Csontleletek tanúskodnak az elmúlt korok szoptatási “divatjairól”

Míg a jelenlegi általános gyakorlat szerint a csecsemőket legalább féléves korig “illik” anyatejjel kell táplálni, az 1970-es években az anyáknak csak 22 százaléka szoptatott, egy londoni temetőben nyugvók pedig arról tanúskodnak, hogy szoptatási “divatok” a 18. és a 19 században is léteztek.

Az Oxfordi Egyetem kutatói London keleti részén, Anglia egyik legnagyobb középkori ispotályához, a St. Mary Spital-hoz tartozó temető, a Spitalfieldsben feltárt csontvázakat vizsgálták. Összesen 164 elhunyt (92 felnőtt és 72 gyermek) bordáiban elemezték a stabil izotópok szintjét, amelyek az egyén táplálkozásáról árulkodnak – olvashatóa New Scientist (http://www.newscientist.com) tudományos hírportálon.

A vizsgálatok során a szén (C) és nitrogén (N) izotópok arányát vizsgálták. Az újszülöttnél az N15 izotóp szintje például azonos az anyjáéval. Amennyiben a kicsit szoptatják, a nitrogénizotóp szintje növekszik, az elválasztás után viszont, amikor a gyerek áttér a szilárd táplálékra, csökken.

A kutatók 32 olyan gyermeknél, akik nem élték meg a második születésnapjukat, hasonlították össze a nitrogénizotóp szintjét az elhunyt asszonyok értékeivel. A vizsgálati eredmények arra utaltak, hogy a 32 csecsemő közül 18-at szoptattak. A többi vagy egyáltalán nem kapott anyatejet, vagy ha szoptatták is, az étrendben nagy súllyal szerepeltek olyan alacsony tápértékű “tejpótlók”, mint a liszt és a víz keveréke.

Mint a kutatásokat irányító Erika Nitsch megjegyzi, a 18-19. században nem létezett egységes elválasztási rendszer.

“A 19. században sokkal elterjedtebb volt a szoptatás, mint egy évszázaddal korábban” – emelte ki a kutató, aki utóbbi tényt a 18. századi iparosodással magyarázza, amikor a nők közül egyre többen álltak munkába. Ezek az asszonyok, akik otthonuktól távol voltak kénytelenek munkát vállalni, a korábbi nemzedékek asszonyainál sokkal korábban választották el gyermekeiket.

A tehetősebb famíliák gyakran alkalmaztak szoptatós dajkákat, azonban ebben az időben terjedtek el a különféle “tápszerek” – a lisztből, vagy kenyérbélből és vízből összefőzött “pempők”, a kenyérleves, vagy a cukorral, tojással, fűszerekkel “feljavított” tehéntej.

“A halálozási arány sokkal magasabb volt azon csecsemők között, akiket nem szoptattak az első hat hónapban. Azoknál, akik születésüktől ‘tápokat’ kaptak, a mortalitás elérte az 50, de néha a 90 százalékot is, hiszen a csecsemők anyatej híján alultápláltak voltak és nem jutottak megfelelő immunvédelemhez sem” – hangsúlyozta Erika Nitsch.

A kutatásról a American Journal of Physical Anthropology című folyóiratban jelent meg tanulmány.