Érdekes kérdések a kutatásfejlesztésben

A kutatásfejlesztés a laikusok számára misztifikált témakörnek számít: többnyire úgy képzelik el, hogy fehér köpenyes emberek fehér falak között hosszú, végeérhetetlen képletek előtt elmélkednek, és így próbálják megfejteni a világ titkait. A kutatásnak ez kétségkívül egy nagyon szép része, ugyanakkor van egy olyan ága is, amelyben a tudósok, kutató szakemberek konkrét ipari problémákra keresnek választ.

Ezzel a céllal hozták létre 2010 szeptemberében a zalaegerszegi Északi Ipari Parkban a Technológiai Centrumot, amely a térségben működő ipari vállalatok számára nyújt kutatásfejlesztési szolgáltatásokat.

– Olyan összetett elemzést igénylő ipari problémákra keresnek megoldást, amelyeket a cégek nem tudnak vagy nem akarnak a saját falaikon belül megoldani – mondja Háry András projektszakértő, miközben végigjárjuk az inkubátorházban működő háromszáz négyzetméteres műhelyegységet.

– A Technológiai Centrum modellje a magyar kutatói szférában unikumnak számít. A közfinanszírozású egyetemi kutatóintézet és a magántulajdonú mérnöki iroda közötti, kevert üzleti modell. Szlogenünk, hogy a kutatási problémákat a mérnökiroda gyorsaságával és az egyetem tudományos igényességével oldjuk meg.

Optimálisan megszervezni a munkát

A műhelyekben fiatal szakemberek használják a mérőműszereket, számítógépeket, kezelik a bonyolultnak tűnő “masinákat”, alkotnak megoldásokat az ipari problémákra.

– A centrumban tízfős csapat dolgozik, az átlagéletkoruk alig haladja meg a 25 évet – erősíti meg Háry András.

– A kutatólaboratórium munkáját a városban további mintegy tízfős partneri kör segíti, de együttműködünk a zalaegerszegi mechatronikai képzés professzoraival, és Nyugat-Magyarországi Egyetem soproni oktatóival. Az országos partnerhálózat segítségével további szakemberek – egyetemi professzorok, gépész- és villamosmérnökök -, egy-egy témára specializálódott mérnökirodák is bekapcsolódnak a munkába.

– Hogy lehet koordinálni a munkát?
– Mindenki ott kapcsolódik be a feladatokba, ahol tud, és addig dolgozik a projekten, amíg arra szükség van. A modell, a versenyképesség lényeges eleme, hogy optimálisan szervezzük meg a munkát. A tapasztalatot, az eddigi végzett tudományos munkát figyelembe véve mindenki olyan feladatot kap, amely illeszkedik a kompetenciai szintjéhez. Ugyanakkor mérnökhallgatók is részt vesznek a munkában, mert nem csak a végzettségtől függ, hogy ki tud több értéket adni a közös erőfeszítéshez.
A projektvezető hozzáfűzi, hogy idén a cégek már az első évfolyamosokat is bevonták a kutatásba, mert – mint megjegyzi – a fiatalok motiváltsága, nyitottsága, akarata kompenzálhatja a mérnöki oklevél hiányát. Ugyanakkor azt is kiemeli, hogy az igazán bonyolult feladatokat nem tudnák megoldani a sokéves tapasztalattal rendelkező szakemberek nélkül. A tevékenység fontos része az oknyomozás, az elemzés, a miértek megértése, a különböző műszaki alternatívák számba vétele.

– Az elmúlt két évben 32 projekten dolgoztunk. Például egy cég kérésére egy bonyolult alakzat méretét kellett megállapítanunk – idézi fel. – A termékfelületen a szabálytalan alakzatú hibás részt krétával jelölték be, de nem tudták pontosan lemérni a felületet. A kutatólaboratóriumban kifejlesztettünk egy berendezést, amelynek segítségével századnyi pontossággal meg tudjuk határozni a felület nagyságát, ami már alapot nyújthat a cégnek a beszállítóval kapcsolatos tárgyalásokhoz. A bonyolult géptestet, az összetett fémszerkezetet nehéz hagyományos mérőeszközökkel megmérni. Az általunk használt karos koordináta mérőgép viszont háromméteres átmérőjű körben tud dolgozni, segítségével a térbeli alakzatok pontos méretét százados pontossággal tudjuk meghatározni.

A dobozok teherbíró képessége

Az egyik műhelyben óriás kartonpapírok borítják az asztalt. A feliratok, a lapokon ejtett bevágások jelzik, hogy a papírt a termékek dobozos csomagolására szánták.

– A papírtechnológia is érdekes kérdéseket vetett fel. A gyártó cég kérésére azt kellett rögzítenünk, hogy hány kilogramm hatására roppan össze vagy hajlik meg a doboz – közli Háry András.
A papírdobozokba csomagolt termékeket nagy teherautókban szállítják, a raktérben a dobozokból gyakran három méter magas oszlopokat raknak egymásra. Szállítás közben a becsomagolt – élelmiszeripari, elektronikai – termékek a legalsó dobozban sem törhetnek össze, ezért nem mindegy, hogy milyen terhelést bír el egy doboz.

– Mindennek komoly gyártási háttere van, ugyanis a teherbírást sok egyéb tényező mellett befolyásolja a rostok szerkezete, a papír vastagsága, de megváltozhat a teherbírás a dobozokon használt festék minőségétől és összetételétől is – hangzik a magyarázat. – Az ügyfél igényei szerint kifejlesztettünk egy készülékét, amelynek segítségével biztonsággal meg lehet határozni az adott papír teherbíró képességét. A gyártónak így már nem kell attól tartania, hogy a megrendelőhöz sérült termékek jutnak el.

A másik műhelyben egy fiatal kutató éppen ultraviola lámpával tanulmányoz egy műanyag elemet, és mint kiderül, a vizsgálatnak köze van az autózáshoz: egyebek között választ ad arra a kérdésre is, hogy miért áll meg, vagy miért nem tud elindulni a jármű.

– A műanyag egyben szigetelőanyag is, és ha az elektromos fémrészre műanyag kerül, akkor az nem tud érintkezni a csatlakozóval. Különösen nehéz ez akkor, ha az átlátszó műanyag vékony rétegben kerül fel a fémre. Egyszerű üzemi környezetben nincs olyan mérési eljárás, amivel ezt meg lehet határozni, de ultraviolás lámpás megoldással és egy speciális közvetítő folyadékkal ki tudjuk mutatni a szabad szemmel nem látható anyagok jelenlétét is – fejti ki a projektvezető.
A Technológiai Centrumnak az “egyszerűbb” mérésekre saját mérőeszközparkja van. A fém összetételét vizsgáló berendezéssel például meg tudják határozni, hogy a fém milyen komponensekből tevődik össze, hány százaléka vas, nikkel vagy molibdén. A mobil berendezést igény szerint ki is tudják vinni a cégekhez, hogy helyben elvégezhessék a vizsgálatot.

A kutatásfejlesztésben benne van a zsákutca is

A centrumban tett körséta során úgy tűnik, hogy sok mindenre van megoldás, bár a szakértő szavai szerint gyakran időigényes feladatról van szó.

– Mi jelenti most éppen a legnagyobb kihívást?
– A környezetvédelmi szempontok miatt a nehézfémek kiszorulnak az iparból. A gyártók más összetételű anyagot állítanak elő, megváltozik az ötvöző anyagok aránya, így teljesen új anyag jön létre, amelyhez a régi gyártórendszereket már nem tudják használni, mert eltörik a szerszám, lelassul a gép. Egy most futó projektben azt kell megvizsgálni, hogy a sokféle ötvözetet tartalmazó újfajta anyagok miért viselkednek másképp, mint az eredeti anyagok – meg kell érteni, hogy mit lehet kezdeni az újfajta anyaggal, mit kell a gyártórendszeren, a gyártási technológián megváltoztatni.
– A legérdekesebb kihívást általában az okozza, ha a cégektől több oldalas listát kapunk, amelyben rögzítik, hogy mi mindennek kell megfelelni – folytatja a gondolatsort. – Ha az elvárások egymásnak ellentmondóak, akkor a problémát csak úgy lehet kiiktatni, hogy beleviszünk valamilyen innovációt, újszerűséget. A kutatásfejlesztés hosszadalmas, összetett feladat, de mindig arra törekszünk, hogy a projektek valamilyen prototípusban, mintadarabban végződjenek. A képződött tudást viszont “visszaforgatjuk”, a kutatásjelentésekből tananyagfejezetek, publikációkon lesznek. Jelenleg öt témában dolgozunk a partnerekkel közösen szabadalmi bejelentésen.

Véleménye szerint a kutatásfejlesztésben benne van a zsákutca is.
– Megesik, hogy egy idő után azt gondoljuk, hogy a feladat megoldhatatlan, aztán hirtelen mégiscsak kiderül, hogy egy teljesen újszerű módszerrel igenis meg lehet tervezni az egyébként egyszerűnek tűnő eszközt. Van olyan témánk is, amelyen több mint egy éve dolgozunk, de addig folytatjuk a kutatást, amíg meg nem találjuk a megoldás kulcsát – szögezi le bizakodva.

Kolozsvári Ilona
(MTI-Press)

facebook:

0 Komment