Ötmillió kilométeres óránkénti sebességgel száguldó neutroncsillagot kaptak lencsevégre

Óránként csaknem ötmillió kilométeres sebességgel száguldhat az a neutroncsillag, amelyet a Chandra amerikai röntgencsillagászati műhold, illetve az Európa Űrügynökség (ESA) XMM-Newton űrteleszkópja segítségével vizsgált egy nemzetközi kutatócsoport.

A felrobbant masszív csillagok haláláról sok minden megtudható e drámai kozmikus események “törmelékének” a tanulmányozásával. Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA Chandra röntgencsillagászati műholdja tizenkét éves működése során rengeteg, a Tejútrendszerben szétszórt szupernóvát kapott lencsevégre. A Chandra legújabb felvételei a G350.1+0.3 katalógusjelű szupernóváról készültek – olvasható a PhysOrg (http://www.physorg.com) tudományos hírportálon.

A kozmikus “törmelékzóna” a galaxis középpontja felé, a Földtől 14700 fényévnyire található.

A Chandra és az XMM-Newton erópai röntgencsillagászati műhold felvételei arra utalnak, hogy a G350.1+0.3 centrumában található kompakt objektum egy felrobbant csillag tömör magja lehet. Ez az objektum vélhetően egy neutroncsillag, amely lényeges távolságra található a röntgensugárzás központjától. Amennyiben a szupernóva-robbanás a röntgensugárforrás közelében történt, ez azt jelenti, hogy a robbanás óriási lökést adott a neutroncsillagnak.

A Chandra és más teleszkópok adataiból a tudósok arra következtetnek, hogy a szupernóva-maradványok 600-1200 évesek. Amennyiben a robbanás feltételezett helyét helyesen számították ki, ez azt jelenti, hogy a neutroncsillag a robbanás óta óránkénti minimum 4,8 millió kilométeres sebességgel száguld. Ez a sebesség összevethető a Hajófara (Puppis) csillagképben rohanó neutroncsillag “tempójával”.

A G350.1+0.3 másik érdekessége a szabálytalan alakja. Míg a legtöbb szupernóva-maradvány többé-kevésbé kerek, a G350.1+0.3 aszimmetrikus. Az asztronómusok feltételezése szerint bizarr alakját annak köszönheti, hogy a csillagrobbanás után a törmelék a közelben lévő hideg molekuláris gázfelhőben szóródott szét.

A szupernóva a Napnál nagyobb tömegű csillag végső, nagy robbanása, melynek során a csillag fényessége (néhány hónapon keresztül) egy átlagos galaxiséval vetekszik. Neve az égbolton új csillagként való feltűnéséhez kapcsolódik, régebben hívták vendégcsillagnak is. A szupernóva-robbanás során a csillag ledobja a külső rétegét, amely a környezetét hidrogénnel, héliummal és nehezebb elemekkel telíti. A kidobott anyag általában gömb alakban tágul, miközben egyre ritkább lesz.

A neutroncsillagok nagy mennyiségű szabad neutront tartalmazó maradványcsillagok.

facebook:

0 Komment