Tiboldi Mária: tele vagyok tervekkel

Próbáljunk meg mindig egy citromból limonádét készíteni, ne hagyjuk, hogy a negatív erők eluralkodjanak rajtunk – mondta a napokban 75. életévét betöltött Tiboldi Mária. A színésznő az MTI-nek arról beszélt, hogy tele van tervekkel, most leginkább az írás foglalkoztatja.

“Szerencsésnek mondhatom magam, mert egy szép kerek évfordulót ünnepelhettem. Talán életemben először talált meg ennyi öröm, mert egy időben lehettem részese a családom, a Duna televízió és a Dankó Rádió köszöntésének húsvét vasárnapján” – fogalmazott a színésznő.

Felidézte, hogy több mint 50 éve van a pályán, az első zenés osztályban 1961-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd két évadot töltött a Szegedi Nemzeti Színházban, ahol prózát, operettet, operát egyaránt játszott. “Az induláshoz megkaptam az összes lehetőséget, az operettekben rögtön főszerepeket játszottam” – idézte fel.

1963-ban a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött, ahol eljátszhatta például a Csárdáskirálynő Szilviáját, ám úgy érezte, fiatalként nem igazán jut szóhoz a társulatban, amikor ott még Honthy Hannának kerestek szerepet. 1966-ban Németországban kezdett nemzetközi karriert.

“Mindig én döntöttem a sorsomról” – hangsúlyozta a színésznő. Mint felidézte, mikor német nyelvterületre érkezett, egy árva szót sem tudott németül, a darab szövegét, Kálmán Imre Csárdáskirálynőjét kiszótározta. Sztár lett német nyelvterületen, primadonna Berlinben, Münchenben, Salzburgban. Megtanult a magas elvárásoknak idegen nyelven is megfelelni. Ám erős honvágy gyötörte: magyar színpadon szeretett volna játszani, magyar nyelven kifejezni magát.

Mint mondta, arról is maga döntött, hogy 10 év után hazajött. 1976 óta volt újra tagja az Operettszínháznak. Kedvenc szerepei között volt A denevér Rosalindája, a Csárdáskirálynő, a Marica grófnő és A víg özvegy. Nemcsak külföldön, saját hazájában is bizonyított.

Elmondta: élete során itthon és külföldön 50 operett főszerepét énekelhette, négy önálló estet írtak számára, tíz nagylemezt készített és nyolc televíziós operett-főszerepet játszott el. Japántól Amerikáig bejárta a világot. 2003-ban azért távozott az Operettszínházból, mert úgy gondolta, hogy már nincs számára újabb feladat. Ekkoriban már egészen más, új stílusú előadásokat és egyre több musicalt tűztek műsorra.

A színésznő a Zene az életem című televíziós showműsoráért nívódíjat kapott. Mint mondta, büszke Jászai-díjára, örökös tagságára az Operettszínházban és életmű-díjára.

A családjáról elmondta: két fia és négy unokája van, 1 évestől a 23 évesig. “Érdemes volt legyőzni a betegségeket és mindig újra kezdeni. Mindig azt mondogattam magamnak, hogy szükség van rám, talpra állok és megyek tovább” – fogalmazott, hozzátéve, hogy ne hagyjuk, hogy a negatív erők eluralkodjanak rajtunk, próbáljuk pozitívra változtatni a rossz szokásokat, érzéseket, helyzeteket.

A fiataloknak azt üzente: készen kell állni a sikerre. “Mert, biztos vagyok benne, hogy mindenkinek jönnek lehetőségek. Például meg kell tanulni a szerepet, akkor is, ha nem osztják rám. Nekem rengeteg beugrásom volt” – idézte fel. “Tessék a szervezetet, az agyat, a szívet, a torkot mindig készenlétben tartani, hogy akármikor lehetőséget kaphassunk a sorstól” – hangoztatta.

Ha az ember azt érzi, hogy nincs lehetősége, akkor saját magának kell kitalálnia feladatokat. Könyvet írt például édesapjáról, aki testnevelő tanár volt és a nevéhez fűződik a szolnoki kosárlabdasport megteremtése. Minden évben elmegy Szolnokra és átadja a Tiboldi Tibor-díjat, ápolja emlékét.

Elmondta: szeretne darabot írni. A Dankó Rádióban elhangzott műsort írná meg: A nemzet csalogánya című, példaképéről, Blaha Lujzáról szóló önállóestje adná az alapját a szövegnek, amely kettejük életútjának párhuzamosságait fedné fel.

Felidézte, hogy másik nagy kedvencéről, Alpár Gittáról, az 1930-as évek magyar származású világsztárjáról is készített önálló estet. Az itthon kevéssé ismert magyar énekesek – köztük például Eggerth Márta – emlékének megőrzését is feladatának tekinti.

“Egy művész az álmában is az. Mindig arról álmodom, hogy énekelek. Ez egy nagy, örökre való elkötelezettség” – fogalmazott. “Itt vagyok most 75 évesen és tele vagyok tervekkel. Talán a Jóistennek még célja van velem. Talán nekem még valamit el kell mondanom” – fogalmazott.

facebook:

0 Komment