A kutyák behívásának tízparancsolata

Ismered az érzést, amikor a kutyád – akinek történetesen semmi baj a fülével, – hirtelen megsüketül séta közben? Pont, amikor be akarod hívni. Pont, amikor mindjárt elkésel a munkából. Pont, amikor mindenki Téged néz. Vagy pont (és ez a legrosszabb), amikor veszélyben az élete.

Igen, az egyik megoldás, hogy el sem engeded. De őszintén! Te szívesen élnéd az egész életedet pórázon? Ugye, hogy nem. De hát akkor mi legyen? Mégsem kéne, hogy elüsse egy autó vagy elszökjön, igaz?

Íme a behívás tízparancsolata…

Figyelem! Nagyon fontos, hogy csak olyan helyen engedd el a kutyádat, ahol szabad, ahol nem zavarsz másokat (sem embert, sem állatot) és ahol nincs veszélyben az élete. Szóval, amit most olvasni fogsz, ne a négysávos út szélén kezd el gyakorolni.

Tedd pozitív élménnyé a kutyádnak a behívást! Ki akarna odamenni egy szigorú gazdihoz önszántából, igaz? Legyen midig pozitív élmény hívásra odamenni hozzád. Ha kell, jutalmazd egy falat finomsággal, vagy dicsérd meg szóval, simogatással, esetleg játékkal. Tapasztald ki, mivel tudod a kutyádat a legjobban motiválni.

Ne szidd le, ne dorgáld el, ha hosszas hívogatás után végre bejött! Persze, tudjuk, hogy ilyenkor már az idegeiden táncol az a drágalátos jószág, és valószínűleg éppen nem Te vagy a legvidámabb gazdi a világon. De fogadd meg ezt a tanácsot, mert a kutya a büntetést ilyenkor a beérkezéshez köti, és legközelebb még nehezebben fog betalálni hozzád.

Csak fokozatosan növeld az elvárást a kutyáddal szemben! Ne várd el, hogy egy nap alatt megoldódjon a behívási problémád. Szerezz apró sikerélményeket! Remek módszer, hogy csak akkor hívod be a kutyát, ha nagy esély van rá, hogy be is megy hozzád, mert minden sikertelen próbálkozás 1:0 a kutya javára. Tehát ne a haverokkal való játék közben próbáld, és ne akkor, amikor fél perce engedted el az egész napos egyedüllét után, és végre futkározhat. Kezdd körbekerített helyen, minél kisebb ingerkörnyezetben. Extrém esetben akár hosszú pórázon indíts. Ha már átléptetek egy szintet, emeld az elvárást. Persze, ne felejtsd el mindig megjutalmazni, ha bement.

Játssz a távolsággal! A siker esélyét növelheted, ha eleinte csak közelről hívod magadhoz a kutyusodat. (Lásd az előző pontot.) Ha 5 méterről még nem megy, menj közelebb, és hívd onnan. Figyelj rá, hogy először menj oda mellé és csak azután hívd. Hogy miért azt a következő pontban olvashatod.

Ne Te menj a kutya után! Mozogj a másik irányba! Ha már kimondtad a bűvös „gyere” vezényszót, ne Te indulj a kutyád után. Ez olyan, mintha azt mondanád, nem bízom benne, hogy idejössz. Mutass neki magabiztosságot, és fordulj Te sarkon. Akár el is futhatsz előle. Soha ne kergesd, mert azt hiheti, fogócskáztok, vagy megijed és azért fut előled. Ebből lesznek az órákig tartó kutyaséták. Oké, ha veszélyben az élete, inkább lépj utána, és rántsd el a kocsi elől, minthogy elfutnál. Minden más esetben tilos utána menned!

Add neki a legnagyobb jutalmat! Nem, ez nem a ma esti sülthusi az asztalodról. És nem is egy kiadós dögönyözés. Tudod, mit szeretne séta közben a kutyád a legjobban? Hát persze, hogy rohangálni, szaglászni, ismerkedni, azaz szabadnak lenni. Szóval, jutalmazd meg azzal, hogy visszaengeded futni, szaladni. Így egyre jobban bízik majd benned és látja, hogy nem is olyan vészes odamenni a gazdihoz. Érdemes a séta alatt többször behívnod és jutalmul visszaengedni. Ha mindig csak a séta végén hívod be, hamar összekapcsolja behívást a hazaindulással. Ez pedig megnehezíti később a dolgod.

Használd a hangodat is! Légy cuki! Igyekezz magas hangon, érdekesen és kedvesen hívni. Legyél hangos és határozott, de mindig kedves. Ez fontos. Egy gyenge kis „gyere ide” unalmas hangon csak alapzaj a kutyád számára, amivel nem vívod ki a figyelmét. Nyugodtan vess be egyéb hanghatásokat is. Fütyülés, tapsolás, cuppogás stb.

Figyelj a sorrendre! Először mindig a kutya nevét mondd ki, és utána a vezényszót! Ne mondd el egymás után hatszor. Legyen az első vagy legalább a második hívás határozott. Sokan esnek abba a hibába, hogy a „gyere” szóra már azért nem figyel a kutya, mert szinte folyamatosan mondogatják és elveszik az értéke.

Ne próbáld átvágni, és hirtelen rávetni magad! Bár ez mókásnak tűnhet és 2-3 alkalommal eredményt is érhetsz el, hosszú távon többet ártasz magadnak. Soha ne kapkodj a kutya után, ha már közel van, mert hamar megtanulja, meddig ér a kezed és aztán nem is jön közelebb. Ha ismerős a helyzet, valószínűleg több idő kell, míg újra bízik benned. Guggolj le, és nyújts felé egy iszonyú fincsi falatot, majd hagyd, hogy újra ott hagyjon. Légy türelmes, mert újra „meg kell szelídítened”!

És végül… Ne várd meg, míg felnő! Ha kölyökkutyád van, a legrosszabb, ha azt mondod, ráérsz még a neveléssel. Minél fiatalabb, annál fogékonyabb a tanulásra. Egy kölyök még szinte magától követi a gazdit. Csak aztán nyílik ki neki a világ és szeretne egyre többet felfedezni. Ne légy naiv! A kezdetben még szófogadó kutya hamar rosszcsonttá válik. Használd ki a fogékony korszakot, és előzd meg a későbbi behívási problémákat! Keress egy jó kutyaovit vagy kutyasulit magatoknak!

(forrás: puszipacsi.hu)

facebook:

0 Komment