Schmidt Mátyásról nevezték el a budaörsi Városháza dísztermét
- Budaörsi INFÓ
- 2022 május 14.
(Budaörs, 2022. május 14. – Budaörsi Infó) Budaörs díszpolgáráról, Schmidt Mátyásról nevezték el a Városháza dísztermét. Schmidt Mátyás híd volt Bretzfeld és Budaörs között, hazaszeretetének köszönhető a testvérvárosi kapcsolat kialakulása és a két város szoros együttműködése. A névadó ünnepséget a bretzfeldi Havasi Kürt zenekar nyitotta meg, majd Wittinghoff Tamás polgármester és Bretzfeld alpolgármestere, Jürgen Wiedel emlékezett meg Schmidt Mátyásról.
Schmidt Mátyás életútja szorosan összefügg Budaörssel. Bár a várost 16 éves korában, a II. világháború alatt elhagyni kényszerült, és családjával a németországi Bretzfeld városába emigrált, de egész életében honvágyat érzett szülőföldje iránt. Ez a hazaszeretet volt a motorja a Budaörs és Bretzfeld közötti testvérvárosi megállapodás létrejöttének.
Schmidt Mátyás rengeteget dolgozott azért, hogy szülővárosa, Budaörs és új hazája, Bretzfeld között valódi kapcsolat legyen, szervezte a hagyományőrző rendezvényeket, programokat, látogatásokat, kapcsolatfelvételeket.
2000-ben Budaörs díszpolgárságával tüntették ki.
Az ünnepséget a bretzfeldi Havasi Kürt zenekar és a Lyra Dalkör nyitotta meg.
Beszédet mondott Wittinghoff Tamás polgármester és Jürgen Wiedel bretzfeldi alpolgármester is, majd felavatták az emléktáblát.
Mostantól hivatalosan Schmidt Mátyás nevét viseli a Városháza díszterme.
Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármesterének ünnepi beszéde:
Ameddig csak vissza tudunk tekinteni a történelembe, a közösségeknek mindig kiemelten fontos célja volt a felejtés elleni küzdelem. Választ kellett találniuk arra a kihívásra, hogyan őrizhetik meg az addig megszerzett tapasztalataikat, tudásukat. Mit tehetnek azért, hogy ne merüljenek feledésbe a közel és távoli múltjuk eseményei, és azoknak a hétköznapi hőseiknek az emlékezete sem, akik megoldásokat találtak a súlyos kihívásokra.
Jól tudták, hogy elemi érdekük az emlékezés, hiszen mindig is nyilvánvaló volt: amelyik közösség elfelejti a múltját, az arra ítéltetik, hogy újra élje annak a legrosszabb fejezeteit is. Mert a felejtés könnyelművé tesz, eltompítja a veszélyérzetünket, nem ismerjük fel időben a problémákat, a fenyegetettséget, és késve reagálunk a válsághelyzetekre.
Budaörs fájdalmas múltja kiemelten kötelességünkké tette, hogy soha ne felejtsük se a múltunkat, se azokat, akik a legviharosabb időkben is mertek cselekedni és maradandót alkottak.
Ezeknek az embereknek a legváltozatosabb módon igyekszünk emléket állítani. Intézményeket nevezünk el róluk, nevükkel fémjelzett díjakat alapítunk, most pedig a Városháza legfontosabb helyiségét, a dísztermet nevezzük el egy olyan emberről, akinek az emlékét szeretnénk megőrizni az utókornak.
Schmidt Mátyás életét, életművét talán a legszemléletesebben az a könyvcím foglalja össze, amelyben összegyűjtött írásait adtuk közre: „Építem a hidakat”… A cím az általa megfogalmazott szándékot írja le, de akik ismertük, pontosan ilyennek láttuk őt.
Egészen fiatalon, 16 évesen, a 2. világháború forgatagában kellett elhagynia az országot, és szülőfaluját, Budaörsöt. Az itt töltött gyerek- és kora ifjúkorának másfél évtizede mégis olyan mély nyomot hagyott benne, hogy élete központi feladatának tartotta összekötni a régi otthonát az új hazájával. Így vallott erről egyik visszaemlékezésében:
„1944. november 29-től, amikor édesanyámmal együtt egy lovaskocsin Budaörsöt elhagytuk, a mai napig állandó honvágy gyötör. Ugyanakkor a legkomiszabb háború utáni időszakban is szilárdan hittem abban, hogy ismét visszatérhetek a régi szülőföldemre.”
Nem csak ábrándozott erről, hanem aktívan tett is annak érdekében, hogy újra kapcsolatot teremtsen az ó- és az új hazája között. Az ő javaslatára indultak meg a tárgyalások, még 1986-ban Bretzfeld és Budaörs kapcsolatfelvételéről. Majd a fáradhatatlan munkájának köszönhetően, néhány éven belül megszületett a hivatalos testvérvárosi megállapodás is a két település között. De talán még ennél is fontosabb volt az a munka, amit az emberek közötti kapcsolatok kiépítéséért tett. Látogatások, programok százait szervezte meg és bonyolította le. Valóságos motorja volt, egészen az élete végéig, annak, hogy a testvérvárosi kapcsolat ne formális legyen, hanem valódi tartalommal töltődjék fel. Ezért szorgalmazta folyamatosan, hogy a szülőföldjükről elűzöttek minél többször látogassanak haza, hogy megismerjék az új Budaörsöt, a mi városunk lakói pedig az ő új otthonukat.
De tevékenysége egyáltalán nem csak erre a területre terjedt ki. Sokat tett például azért is, hogy a Kőhegyről 1950-ben eltávolított kereszt, 1995-ben ismét a helyére kerüljön és újra városunk egyik szimbólumává váljék. Pótolhatatlan segítséget nyújtott a budaörsi helytörténeti gyűjtemény számos kiállításához, továbbá alapítója és vezetője volt az 1996-ban Bretzfelben megnyílt Budaörsi Heimat múzeumnak.
A tartalmas és sikerekben gazdag életút 2021-ben ért véget. De az ő esetében valóban igaz, hogy amit alkotott, abban tovább él. Ahogy a kedves és derűs személyisége, akivel mintegy három évtizedes mély személyes barátság is összekötött, az emlékeinkben is megmarad.
Budaörs város díszpolgári címét 2020-ban kapta meg.
Amikor ennek a teremnek az elnevezésével emléket állítunk Matyi bácsinak, egyúttal tisztelgünk is a jelentős életműve előtt. És persze bízunk benne, hogy mindig lesznek az újabb nemzedékek tagjai között olyanok, akik megkérdezik, hogy ki is volt Schmidt Mátyás? És mindig lesznek olyanok is, akik erre pontos és hiteles választ fognak adni.
(Budaörsi Infó/budaors.hu)
facebook:
0 Komment