Langobárd közösség életmódját kutatták magyar és német tudósok

Langobárd település demográfiai viszonyait, lakosainak életkörülményeit kutatták magyar és német tudósok.

 

    Az MTA BTK Régészeti Intézete, a mainzi Johannes Gutenberg Egyetem, valamint a Német Régészeti Intézethez tartozó Römisch-Germanische Kommission kutatóinak tanulmányát a PLoS ONE folyóirat közölte.

    Mint a Magyar Tudományos Akadémia honlapján olvasható, a kora középkorban a mai Türingián, Cseh- és Morvaországon keresztül a Kárpát-medencébe érkező langobárdok csak átmenetileg telepedtek le a térségben. A régészek előtt ismert, hogy 568-ban indultak Pannóniából Itália felé. A Kárpát-medencét elhagyva a mai Szlovénia területén keresztül jutottak Észak-Itáliába, ahol királyságot alapítottak. Emléküket Lombardia régió neve ma is őrzi.

    Egy langobárd közösség temetőjét 2005 és 2010 között tárták fel magyar-német együttműködésben a Balaton közeli Szólád község határában. A projektben magyar részről Vida Tivadar témavezető régész, Skriba Péter régész, Mende Balázs Gusztáv antropológus, Gál Erika archeozoológus és Sümegi Pál paleontológus vett részt. A 45 sírban talált emberi maradványok csonttani, molekuláris genetikai és izotópvizsgálatát a mainzi egyetem Antropológiai Intézetében folytak Kurt W. Alt professzor vezetésével.

    A férfiak és nők csonttani vizsgálata a demográfiai viszonyokra és a népesség egészségi állapotáról szolgáltatott adatokat. Több esetben sikerült kóros elváltozásokat és a csontvázakra vonatkozó stresszmarkereket megállapítani. “A férfiak sírjaiban található fegyverek és a vázakon megfigyelhető sérülésnyomok pedig arra utalnak, hogy a közösség tagjai között aktív harcosok is voltak” – hangsúlyozta Vida Tivadar, az MTA BTK Régészeti Intézet tudományos főmunkatársa.

    A fogminták DNS-vizsgálata, továbbá a szén- és nitrogénizotóp-arányok alapján a kutatók úgy vélik, hogy a közösség biológiai értelemben rendkívül heterogén összetételű lehetett. Csupán három sírpár esetében mutattak ki olyan közös anyai vonalat, amely genetikai rokonsági kapcsolatokat jelez. A stabil izotópok meghatározásával a szakemberek képet kaptak a közösség táplálkozási szokásairól is. Úgy találták, hogy a gazdag férfiak egy kis csoportja esetében különösen jellemző volt a húsfogyasztás, ami a közösség többi tagjától elkülönülő, magasabb színvonalú ellátásra utal. A többiek esetében a szén- és nitrogénizotóp-arányok a köles rendszeres fogyasztását valószínűsítik.

    A kutatások azt is kimutatták, hogy a langobárdok mindössze egy nemzedéknyi időre telepedtek meg Dél-Pannoniában. A fogzománcba gyermek- és fiatalkorban beépült stroncium-izotópok aránya alapján kiderült, hogy a közösség tagjainak több mint 30 százaléka nem helyben született, a felnőttek közül pedig szinte senki sem. Ezeket az eredményeket a talajból és a növényzetből vett helyi referenciamintákkal vetették össze a kutatók, akik így egy háromfázisú modellt állítottak fel a megtelepedő közösség jellemzésére.

    “A modell szerint egy úgynevezett patrilokális, vagyis a csoportidegen személyeket befogadó közösség érkezhetett annak idején a Balaton közelébe. Egy generáció után azonban tagjai elhagyták a települést” – összegezte Vida Tivadar.

    A temető rövid idejű használatát a régészeti leletanyag keltezése is bizonyítja.  A kora középkori közösség életének még pontosabb megismerése érdekében a kutatók a lelőhelyen feltárt állatcsontok, növényi maradványok, valamint a geológiai és természeti viszonyok vizsgálatát is elvégzik.
    
http://mta.hu/mta_hirei/interdiszciplinaris-vizsgalatok-adtak-kepet-egy-6-szazadi-kozosseg-eleterol-135460/

facebook:

0 Komment

Válasz küldése

Be kell jelentkeznie, a komment írásához.