Budaörsiek együtt, egymásért! – Székely Viola: Kismérnökök Klubja – A mindent járó malmocska

(Budaörs, 2020. június 5. – Budaörsi Infó) A Budaörsiek együtt, egymásért! sorozatunkon belül minden héten egyszer Székely Viola robotikával kapcsolatos cikkeit olvashatják és videóit nézhetik meg. A mai részben a szélmalomról lesz szó. Tartsanak velünk! 

Kérjük iratkozzanak fel YouTube-csatornánkra, Facebook-oldalaink és hírportálunk előtt elsőként ott lesznek elérhetőek a videóink.

A veszélyhelyzet idején szerettük volna, hogy ha nap mint nap nem csak azzal szembesülnek olvasóink az oldalunkon, hogy a megbetegedettek száma miként változik. Lehetőséget biztosítottunk, hogy bárki csatlakozzon hozzánk és megmutassa, hogy mivel tud hozzájárulni a beszűkült közösségi élethez.

A sorozatunk a korlátozások feloldása után véget ér, viszont a segítőink, az előadóink lelkesedése töretlen, ezért a továbbiakban is találkozhatnak velük videós formában egy új sorozat keretén belül! Köszönet érte! Tartsanak velük, velünk!

Budaörsiek együtt, egymásért!

Videós bejelentkezéseinket a témával kapcsolatos cikkekkel is kiegészítjük, így érdemes figyelemmel kísérni továbbra is – Youtube-csatornánk és közösségi oldalunk mellett – hírportálunk, a Budaörsi Infó Online felületét is.

Székely Viola: A mindent járó malmocska

 
Volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi gyereke volt mint a rosta lika, még eggyel több is, így kezdődik majdnem minden magyar népmese.

Ebben a mesében a szegény ember befogta két kicsi ökröcskéjét egy kis szekerecskébe, s elment velük az erdőbe szerencsét próbálni. És hamarosan meg is találta, hiszen ott egy szép tisztáson találkozott a naplementi király fiával, aki addig könyörgött neki, hogy a szegény ember eladta neki az ökröcskéket.

Cserébe megkapta a királytól a mindent járó malmocskát, amelyet ha kitett az asztalra és elmondta azt, hogy “Mindent járó malmocskám, járj nekem aranypénzt, sült ételt, főtt ételt!” a malmocska öntötte is magából mindazt, amit a szegény ember megkívánt.

Amikor megelégelte a járását, csak annyit kellett mondania: “Mindent járó malmocskám, elég már!” és a malmocska mindjárt megállt.

Mi is jut eszünkbe a malmokról?

A malomkő igen régi találmány. Kezdetben emberi, majd állati erővel hajtották a malmokat és első sorban gabona őrlésére használták. Jóval később megszülettek a vízimalmok és a szélmalmok.

Az őrlés két malomkő között történik. A meghajtó tengely mindig függőleges. A felső kő hajtott, az alsó pedig nyugvó kő. A kő közepén levő hengeres nyíláson keresztül a beöntött gabona a malomkerekek közé jut, illetve ugyanezen a hengeres nyíláson keresztül vezetik át a hajtótengelyt is.

A kövek őrlő felületébe meghatározott minta szerint barázdákat vágnak. Ezek a barázdák lehetővé teszik, hogy az őrlemény kifelé sodródjon, illetve a korpa is eltávolodjon a légáramlat segítségével.

A molnár feladata a tulajdonképpeni őrlésen túl sokrétű volt. Állandóan figyelnie kellett az időjárást és természetesen elsősorban a széljárást. A szélirány változásakor mindig a megfelelő irányba kellett fordítania a tetőszerkezetet, hogy a vitorlákba belekaphasson a szél.

Szélcsendes időben a molnár végezte el a szükséges ácsmunkákat beleértve a majdnem teljesen fából készült gépészeti berendezés javítását is. Még a malomkövet is ő vágta.

A vízimalmokat általában nagy esésű folyók, patakok mellett alakították ki.

Ha pedig szélmalmokról beszélünk, akkor első sorban Hollandia jut eszünkbe. A tulipánokkal együtt évszázadok óta a szélmalmok adják a holland vidékek autentikus képét. Napjainkra valódi szimbólumokká váltak.

Most pedig építsünk együtt legóból egy kicsike szélforgót.

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment