Történelmi választás III. – Még manapság is sokan művirágként tekintenek a demokráciára

(Budaörs, 2018. április 5. – Budaörsi Infó) Magyarország a rendszerváltáskor bekerült a világpolitikai mainstreambe azzal, hogy levedlette magáról a szovjet típusú politikai berendezkedést és jogállami demokráciává vált. Egy világtörténelmi államférfi, Sir Winston Churchill szerint ez az államfajta sem tökéletes, de jobbat nem találtak még ki [angol parlamenti felszólalása, 1947. november 11.]. Az eredeti, ókori változatához képest az újkorinak a minden baj okozója egyben annak az ára is, ez a kapitalizmus, a szabad piac.

 

 

Habár az antik demokráciában sosem voltak gazdasági válságok, de már akkor sem kedvelték a pusztán csak egyéni haszonszerzés miatt politizálókat. Ellenben a szavazók csoportjának (démosz) túlnyomó többsége se a mostaniakban, se az ókori demokráciában nem számít(ott) vagyonosnak, annál inkább váltak azokká, akik végül politikai hatalomhoz jutottak, vagy éppen vagyonukat felhasználva kerültek politikai pályára.

Mindez megfájdítja a becsületes polgár gyomrát, aki szavazatával nem akar hozzájárulni mások becstelen meggazdagodásához, hiszen a politika mai magyar definíciója a „húsos fazék köré jutás”. Ahogy már erre a korábbi lapszámunkban kitértünk, ez a rossz felfogása a politikának. A molnárnak pedig (sajnos elkerülhetetlenül) mindig lisztes a keze, a világ bármely demokratikus táján dolgozzon is.

A korrupt és közpénzt kitalicskázó politikusokat tettükért mindenkor felelősségre kell vonni és számon kell tőlük kérni az okozott kárt. Erre csak a nép képes, méghozzá a törvények és az erre hivatott intézmények által. Nem véletlen, hogy törvényileg, jogászkodási trükkökkel próbálják legalizálni ilyenfajta cselekedeteiket, éppen maguk a törvényhozók. Egy preszókratikus filozófus, Hérakleitosz már az i.e. 6. században nem véletlenül mondta ezt: „Harcolnia kell a népnek a törvényét védve, mint várfalért” [B 44. fragmentum].

 

muvirag_kalitka

 

Még manapság is sokan művirágként tekintenek a demokráciára, a jogállamiságra, amit a rendszerváltáskor kiraktunk az ablakba, és onnantól kezdve szépen eldíszeleg magában. Pedig éppen, hogy egy nagyon kényes növény: ápolásra, törődésre szorul, különben elhervad. A szavazópolgárok a figyelmes gazdák, a politikusok pedig a növény körül sündörgő rovarok, amelyek hol hasznosak, hol kártékonyak tudnak lenni.

Ennél a metaforánál maradva az országgyűlési választásokat egy egészségügyi permetezésnek is tekinthetjük.

Az áprilisi szavazáskor lehet majd pártokra és egyéni képviselőkre szavazni. Az utóbbi a saját és lakókörnyezetünk értékrendjének képviseletét, ügyeinek intézését és érdekérvényesítését jelenti; erre való felhatalmazás, megbízás. Akit megválasztanak, és nem ezek mentén szavaz az országházi döntéseknél, vagy ezzel visszaél, azt a következő szavazáskor le kell váltani (egy még fejlettebb rendszerben pedig vissza lehet akár a mandátuma alatt hívni).

Mert a szavazás kétélű kard: lehet, valaki vagy valami (párt) mellett és lehet ellene is szavazni. Utóbbinál úgy, hogy egyszerűen nem hozzá húzom be az X-et!

Az opponens szavazás magyar sajátosság, az eddigi hét demokratikus szavazáskor a legtöbbször mindig az ellenérzés vitte az urnákhoz a szavazókat. De nem szabad a megtévesztés azon hálójába hullani, miszerint egy ellenszenves pártnak vagy jelöltnek van egy (ön)jelölt ellenfele, aki éppen az ellenkezőjét tenné, ha bizalmat kapna. Hiszen a politika célja az ország javának megszervezése, hatékonyabbá tétele és a közjó elérése!

Annyiban különbözhet csupán két, akár ideológiailag ellentétes képviselő vagy párt, hogy melyik munkamódszere járul hozzá az előzőekhez jobban.

A kormányzási ciklusokat pedig tényekkel lehet mérni és elemezni: akinek a mutatója rosszabb volt, az gyorsan hitelét veszíti. A politikai váltógazdálkodásnak ez a haszna, hogy a folyamatosan változó világban lehetőleg naprakész módszerek változékony használata sokkal hatékonyabb mint egy merev, változni képtelen, és a tények alapján kártékony változathoz való ragaszkodás.

 

 

valasztasi_budaorsi_info_2018apr

 

 


A Budaörsi Infó az április 8-án esedékes történelmi választásra tekintettel, egy rövid esszésorozattal készült, aminek ez a harmadik, utolsó darabja, és arról szeretné tájékoztatni a szavazati joggal rendelkező budaörsi állampolgárokat, hogy függetlenül a pártszimpátiától, az ideológiáktól, és a különböző értékrendektől, éljenek a jogukkal és menjek el április 8-án szavazni.

 

Az korábbi részeket idekattintva olvashatják:

Történelmi választás (I.) – Eldől, hogy öngyarmasítjuk-e magunkat

Történelmi választás II. – Döntésének következményét minden egyes magyar a saját bőrén fogja érezni


 

 

(Budaörsi Infó)

 

 

facebook:

0 Komment

Válasz küldése

Be kell jelentkeznie, a komment írásához.