Új csapatzászló a 125 éves Budaörsi Önkéntes Tűzoltó Egyesületnél
- Budaörsi INFÓ
- 2014 május 13.
(Budaörs, 2014. május 13. – Budaörsi Infó) Május 10-én a Budaörs Fesztiválon Wittinghoff Tamás polgármester a Budaörsi Önkéntes Tűzoltó Egyesület részére, egy új csapatzászlót adott át a Szabadság úti nagy színpadon fennállásuk 125-dik évfordulója alkalmából.
Petró Tibor, a Budaörsi Önkéntes Tűzoltó Egyesület elnöke az átadót követően a Budaörsi Infónak elmondta, hogy az egyesület 125 évvel ezelőtti megalakítását lakossági igények fogalmazták meg. Most, több mint egy évszázaddal később, jó érzés számukra tudni, hogy a munkájukat még most is megbecsülik.
Petró Tibor, a Budaörsi Önkéntes Tűzoltó Egyesület elnöke
“Egy emberöltő szemszögén keresztül vizsgálva egyesületünk 125 éves életkorát, azt érezhetnénk, hogy megöregedtünk, pedig mi igazán még csak most kezdünk élni. Szerencsére, mint társadalmi szervezet, az idő előrehaladtával egyre érettebbé és egyre aktívabbá válunk.
Minden ember természetes igénye, hogy biztonságban élhessen, nyugalomban tölthesse napjait. Ez a kívánság a biztonság minden fajtájára vonatkozik, legyen az akár fizikai, lelki, érzelmi vagy anyagi biztonság. Ami életünk, értékeink biztonságát jelenti: szeretnénk abban a tudatban álomra hajtani a fejünket, hogy biztonságunkat, egészségünket, életünket nem fenyegeti semmi, vagy ha mégis, akkor gyorsan jön a segítség, van kire számítanunk. Ezen társadalmi igény motivál minket, határozza meg létezésünk alapját. Legyünk olyan budaörsi erő, akire a bajban bármikor számítani lehet.
A zászló, amit átvehettünk Wittinghoff Tamás Budaörs polgármesterétől, nagy megtiszteltetés volt számunkra, amit ki kellett érdemelni. Ezelőtt is volt csapatzászlónk, ami körülbelül 25-30 éves. Természetesen azt is megtartjuk, bekereteztetjük és díszként használjuk. Nagyon szeretnénk megköszönni a Budaörsi fúvós zenekarnak aki végig játszott a ünnepségünkön. Számunkra nagyon megtisztelő és felemelő volt ez az ünnepség.” – mondta el a Budaörsi Infónak Petró Tibor.
Tűzoltóság történet
Az 1870-es évek végétől Magyarországon egyre több településen kezdték szervezett formában a tűzoltó tevékenységet felvállalni, hisz egy tüzeset számtalan esetben egész falvakat tett a földdel egyenlővé. Az akkori Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye településein, köztük Budaörsön is, a biztonság iránti igény szükségessé tette egy tűzoltó EGYLET megalakítását.
A testületet Budaörs akkori lakosai közül az iparosok alakították, akik szent célul tűzték ki maguk elé a település és lakosaik mentő tűzvédelmét. A tűzoltóság a hatósági engedély birtokában 28 alapító, 10 pártoló és 45 működő taggal kezdte meg működését, melynek élére Frank Antal és Feldhoffer Antal állt. A parancsokság korszerű európai minták alapján szervezte meg az egylet működését, ennek köszönhetően az Egylet létszáma, képzettsége rohamosan fejlődött.
A II. világháború mint mindenhol az országban – nagy károkat okozott, mind a község, mind a tűzoltó egyesület életében. Országos szinten mindösszesen 7 db működő tűzoltójármű maradt a többi tönkrement, illetve elvitték az országból.
A háború pusztításai után 1946 fekete év volt mind az egyesület, mind a település életében. Ebben az évben a lakosság 92%-át kitelepítették, melynek során a tűzoltóállomány nagy része is deportálásra került.
A deportálások szomorú időszaka után a település újraszerveződésével egy időben, 1948. elején tűzoltó EGYLET is újra szerveződött 24 fővel. Elnöknek Nyitrai Jánost, parancsnoknak Koncz Andrást választották akkori tagjaink.
A tanácsi rendszer időszakában, 1973-tól, egyesületi formában végeztük tevékenységünket, a tanács tűzvédelmi szervezeteként működtünk.
Magyarországon, az önkormányzatok saját tűzoltóságra vonatkozó fenntartási kötelezettségét a rendszerváltás elsöpörte, melyet országos szinten azóta sem sikerült azt visszaállítani.
A tűzoltóság ebből a szempontból is szerencsés, hisz Budaörs Város Önkormányzatának hathatós támogatása, és testvérvárosunk segítsége nagyban hozzájárult ezen időszak túléléséhez. Breztfeldi lakosok felajánlásának segítségével juthattak hozzá fecskendőhöz, védőruhához, mentő,-beavatkozó felszerelésekhez. A különböző korok, különböző társadalmi berendezkedései – az egyesületet más és más kihívás elé állították. Így van ez napjainkban is.
“A Tűzvédelem és katasztrófavédelem rendszere napjainkban is rendszerszerű változásokon megy át. 2012. áprilisától a hivatásos tűzoltóságok és polgári védelmi kirendeltségek egy szervezeti elemként kezdték meg tevékenységüket a katasztrófavédelem rendszerén belül.
Ez a szervezeti berendezkedés a tűzoltó egyesületek életére is komoly hatással van. A hagyományos mentő tűzvédelmi tevékenység mellett egyre nagyobb hangsúllyal jelenik meg a különböző katasztrófák okozta veszélyhelyzetek felszámolásában történő tevékeny részvétel igénye, legyen az civilizáció okozta veszélyhelyzet, vagy természeti katasztrófa felszámolása.
Visszatekintve a szűk múltra, mint pl. 2010.-re ahol a rendkívüli időjárás okozta veszélyhelyzet miatt vonulásaink száma elérte 200-at, vagy az elmúlt évre, amikor tudásunkat, képességeinket a település határain kívül – a hóhelyzet felszámolásakor Tatabányán, a Dunai árvíz okozta veszélyhelyzetben pedig a Duna kanyar területén kamatoztattuk. Ennek szellemében vállaltuk, hogy aktív tagjai leszünk a Járási mentőcsoportnak.” – mondta el Petró Tibor
A Budaörsi Önkéntes Tűzoltó Egyesületben jelenleg 24 fő vállal beavatkozói tevékenységet, akiknek munkáját 3 db tűzoltó szer rendszerben tartásával tudják támogatni.
Az Egyesület fő célja beavatkozói létszám megtartása, fejlesztése. Együttműködésben a hivatásos katasztrófavédelmi szervekkel – ez év Juliusától vállalták, hogy beavatkozó egységként önállóan végeznek a tűzoltói, műszaki mentő feladatokat Budaörs területén.
“Nagy kihívás és nagy felelősség részünkre, hiszen városunk fejlődése töretlen, új és új ipari, kereskedelmi, szolgáltatói területen tevékenykedő cégek kezdik meg működésüket, a közlekedésben részt vevő járművek száma drasztikusan nő, mindamellett a lakosság létszáma is bővül.
Célunk, hogy a fiatalokat bevonjuk munkánkba, minél korábban megismertessük velük a tűzoltói életet. Sok kisgyermek álma, hogy felnőttkorában tűzoltó lesz, ne vesszen el ez az életérzés a kisiskolás kor elmúltával.
A külvilág szemében gyakran romantikus képzetek társulnak a tűzoltói hivatáshoz. Egyesületünk tagjai nem kevesebbet áldoznak fel, mint azt a szabad idejüket, amit a családtól csípnek el. Teszik ezt mindazért, hogy bajba jutottakon segítsenek. Így nem csak az egyesületünk tagjainak jár köszönet a munkájukért, hanem hozzátartozóiknak is. KÖSZÖNET ÉRTE.”
Zászló történet
(forrás: Dr. Hagynagy Imre József – Adalékok a tűzoltózászlók történetéhez)
A zászlók már évezredekkel ezelőtt az együvé tartozás, egy közösség összetartó erejének szimbólumaként jelentek meg. Talán legkorábban a katonák gyülekezésének jelzőeszközeként az ókori Kelet államainak – Indiának és Kínának – a fegyveres osztagaiban tűntek fel egy hosszú rúdra rögzített, messziről jól látható, a katonai szervezetet jelölő, gyakran harcias állat – sas, farkas, oroszlán, stb. – ábrája formájában, kifejezve az ilyen emblémát választók harcra való elszántságát.
A zászló színével és ábrájával eszmeiséget fejez ki. Eredete, megszületése nemzetség, államiság kifejezéséhez köthető, de jelképezhet egyházat, települést, intézményt, gyárat, uralkodó vagy főúri családot, nemzetközi szervezetet, kifejezhet gyászt, megadást, vesztegzárat, jelölhet szennyezett, vagy veszélyes területet, mutathat rangot, de felhasználható jelek, jelzések továbbítására.
A TŰZOLTÓZÁSZLÓK
A zászlóhoz való hűség, a zászlóval kifejezett eszme melletti elkötelezettség, a szervezethez való tartozás kifejezése a motívuma a tűzoltó zászlók megjelenésének is. A tűzoltók védőszentjének Szent Flóriánnak képi, vagy szoborként való ábrázolásakor a zászló szinte elmaradhatatlan kellék.
Flórián katona volt – rendfokozat szerint százados, ilyen minőségében nem lehetett zászlóvivő. Tűzoltóként kezében zászlóval való megjelenítése nem az alkotó fantázia szabad szárnyalásának az eredménye, sokkal inkább hihető az, hogy az alkotók a zászló kötelező kellékként való megjelenítésével, mégiscsak az egy közösséghez való tartozást a tűzoltói eszmeiséget akarták, akarják kifejezni.
A szervezett tűzoltóságok kialakulása előtt a települések címerei – ha akkor már léteztek a zászlói – voltak az egész lakóközösség összetartozásának a jelképei, kifejezve azt az eszmeiséget is, amelyet később a tűzoltók saját zászlaikkal jelenítenek meg. A tűzjelzéshez már nagyon régen használtak zászlót. Példaként, egy korabeli feljegyzés szerint Pozsonyban 1446-ban 45 dénárt fizettek egy vörös tűzjelző zászlóért.
A zászló a tűzoltóegylet (testület) nélkülözhetetlen kelléke Európában az első tűzoltó egyletek, egyesületek – a céhektől a staféta botot átvéve – az ipari forradalom folyományaként csaknem két évszázaddal ezelőtt jönnek létre. Kontinensünk sok országában a tűzoltó szervezetek kialakításához katonai minta szolgál. Így nem véletlen, hogy a tűzoltóknak zászlójuk is van, a hozzá kapcsolódó viselési, kezelési szabályok egy részét a katonáktó átveszik, és a zászlók körüli eljárás egy – a katonaitól némiképpen különböző – sajátos kultúráját alakítják ki.
A tűzoltózászló a tűzoltóság intézményét is jelképezi. Hazánkban a XIX. század második felében tömegesen alakulnak önkéntes tűzoltó egyletek, egyesületek, szervezetek.
Többségük elmaradhatatlan kelléknek tekinti a zászlót. Az elképzelés lényege a zászló a csoportalkotás jelképe, amelyhez minden tag ragaszkodik, amely a tűzoltó eszmeiséget közvetíti.
A királyi Magyarország első önkéntes tűzoltó szervezete az aradi Önkéntes Polgári Tűzoltókar 1861-ben elfogadott rendszabályában a zászlóra vonatkozóan is van előírás: „A zászló vörös damasztból, arannyal hímezve, az egyik oldalán szent Flórián a város czímerével, a másik oldalon Szent István Szűz Máriával, és felette az ország czímere.”
A zászlószentelésre 1868. július 26-án került sor. Az esemény emlékére ezüstérmet adtak ki rajta Szent Flórián felhőn álló alakja, és egy felirat „Egy mindnyájunkért, s mindnyájan egyért.”
A testületi összetartozás jelképére, a zászlóra a legkisebb tűzoltótestületek is már a megalakuláskor igyekeznek szert tenni. Nem kivételes eset, hogy az egyletnek még felszerelése sincs, de zászlója van, illetve tisztjei minden erőfeszítést megtesznek a zászló megszerzése érdekében, sok esetben gyűjtést
rendeznek a szükséges pénz előteremtéséért, adományokat fogadnak el, esetleg adományozót találnak.
A zászló kérdésében a megosztottságot tükrözi, hogy van olyan vélemény is, hogy ha a testület minden szükséges felszereléssel rendelkezik, a tagjai szakszerűen kiképzettek, a tűzoltás terén kifogástalanul helytállnak, akkor következzen a zászló beszerzése.
A Budapesti Önkéntes Tűzoltó Testület ezt elfogadva csak 22 évi fennállása után avatta fel a Széchenyi Ödön pasa által ajándékozott zászlót. Az Esztergomi Önkéntes Tűzoltó Testület fennállásának 30 éves évfordulójának ünnepségéről (1924. május 04-én) szóló tudósításban szerepel a testületi zászló leírása: „Bordószínű selyemzászló, melynek egyik oldalán a Patróna Hungariae remek színezésű képe, másik oldalán magyar szent koronával egybe foglalva a vármegye és a szabad királyi város címere, ormán pedig Szent Flórián kis rézszobra díszlik, 1894. május 14-én szenteltetett fel egy több napig tartó országos ünnepség keretében. Széles kék selyemszalagján: Közveszélyben tettre készen és Egyesült erővel feliratok ragyognak hímzett aranybetűkben.”
Zászlóbeszerzés, -adományozás, -ajándékozás
A tűzoltóegyletek általában a lakosság adományaként, vagy egy-egy különleges esemény alkalmával ajándékként jutnak zászlóhoz, de sok egylet maga gyűjtötte össze a rávalót. A zászlóavatás pedig jelentős társadalmi megmozdulás volt.
Tűzoltózászló adományozására, ajándékozására jó alkalom volt egy-egy tűzoltószer felavatása, tűzoltó szövetségi közgyűlés, nevezetes évforduló, de a tűzoltóság iránti rokonszenv is lehetett az adományozás motívuma.
Miskolcon 1874-ben lányok ajánlottak fel zászlót az önkéntes tűzoltótestületnek. A költségét két amatőr színielőadás bevételéből biztosították. Esztergomban a fiatal iparosok egy népszínmű előadásának bevételét ajánlották fel a tűzoltótestület zászlójának beszerzéséhez.
A pápai önkéntesek például úgy jutottak zászlóhoz, hogy egy lelkes úrleány Gelder Mária kisasszony jelentékeny összeget ajánlott fel, a tűzoltók ehhez gyűjtöttek még pénzt, és amikor a 100 forint összegyűlt elkészíttették a zászlót.
A felszentelés 1876. június 4-5-én volt 50 városi koszorús lány közreműködésével, az eseményt bemutató és díszelgési gyakorlat követte. A Tűzoltó Múzeumban őrzött egyik legszebb zászló Tab város tűzoltóinak ereklyéje volt.
A zászlót Gráz – osztrák város – ipariskolájának hímzést tanító tanítónője a magyar Lorenz kisasszony készítette. A zászlócsúcsot Szent Flórián bronzból öntött figurája alkotja.
A megrendelő Weissenbach Iván tabi nagybirtokos az önkéntes tűzoltóknak adományozta annak elismeréseképpen, hogy hosszú időn keresztül bizonyították rátermettségüket és felkészültségüket. A zászlóanya a nagybirtokos felesége volt.
Zászlófeliratok, motívumok
A tűzoltózászlókon a tűzoltói hitvallás egy-egy rövid mondatban van megfogalmazva, nézzünk erre néhány példát, (ahol lehet a zászlóra való hivatkozással):
• „Istennek dicsőség, embernek segítség.” (Nagyon gyakori felirat, példaként néhány tűzoltószervezet: Felcsúti Önkéntes Tűzoltó Testület 1887-1927, Gödöllői Önkéntes Tűzoltó Egylet 1879-1906, Hajdúnánási Önkéntes Tűzoltó Egyesület 1884-1927, Kalocsai Önkéntes Tűzoltó Egylet 1872-1932, Ácsi Önkéntes Tűzoltó Század 1908; Karcagi Önkéntes Tűzoltó Testület 1924-1934, Dési Önkéntes Tűzoltó Egylet – az anyaországhoz való visszatéréskor avatott zászlóján 1940; Diósgyőri Önkéntes Tűzoltó Egylet fennállásának 25 éves jubileuma alkalmából felszentelt zászlón 1930.)
• „Istennek dicsőségére, felebarátunk segítségére.” (Kőszegi Önkéntes Tűzoltó Egylet
1868.)
• „Isten dicsőségére, egymás segítségére.” (Karancskeszi Községi Tűzoltó Testület 1932-1947.)
• „Szűz Anyánk segíts.” (Boldogi Önkéntes Tűzoltó Testület 1924.)
• „Egy mindenkiért, mindenki egyért.” (Mosonmagyaróvári Vadásztöltény-gyár 1901-1948.)
• „Mindent a közért!” (Rózsaszentmártoni Bánya Tűzoltó Egylet 1949.)
• „Szent Flórián könyörögj értünk”.
• „Egyesült erővel egymásért a veszélyben.”
• „Tanulj, hogy taníthass! – Makó város közönsége. (Magyar Állami Tűzoltóság Makói Tanosztálya 1948.)
A tűzoltózászlókon rendszerint megjelenítik a település tűzoltó egyletének az emblémáját, ebben a tűzoltói motívumban az elmaradhatatlan kellékek – a sisak, balta, kötél, létra, tömlő, kürt. A címer fölé kerül a tűzoltó testület megnevezése, alá a helység neve, és az esemény, vagy évforduló évszáma.
A leggyakrabban Szent Flórián is a zászló kelléke – az egyik kezében zászló; a másik kezében egy rocska, amiből a vizet egy égő háztetőre önti; esetenként- a halálára utaló motívumként – bal lábára egy malomkő van kötve; alatta félkörben egy felirat: pl. Szent Flórián könyörögj értünk.
Flóriános zászlója volt többek között – a Hatvani Járási Tűzoltószövetségnek (1928); Ács (1908), Dorog (1947), Felcsút (1927), Gödöllő (1906), Kőszeg (1868) Önkéntes Tűzoltó Egyletének (Testületének).
Zászlócsúcs
A zászlócsúcs nem egy mintára készül. Gyakori a lándzsaforma, rajta szinte kivétel nélkül címer, vagy tűzoltói motívum is van. Előfordul, hogy a zászlócsúcs egy babérkoszorú benne tűzoltó motívum – sisak, balta, tömlő.
Tűzoltó-zászlócsúcsok Zászlószalagok, adományozók és szalagfeliratok
A zászlószalagok a zászlóavatás, a jubileumok, nagyobb események emlékét őrzik. A katona-, és tűzoltózászlók zászlószalagjai egymáshoz hasonlóak. A tűzoltó zászlószalag egyik ágán jelmondat, a szalagág végén tűzoltómotívumba fogott – sisak, balta, vagy egyéb tűzoltó eszköz van; a másik ágán általában a zászlóanya, vagy adományozó neve, a végén a címer(ük) szerepel. A zászlószalagok esztétikus kézműves-munkák. A tűzoltóknál gyakorlattá vált, hogy a társtestületek is adományoznak egymásnak zászlószalagot. Így előfordult, hogy a Magyar
Országos Tűzoltószövetség X. közgyűlésén Sopronban 1891-ben, amikor a Soproni Torna és Tűzoltó Egylet 25 éves jubileumát ünnepelte annyi új szalagot kapott, hogy azokat a zászlóra szinte lehetetlen volt felkötni, a zászlót a szalagok tömegétől alig lehetett látni. Zászlószalag adományozóra, és a feliratra néhány példa:
• „Dicső múltból méltó jövőbe.” Adományozó: Dr. Pető Ernőné sz. Szegedi Gina. (Szombathely 1877.)
• „Isten velünk!” Adományozó: Gróf Károlyi Istvánné Orczy Mária bárónő 1875. (Újpesti Önkéntes Tűzoltó Egylet.)
• „Egyesült erővel a vész idején.” Adományozó: Medgyesi Somogyi Ilona Grófnő, férjezett Gróf Vallis Gyuláné 1876. június 5. (Pápa.).
• „A közjóért becsületből!” (Salgótarjáni Önkéntes Tűzoltó Egylet 1897. 08. 22.)
• „Megteszünk mindent, amit ember tehet, tudás, szeretet.” (Kajdács 1947.)
• „Isten segítsen önfeláldozó munkátokban.” Adományozó: Alapy Gáspárné. (Kőszeg,1931.)
• „A tűzoltóság megtisztelő feladata: segíteni, védeni népünk békés építőmunkáját.” Adományozó Házi Árpád belügyminiszter a Hatvani járási vándordíj elnyerésekor.
• A felíratok között találhatók még: „Ki mást segít Istent szolgálja. Becsülettel, bátorsággal, buzgalommal” (Azonosítás nélkül.)
A tűzoltózászlók megrendelésre készültek a műhelyek a tűzoltó folyóiratokban hirdették magukat.
(Budaörsi Infó)
facebook:
[…] (Budaörs, 2014. május 15. – Budaörsi Infó) 2014. május 10.-én ünnepelte a Budaörs Városi Önkéntes Tűzoltó Egyesület fennállásának 125. évfordulóját. Ebből az alkalomból tűzoltó fecskendő felvonulást tartottak Budaörsön. A hivatalos ünnepségről korábbi cikkünkben olvashatnak. […]