A Facebook egy üzletember szemével

(Budaörs, 2016. március 3. – Budaörsi Infó) A Facebookról mindenkinek van a véleménye, hisz ma már szinte napi rendszerességgel használjuk, a hétköznapjaink részévé vállt. Február hónapban ezzel a témával kapcsolatban szerveztünk egy nyilvános interjút is, ahol mindenki elmondhatta, hogy milyen előnyöket és hátrányokat lát a közösségi hálóban. Horváth Károly egy nagyvállalkozás tulajdonosa, igazgatója felvállalta, hogy megosztja velünk személyes véleményét ezzel a témával kapcsolatban. Nézzük meg, hogy az üzleti életben, egy üzletember szemével hogyan is működik ez az egész.

Mi a személyes véleményed a közösségi oldalakról?

„A Facebook egy elég komoly szociális faktor. Az utóbbi időben sok család szétszakadt, a családtagok külföldön vállalnak munkát, baráti társaság szóródott szét az országban, a világban. Az utazás, a telefonálás drága, sokaknak már megfizethetetlen. Egy net-tarifa tv-vel sokkal olcsóbb, hozzáférhetőbb, ezért a Facebook elterjedt kommunikációs platform.

Én személy szerint három kategóriába sorolnám a Facebook-felhasználókat, de nyilván vannak átfedések, ritka az olyan aki tisztán, kizárólag csak az egyik kategóriába sorolható.

1. Tartalmat hoz létre és megossza.

2. Csak mások tartalmát osztogatja meg.

3. Regisztrált, de csak kukkol.

A legtöbb Facebook-felhasználó a második kategóriába sorolható, jellemzően csak mások tartalmát ossza meg. Nem igazán járul hozzá a közösséghez új tartalommal. Ez persze utána tovább tagolható, hogy milyen tartalmakat oszt tovább, az egyén intelligenciájától függően, a közönséges disznó viccektől a mélyebb tartalmakig.”

Te melyik kategóriába sorolnád be magad?

„Én a közösségi hálót arra használom amire kitalálták. Tartalmat hozok létre és megosztok.

A közösségi oldalon tartalmat fogyasztanak az emberek, tehát erre, azaz tartalomra kíváncsiak. Ennek ellenére, érdekes módon többször felróják ismerősök, ismeretlenek, hogy milyen sok tartalmat osztok meg. Éreztetve azt, hogy nekik ez nem tetszik, hogy számukra az ilyen ember kissé fura, magamutogató.

Na de most őszintén… az az ember mentálisan egészségesebb, aki regisztrál egy közösségi megosztó oldalon, felmegy, ott van, lehet látni a rendszerben hogy fent van, de nem oszt meg semmit, nem szól hozzá semmihez, csak figyel!? Esetleg valamiféle beteges személyiségzavar eredményeképp mások tevékenységeit csendben kukkolja?

Ilyenkor az ember felteszi a kérdést hogy akkor miért regisztrált? Hogy figyelje a többieket? Mint egy kulcslukon? Ilyen emberektől származó, egyik „kedvenc” érvem: „nem teszek ki képet mert az nagyon veszélyes”. A szakemberek paranoid személyiségzavarnak nevezik azt, akik folyton attól félnek, hogy követik, ellenőrzik őket.

Mindenki döntse el saját maga, hogy ki az, aki mentálisan megkérdőjelezhető. Aki azért regisztrál egy közösségi megosztó oldalon, hogy arra használja amire való, azaz tartalmakat hozzon létre, osszon meg, vagy az, aki azért regisztrált hogy csendben, mások után kukucskáljon, ritkán vagy soha nem posztol (kukkolónak hívják őket a szakemberek)?

Bennem félelmet kelt az ilyen ember, viszont rokonszenvezek az életét boldogan élő emberrel, akinek nincs takargatnivalója, nincs mitől félnie, aki örömét szívesen ossza meg másokkal.

Valamiért néhány ember azt hiszi, hogy a Facebook az ő saját kis kormányhivatala, ahol csak az ő által elképzelt módon lehet viselkedni és ha valaki eltér ettől, akkor verbális kirohanásba kezd.

Egy mentálisan egészséges ember számára az öröm akkor az igazi, ha meg tudja osztani másokkal.

Mondok egy példát. Tavaly nyáron üzleti úton voltam Luxemburgban. Nagyon megfogott, elképesztően szép helyeken jártam. Minden esetben, amikor valami szép dolgot láttam, szinte automatikusan fordultam volna meg, keresve a szeretteimet (feleségemet, gyermekeimet) hogy odanézzetek, nézzétek milyen gyönyörű, de mivel egyedül voltam, nem tudtam ezt megtenni, nem tudtam megosztani örömömet a szeretteimmel. Ezért nem is volt az az igazi. Megfogadtam hogy ide egyszer elhozom őket, hogy ők is lássák. Meg tudjam velük osztani.

Ugyan így, amikor látok valami szépet, akár csak egy szép képet, jól esik megosztani az ismerőseim között, hogy ők is lássák azt a szépet, és ők is érezhessék azt a jó érzést amit okoz. Szerintem egy egészséges mentalitású ember így él. Nem kell ebbe többet belegondolni mint ami!”

A gyanakvás, irigység, félelem és ítélkezés… ezek megbénítják az ember normális életét.

„Egyik kedvenc kritikám az az, hogy: „Jaj… csak a szép képeiket rakják ki”.  Ezt nem is igazán értem: az lenne a normális, ha két fotó közül, a rosszabbat osztaná meg valaki? Ezek olyan evidenciák, hogy sokkal inkább a kijelentőről sugallanak megkérdőjelezhető képet. Régen, ha rossz fotó sikerült valakiről nyaraláskor, ugyanúgy nem rakta be az albumba, mint ahogy most nem rakja fel a Facebookra.

A másik kedvenc: „A Facebookon mindenki csak a jó részét mutatja meg az életének”. Igen. Ez miért is baj? Nekem ez inkább üdítőleg hat. Ha valaki bekapcsolja a tévét, akkor fél óra alatt annyi ember hal meg, robban fel, tűnik el, hogy az engem már sok, felzaklat. Nem is nézek tévét.

Ennél már akkor sokkal jobb a Facebookon, ismerősök klassz, boldogságot sugárzó képeivel találkozni. Sokkal boldogabb az életem, ha a jó dolgok vesznek körül és nem rosszak és örülhetek a másik sikerének, pl. hogy szépen néz ki egy fotón.

További kedvencem: „csak azért ossza meg a képeit, hogy mindenki lássa”.  Hát persze! Mi másért osztaná meg? Jó reggelt!  Komolyan mondom, néha elgondolkodom azon, hogy honnan jön ez a sok, megvetési szándékú demagóg kritika ennek a rétegnek, tényleg nem értem, van valahol valami generátor, ami önti ezeket?”

Mit gondolsz a facebookos játékokról (Ice Bucket challenge, régi képes megosztás)?

„Bármiféle játék elindulásánál, szinte azonnal megjelennek azok a jól ismert karakterek, akik pusztán a másképp gondolás intellektuális kitűzőjét magukra akasztva, embertársaikat kigúnyolva megpróbálják nevetségessé tenni. Mint egy sörözőben a megmondóemberek.

A szembenállással azt a hamis érzetet akarja kelteni, hogy ő más mint a megtévesztett tömeg: „Én biztos hogy nem veszek részt benne, mint a többi sok birka”. Minden erejével a tömeg fölé akarja pozicionálja magát. Egymástól veszik át a sok sületlenséget, nem egyszer ugyan azokat a szavakat, ugyan azokat a mondatokat ismételve, hogy miért szánalmas az adott játék.

Az olyan embert nem lehet meggyőzni, aki meg akarja szégyeníteni a másik embert. Az efféle eszmecseréken bármi hangzik is el, azt ellened fordítják. Mindannyian voltunk már részesei ilyen meddő és lehetetlen beszélgetéseknek. Sajnos az ego így szeret működni.

A baj sokkal inkább az, hogy nagyon sok embernek nincs önálló véleménye, sokan nem rendelkeznek megfelelő stabil identitással és véleményformáló képességgel, ezért a hangos, véleményformáló kisebbség, jól hangzó mondatait átveszik és ők is továbbszajkózzák.

Az emberek többségének kevés az önbizalma, és ha még tetszene is neki egy facebookos játék vagy pl. a Valentin nap, nem szeretne butának tűnni, ezért inkább nem mer részt venni ilyen játékokban és nem meri kifejezni párja iránti örömét Valentin napon, mert hát ugye azt mondják hogy ciki, és ő nem akar cikinek vagy butának tűnni (irányt vesztett konformizmus) ezért beáll az ellenzők sorába. Így lesz végül kontraproduktív a reakciójuk, hiszen pont ők azok, akik beállnak a néhány „hangos megmondó ember” mögé.

Sajnos ez az ítélkező, mindent leszóló vírus pedig feltartóztathatatlan.

Egy görög mítosz szerint, minden emberi betegség olyan negatív érzelmek miatt alakul ki, mint például az irigység, a rosszindulat vagy a gyűlölet. A megdöbbentő számomra pedig az, hogy valóban ez a helyzet. Több harmincas éveit taposó, de már gyógyszereket szedő ismerősömmel ellentétben, én nem ítélkezem, nem akarom gúnyosan megszégyeníteni embertársaimat, szeretem és ápolom az ünnepeket, szeretek játszani (pl. a Facebookon) és boldog vagyok. Tekintélyt, tiszteletet és boldog életet nem ezek mellőzésével lehet elérni.”

A Valentin napot is a Facebookon ünnepled?

„Akinek jó szíve van és mentálisan rendben van, azt az öröm látványa boldoggá teszi. Aki nem szereti ismerősét boldognak látni, az magában keresse a problémát.

A Valentin nap ellenesek azzal érvelnek, hogy: „Nem szeretem, mert csak azt az  egy napot jelöli ki a szeretetre”. Ez egy demagóg, direkt félreértelmezés, egyszer van születésnapja is, mégis egész évben él.

Az emberek egyre kevésbé játékosak, az ünnepek, hagyományok kikopnak az életünkből, ami szerintem elég nagy baj. Azok a családok, ahol megtartják az ünnepeket, ahol ünnepek alkalmával összejönnek, esznek, isznak, beszélgetnek, sokkal egészségesebbek mint azok, ahol nem tartják az ünnepeket és mondjuk karácsonykor még fát sem állítanak, mert az olyan ósdi szokás. Pedig az egyszerű örömök teszik boldoggá és egészségessé az embert. Biztos vagyok benne, hogy a magyarok rossz egészségügyi mutatói mögött, ezek hiánya is áll, az agresszív ítélkezések, a savanyúság, keserűség.

Az mindenesetre biztos, hogy aki boldog és van önbizalma, az nem ítélkezik.

Hiszen az értékelőt saját érzelmi állapota befolyásolja az értékítéletben. Például: Ha valaki rossz hangulatban van, ha párkapcsolata nincs rendben, akkor a képeken szereplő boldog emberek antipatikusak számára.

Más esetekben puszta butaságok kontroll nélküli átvételéről, majd mintha saját gondolata lenne, továbbosztogatja. Ilyen például, a sajnos jól ismert „A Valentin napot az amerikaiaktól majmoltuk, egy nyugatról behurcolt ünnep”, pedig Bálint egy ókeresztény vértanú legenda, akihez szerelmi babonák köthetők. Valentint ma vértanúként tiszteli a katolikus egyház, hiszen azért vesztette életét, mert nem tagadta meg az elébe járulóktól a házasság szentségét. Február 14-én halt meg, ekkor ünnepeljük a Valentin napot. A Szent Valentin Nap megünneplését még Celacius pápa rendelte el 496-ban. Tehát már a középkorban ismerték, tisztelték.

Ekkor pedig még nem is beszélhetünk Amerikáról.”

Mit gondolsz azokról, akik nincsenek fent a Facebookon?

„Általában a pszichológusok és a munkáltatók szerint gyanús, ha valaki nincs fent a közösségi oldalon. Nyilván messzemenő következtetést ebből nem lehet levonni, de mindenesetre elgondolkodtató, hogy a Tagesspiegel például arra hívja fel a figyelmet, hogy sem a norvég Breivik, sem az amerikai Holmes nem volt fenn a Facebookon.

Összegezve a véleményem: kevesebbet kell ítélkezni mások felett, el kell fogadni hogy vannak közöttünk jobbak és rosszabbak, butábbak és okosabbak, trágárok és szépen beszélők, frusztráltak, kedvesek és kíváncsiak…, az emberek ezerszínűek mint a szivárvány!

Utólag értékelve, én minden bizonnyal lecsúsztam volna jó néhány érdekes programról, kedves ismerősök megszületett kisbabáinak fotóiról, érdekes cikkekről, szakmailag fontos blogokról, rendezvényekről pár tucat inspiráló témáról és még sok minden másról, ha nem vagyok fenn a Facebookon.”

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment