“8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás”

(Budaörs, 2014. május 1.- Budaörsi Infó) A munka ünnepe a nemzetközi munkásmozgalmak által kiharcolt, minden év május 1-jén tartandó ünnepség, hivatalos állami szabadnap, mely a munkások által elért gazdasági és szociális vívmányokat hivatott megünnepelni. Nekem legelőször mégis a majális jut róla az eszembe, sörrel és virslivel, és hogy minden üzlet bezár.

A 19. század elején vetődött fel először, hogy meg kellene ünnepelni a munkát, akkor a munkásmozgalmak, szakszervezetek ébredésével egy időben egyre több jogot harcoltak ki maguknak az emberek. Akkor alakult ki például a ma már klasszikus nyolcórás munkaidő, korábban ugyanis 10-16 órát dolgoztatták a gyárosok dolgozóikat. De nézzük meg a pontos történelmi hátterét ennek az ünnepnek.

“1886. május 1-jén a chicagói munkás szakszervezetek sztrájkot szerveztek a nyolc órás munkaidő bevezetéséért. A negyedik napon, azaz május 4-én a tüntető munkások közé vegyült anarchisták egy bombát dobtak a rendőrök közé, akik viszonzásul azonnal tüzet nyitottak, öszesen 11 ember vesztette életét. A II. Internacionálén határoztak úgy, hogy a három évvel korábbi chicagói tüntetés kezdetének negyedik évfordulóján, 1890. május 1-jén a szakszervezetek és egyéb munkásszerveződések együtt vonuljanak fel a nyolc órás munkaidő bevezetéséért, illetve a nemzetközi szolidaritás kifejezéséért. A tüntetések az Egyesült Államokban olyan jól sikerültek, hogy május elsejét hivatalosan is a „munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” nyilvánították. Szintén ez az internacionálé deklarálta 1910-ben a VIII. kongresszusán a nők választójogának elérése céljából, szolidaritásból március 8-át nemzetközi nőnappá”

Ma már mondhatjuk azt, hogy szerencsések vagyunk, hisz a munkaidőnk jelentősen lecsökkent, viszont főként a gyerekes családoknál azt tapasztalom a környezetemben, hogy a családfenntartónak két munkahelye is van, és amikor véget ér az egyik nyolc óra, akkor kezdődik a másik. Ha az egyedülállókat vizsgálom, akkor szintén ezt tapasztalom, hisz ahhoz hogy fenntudják magukat tartani szintén több lábon kell állni, és a társadalom is ezt sulykolja belénk. Ilyenkor elgondolkodik az ember, hogy mi változott az elmúlt 100 évben.
Bármilyen meglepő, május elseje egyházi ünnep is egyben Munkás Szent József, a munkások védőszentje tiszteletére. A katolikusok ezen a napon Jézus nevelőapjára, az ácsra emlékeznek, az ünnepet 1955. május 1-én rendelte el XII. Piusz pápa.

Hogy ma mit is jelent a munka ünnepe, erre mindenki magában keresheti a választ. A felgyorsult globalizálódott világunkban egyre többen válnak feleslegessé, szokták volt mondani “sok az eszkimó kevés a fóka” alapon.

A munkáltatók egyre nagyobb igényekkel a munkavállalók pedig egyre kevesebb választási lehetőséggel élhetnek. Mindennapos a küzdelem a munkahelyek megtartásáért, és közben a megélhetésért is.

Miközben nő a fogyasztás a nyersanyag készletek nem termelődnek újra és lassan feléljük a földünket. Aktuális problémák amelyekkel keveset foglalkozunk azért, mert próbálunk megélni, túlélni minden hétköznapot. A munka ünnepén, gondoljuk át, hogy merre haladunk és hogy mi mennyit ér számunkra.

Éljen május elseje.

facebook:

0 Komment