Egyedülálló rinocéroszmaradványok kerültek elő Pulán – A fajmeghatározásnál tartanak a kutatók

– Különösen értékes leletanyagot rejtett évmilliókon át a pulai alginitbánya mélye: a közel négymillió éves orrszarvú-ősmaradványok fajmeghatározását Zircen hétfős nemzetközi kutatócsoport elemzi. A világon egyedülálló leletanyagra még a nyolcvanas években bukkantak a bányában, ahová egykor az orrszarvúak inni jártak az ott található tufagyűrűvel határolt vulkanikus krátertóhoz.

Az előkerült leletek meghatározásához nagyjából egy hónapig készültek a kutatók: megpróbálták az összetöredezett csontokat  rekonstruálni és konzerválni, mert a korábbi leletmentések során nagyon sok darab összetört.

– Nem ritkán egy csont összerakása több órát vett igénybe. A munkákban Szappanos Bálint geológus és Keserű Ildikó geológus-technikus segített – tárta fel Katona Lajos Tamás, a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum geológusa az MTI-Pressnek.

A szakember a csajági mamutok, a kozármislenyi jégkorszaki csontanyag és az erdélyi masztodon csontvázának kimentése során már nagyon sok tapasztalatot szerezett. Ennek köszönhető, hogy a csontok kilencen százalékát sikerült megmenteni és határozható formába hozni.

A pulai leletek

A geológus elmondta, hogy az első csontvázat még 1988-ban Dékán Péter geológus-technikus találta, majd a múzeumban dolgozó munkatársak ásták ki. A kéz és lábcsontok kivételével a teljes orrszarvú-maradványt a múzeumba vitték: a csontváz 2004-től látható az intézmény kiállításában.

A következő 2000 nyarán előkerült rinocérosznak az ujjperceit és kéztőcsontjait találták meg a pulai alginitbánya bányászai. Azok  méreteiből a kutatók az állat korát és méretét is ki tudják következtetni.

– Az alginit fosszilis biomasszából, elmállott bazalttufából és mészből álló magas szervesanyag-tartalmú kőzetféleség, amely 3-5 millió évvel ezelőtt keletkezett az egykori vulkáni krátereket kitöltő tóban. Magas szervesanyag-tartalma miatt az olajpala egyik típusának tekintik – jegyezte meg Katona Lajos Tamás.

Egy másik őskori lelet  – amely ugyanebben az évben került elő Pulán – végtagokat, ujjperceket, csigolyákat és bordát tartalmazott.

A legutolsó őslénymaradványokat 2001-ben bányászták ki a Veszprém megyei településen, esetükben már az állat komplett koponyáját is értékelni lehet.

A négy rinocéroszról ez idáig semmilyen tudományos anyag nem született: a fajmeghatározást most nemzetközi kutatócsoport végzi Zircen a világhírű  Frédéric Lacombat segítségével, aki a franciaországi Le Puy-en-Velay-i Múzeum paleontológusa.

A geológus elmagyarázta, hogy a leletek csontjainak pontos meghatározása nem okoz problémát, viszont a faji besorolása sokkal bonyolultabb, mint először gondolták. – A feladatot nehezíti, hogy nagyon kevés komplett csontváz került elő a világon, és az orrszarvúak faji meghatározása sokkal bonyolultabb, mint például egy mamuté. Jelenleg három faj kerülhet szóba, de az már biztos, hogy nem az a faj lesz, amelynek eredetileg határozták – közölte a kutató.

Tájékoztatása szerint az 1988-as és a 2001-es leletek koponyájáról CT-felvételek készültek. A kiváló minőségű három dimenziós képekből megállapíthatóvá vált, hogy a 2001-ben előkerült állatnak volt orrcsontja – aminek a fajmeghatározásnál van különös jelentősége, ugyanis nem minden orrszarvúnak csontosodott el az orra -, továbbá “láthatóvá” vált M3-as foga (utódzápfoga) is, amelyet korábban nem észleltek, mivel még nem bújt ki. Az adatok alapján kiderült, hogy a tíz évvel ezelőtt kiásott ősállat ötéves lehetett elpusztulása idején. A további kiértékelések két helyen – a Bakonyi Természettudományi Múzeumban és a Le Puy-en-Velay-i Múzeumban – folytatódnak.

A csontokra vonatkozó adatok és a CT-felvételek kiértékelése után lehet majd eldönteni, hogy mely fajhoz tartoztak a pulai őslények. Katona Lajos Tamás úgy véli, hogy az alginitbányából előkerült leletek – amelyek elemzése, tudományos kiértékelése akár egy évet is igénybe vehet – lehetővé teszik a pliocén kori rinocéroszok pontosabb megismerését, továbbá sokkal jobban lehet majd értelmezni az európai migrációt is a “megafaunában”: azaz be lehet majd illeszteni a jelenleg fehér foltot jelentő Közép-Európát a mamut-, orrszarvú- és szarvasfajok négymillió évvel ezelőtti, Kína és Felső-Ázsia területéről a pliocén korban bekövetkezett vándorlásának útvonalába.

Több anatómiai bélyeget is figyelembe

A kutatócsoport munkájáról Kordos László, a Magyar Állami Földtani Intézet Múzeumának igazgatója elmondta, hogy az összes eddigi krátertóüledékből előkerült maradvány meghatározását elővették. A több fióknyi anyag a pulai mellett egyházaskeszői és várkeszői csontokat is magában foglal.

– Miért egyedülálló a leletanyag?
– Több szempontból is annak számít. Magyarország területéről a teljeshez közel álló orrszarvúcsontvázat csak Puláról ismer a tudomány. A mocsaras területről a bazaltkrátert kitöltő üledékből előkerült állatok már a helyükön vannak: a legjelentősebbeket a Bakonyi Természettudományi Múzeumban őrzik, de Budapesten a Magyar Állami Földtani Intézetben is vannak közülük csontmaradványok.

– Hol tartanak most?
– Most végezzük annak a beazonosítását, hogy a közel harminc évvel ezelőtti leletek pontosan honnan, melyik kőzetrétegből kerülhettek elő. Megpróbáljuk megállapítani azt is, hogy a különböző orrszarvúcsontvázak egy fajhoz tartozhattak-e, egy életkorúak lehettek-e. (folyt.)

– Hogyan zajlik a fajmeghatározás?
– Az orrcsonton kidudorodó tülök helye mellett megvizsgáljuk a fogazatot és a koponyát is: a jellegzetes csontokból egyértelműen megállapítható, hogy orrszarvúról van szó. (A tülök egyébként porcos képződmény, és emiatt az évmilliók során megsemmisül.) Hogy ezen belül melyik fajhoz tartozik az állat, az már nehezebb kérdés. Ezt elsősorban a fogszerkezet mutatja meg, de több más anatómiai bélyeget is figyelembe kell vennünk. Háromdimenziós CT-vizsgálatot is végeztünk a csontokon, amellyel szabad szemmel nem látható részeket is feltárhatunk. A különleges leletanyagból egész Európában nagyon kevés van, az algatartalmú kőzetből előkerült maradványok a 3,5 millió évvel ezelőtti környezetre is választ adnak. Megmutatják, hogy milyen vidéken éltek ezek az állatok itt, a Balaton-felvidéken az őskorban.