Kényszerű étteremkritika – Lovagiatlan beszólás Kőszegen

Mit szépítsük, nekünk beszóltak Kőszegen a hétvégén! Nem is akárhogyan. Egy kellemesen fárasztó, szép nap méltó lezárásának estebédjébe rondítottak bele, miután a rendelt ételek minősége már amúgy is kellően elkedvtelenített bennünket.

Kis csapatunk soproni útjának ígéretesnek remélt kiegészítéseként, visszaútunkon Budaörsre, kis kitérővel meglátogattuk Kőszeget. Ebédünket is későbbre halasztottuk, hogy megnézhessük a kisváros nevezetességeit, mégha gyorsított tempóban is.

Kőszeg nagyon szép arcát mutatta a gyönyörű időben. Akik még nem jártunk itt, mindegyikünknek nagyon tetszett a belváros, a templomok, a vár is – bár ott felújítás miatt nem sokat időztünk -, és igazán lenyűgöző az ország legrégebbi, ma is változatlan funkcióban működő városházája.

Hárman a közeli vendéglőt választottuk, hogy együnk is valamit, mert az egész nap sűrű teendői igencsak megtették a hatásukat. Kolléganőnk javasolta a helyet, mert régebbről jó benyomásai maradtak a konyhájáról.

Bár elterjedne nálunk is, hogy valami módon hivatalosan is rangsorolják az éttermeket, mert akkor nem fordulhatott volna elő, hogy belefutunk egy ilyen szörnyű kulináris csapdába, aminek nagy csalódás és – szó szerint is – rossz szájíz lett a vége.

Kiéhezett kis csapatunk még az elsózott, elborsozott és nem túl friss húslevesen még valahogy túltette magát… Az éhség nagy úr! De a “Jurisics Miklós lakomája” nevű fatányéros ételt – kulturális, kegyeleti és történelem-tiszteleti okokból is – azon nyomban törölni kellene az étkek sorából, de még az emberi emlékezetből is:
Konzerv bébirépa (!) és konzerv bébikukorica (!) a konzervlé ízével, olajban elázott, tocsogós sült krumpli, íztelen, sótlan hal, olajtól elfolyó rántott libamáj, furcsa ízű, rágós fekete hús… és ezekhez hangulati aláfestésnek az étterem dolgozóinak hangos beszélgetése az egyik asztalnál, ahol gyanítjuk nem a fenti menüsorból falatoztak annyira önfeledten.

Elhatároztuk, nem engedjük, hogy elrontsa az élménydús napunkat az a nem túl szerencsésnek mondható döntésünk miszerint beültünk az ország egyik legrosszabb vendéglőjébe. Reklamáció nélkül fizetni akartunk és örök időkre elhagyni ezt a minden kulináris bűnöket felvonultató helyet.

Kolléganőnk elment, hogy megkeresse a pincért… egy percig se szerettünk volna tovább itt időzni… Az asztalnál ülő egyik itt dolgozó közölte, hogy bankkártyával itt nem lehet fizetni, mert elromlott a leolvasó. Kolléganőnk megjegyzezte, hogy illett volna előre szólni vagy esetleg kiírni a vendégeknek ezt a “tényt”, a nagyhangú társaság egyik tagja eképpen szólt oda félválról neki: “Én sehova nem mennék be tízezer forint készpénz nélkül”!

Hát ennél a pontnál azért már oda lett a türelmünk és az addigi jóindulatunk is azonnal elpárolgott, kértük a vásárlók könyvét és beírtuk az esetet.

Kíváncsiak vagyunk mi lehet a fentiek magyarázata, milyen intézkedéseket hozhatnak, hogyan gondolják egyáltalán jóvátenni mindezt.

Kedves olvasóink, mit gondolnak mit kérdezett tőlünk – mintha mi sem történt volna – az időközben előkerült “lovagnak” öltözött felszolgáló? ” Hát kedvesen azt kérdezte: “Hogy ízlett az étel?”

Ez má’ t’án Európa!? Vagy nem?

(Kiss Sándor)

facebook:

0 Komment