Évértékelő – Császárné Kollár Tímea, Jobbik Magyarországért Mozgalom

(Budaörs, 2017. január 27. – Budaörsi Infó) A Budaörsi Infó – hagyományteremtő szándékkal – megkérte a képviselő-testületbe bejutott helyi szervezet és pártok vezetőit, hogy értékeljék az elmúlt évet, és mondják el, hogy mi az, amit véleményük szerint a 2017-es év tartogat Budaörs számára. A cikkben leírtak minden esetben a megkérdezettek szellemiségét tükrözi. Az általuk leírtakért kizárólag ők felelnek. Megkérjük olvasóinkat, hogy az egyes felvetett politikai vélemények esetén olvassák el hírportálunkon az abban az aktuális ügyben született másik fél álláspontját is. Szerkesztőségünk pártatlan és független eszméket képvisel. A véleményeket szó szerint közöljük és amennyiben a megszólított másik fél reagálni kíván, annak természetesen helyt adunk. Cikkünkben Császárné Kollár Tímea, a Jobbik Magyarországért Mozgalom vezetőjének évértékelőjét olvashatják.

Császárné Kollár Tímea évértékelője

A 2016-os év rendhagyó és sajnos különleges is volt Budaörs és a város lakói számára. Rendhagyó volt, mert a település polgármestere az elmúlt évtizedekben ugyanaz a városvezető, Wittinghoff Tamás, így az ideológia, a vezetési szemlélet nem változott.

Továbbra is a liberalizmus a meghatározó szellemi irányzat, amely sok mindenben megnyilvánul, gondolhatunk például a városi rendezvények meghívott vendégeire, vagy akár a polgármester és a képviselők nagy részének – a BFE képviselőinek – a közélettel, az országos politikával kapcsolatos megnyilvánulásaira.

De jó példa erre a városi ünnepségek és megemlékezések beszédei, vagy akár az a tény, hogy a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján és a Trianoni tragédia napján nincs hivatalos városi ünnepség.

Lett Göncz Árpádról utcának éppen nem nevezhető közterület elnevezve, viszont a BFE-es többség nemet mondott a székely zászló kihelyezésére a Polgármesteri Hivatalban.

Az év legfelháborítóbb, leggyalázatosabb hozzászólását dr. Bakó Krisztina (BFE) követte el, ami sajnos semmilyen következménnyel nem járt, hiába szólítottuk fel lemondásra:
„… vagy ha az 1000 évvel ezelőtt történtekre gondolunk, akkor Európában egy egészen messziről, keletről, Belső-Ázsiából érkező idegen kultúrájú, erőszakos nép végigdúlta Európát, lopott, csalt, hazudott, gyújtogatott, mindent bevetett, majd még ráadásul még földet is, azaz hont foglalt magának.”

Az év legvisszataszítóbb viselkedését városi megemlékezésen pedig Laczik Zoltánnak (MSZP) „köszönhetjük”, aki az ’56-os megemlékezésen demonstrált illetlen öltözetben a Népszabadság megszüntetése ellen.

Az év legszimbolikusabb eseménye az volt, hogy a már amúgy is rettentően teleépített városunkban bontani kezdték egy társasház építése miatt a Kőhegyet. Szimbólum, mert ez már csak a jéghegy csúcsa, sajnos százszámra adtak az elmúlt évtizedekben engedélyeket olyan építkezésekre, amelyek nem kisvárosi léptékűek, nem tisztelik a természetet és a környezetet.

Különleges is volt – sajnos – Budaörs helyzete, ha a kormány tevékenységének a városunkra gyakorolt hatását nézzük. Nem volt elég az autópályák használatához vásárolandó megyei matricák ügye – a kormány kasszájába a pénzt hozták, nekünk pedig az elviselhetetlen forgalmat –, az oktatási intézményrendszer államosításáról pedig csak azt hittük, hogy ennél lejjebb nehéz jutni, ami a városunkat ért csapásokat illeti.

Tévedtünk, ugyanis Budaörsön az év legnagyobb „rablása” címet a Fidesz-KDNP kormány szociális hozzájárulási adónak nevezett pénzelvonása zsebelte be.

Az év meglepetésembere Löfler Dávid (Fidesz) lett azzal, hogy még azokban az ügyekben is sikerült elérnie, hogy ne az ügy legyen a közbeszéd tárgya, hanem a személyeskedés, amiben egyébként igaza volt. Gyakorlatilag mindenben összeszólalkoztak Wittinghoff Tamással, ami önmagában nem probléma, de az a város lakói számára – a pár perces nevetést vagy sírás közeli állapotot nem számítva –, semmi pozitívumot nem hozott.

Értem és tudom, hogy nehéz ilyen testületi többség ellen érvényesíteni más meglátásokat, más megoldási javaslatokat, remélem jövőre néha sikerülni fog. Már csak azért is remélem, hogy példát mutathasson városunk a parlamenti többségben lévő kormánypártoknak arra, hogy a közösség érdekében meg lehet és meg is kell hallgatni az adott testületben lévők kisebbségi véleményét is.

Ugyanis sem az Országgyűlésbe, sem pedig a Képviselő-testületbe nem a szél fújta be az ellenzéket, hanem a szavazók akaratából vannak ott.

Végezetül nézzük, melyek lesznek a 2017-es év legfontosabb kérdései: Sikerül-e a legmegfelelőbb megoldást megtalálni az Egészségház működtetésére? A pályázat kiírásra került, de ki nyeri?

Kérem Önöket, hogy kísérjék figyelemmel az ügyet! A város számára a döntő kritériumok a szakértelem, a sok éves tapasztalat, a megbízhatóság és a betegközpontúság. A győztes pályázónak ezeket kell hitelt érdemlően bebizonyítania ahhoz, hogy egészségben, betegségben nyugodt szívvel fordulhassunk az Egészségházhoz.

Milyen hatása lesz annak a több mint 2 milliárd forint elvonásnak, amelyet a kormány rótt ki ránk? Hogyan tudnak majd ugyanolyan színvonalon működni többek között az iskolák, óvodák, bölcsődék és egyéb intézmények, a sportegyesületek, a civil szervezetek és egyesületek, mint eddig? Pedig 2016-ban (is) az ő eredményeikre lehetünk igazán büszkék.

Szeretettel kívánok mindnyájuknak és szeretteiknek boldog új esztendőt!

(Ez az írás a januári Budaörsi Infóban jelent meg nyomtatásban.

Eddig megjelent:

Molnár Gábor önkormányzati képviselő, a Budaörs Fejlődéséért Egyesület (BFE) vezetőjének évértékelője.

Nagy Sándor András, a budaörsi Fidesz vezetjőnek évértékelője.

Évértékelő – Kapitány Gábor, KDNP)

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment