Szalai Zoltán: “A fiatalság magyarul beszél, gondolkodik, de más kultúrát fogyaszt, tehát idegenül érez.”

(Budaörs, 2014. május 22. – Budaörsi Infó) A Szélrózsa Fesztiválnak köszönhetően minden évben megismerhetünk egy kicsit a határon túl élő magyar táncosok és énekesek kultúrájából, gondolataiból és munkásságából. A Fesztivál ideje alatt volt lehetőségünk minden egyes Budaörsre látogató tánccsoport vezetőjével beszélni, és feltérképezni, hogy ők hogyan állnak a hagyományőrzéshez, és hogy mit gondolnak a tánc és a zene jelentőségéről. Kövessék figyelemmel cikk sorozatunkat, és ismerjék meg a határon túl élő magyarok gondolait is. 

A csíkszeredai Gyermekek Háza Borsika tánccsoportja 2001-ben alakult. A tánccsoport repertoárjában főleg erdélyi táncok és a moldvai magyar kisebbség táncai, dalai és zenéje szerepelnek, azonban táncolnak erdélyi cigány táncot, dunántúli karikázót és ugróst is.

2003 decemberében a Borsika részt vett, az erdélyi magyar tánccsoportoknak szervezett minősítő versenyen, melyen kitűnő minősítést ért el.

Több fesztiválon és turnén vett részt, Romániában, Magyarországon, Ausztriában, Németországban, Svájcban és Franciaországban.

A csíkszeredai Gyermekek Háza Borsika tánccsoport vezetőjével, Szalai Zoltánnal beszélgettünk a hagyományokról és a táncuk különlegességéről.

“Mi a felcsiki táncokat tartjuk a magunkénak, bár Csíkszereda nem Felcsíknak a földrajzi területére esik. A székely táncokat belső lábbal táncolják, tehát a belső lábon van a hangsúly. Ez már maga egy különlegesség a többi vidék páros táncaival összehasonlítva.

 A mi táncunknak a belső hangulata rendkívül élénk. A tanítványaink mindig ki tudják élni az energiaigényüket ebben a táncban, és ez kisugárzik a nézők felé és a többi táncos irányába is.”

Szalai Zoltán

Ön szerint miért fontos a hagyományőrzés?

“Mi azt szeretnénk, hogyha a táncosaink nem őriznék a hagyományt, hanem megélnék hagyományainkat. Legyen az életük része. Ne csak azok az alkalmak szolgáljanak a néptánc átélésére, vagy a népdal éneklésre, amikor készülünk egy előadásra, vagy amikor elmegyünk egy fesztiválra, hanem képezze ez az egész életük részét. Ez legyen az ő életformájuk. Nagyon fontosak a hagyományok, mert a magyarság számára ez lehet a jövő záloga. 

 Azt látom hogy a nyelv még valahogy tartja magát. Az identitás két alkotó eleme a nyelv, a másik a kultúra. Az egyik, a gondolkodás kifejező eszköze a nyelv, a kultúra pedig a léleknek, az érzelmeknek a kifejező eszköze.

Azt látom manapság, hogy a fiatalság legnagyobb része magyarul beszél, gondolkodik, de más kultúrát fogyaszt, tehát idegenül érez. Ez egy rendkívül tudathasadásos állapot. Ez tulajdonképpen már a szakadék széle.”

Mivel lehet motiválni a fiatalokat, hogy a hagyományokat válasszák?

“Ezt első sorban úgy lehet elérni, hogy a legkisebb kortól kezdve meg kell mutatni a gyerekeknek, hogy ez lehet egy olyan alternatíva a színes kínálatból, ami az ő lelkükhöz szól. Mi azt tapasztaljuk hogy a kicsik nyitottak bármire. Amivel a felnőttek a kisgyerekeket megfogják, az marad meghatározó a további életükben. Mi egészen kicsi korban kezdjük már az oktatást.

Nem ritka az sem hogy valaki középiskolás korában kapcsolódik be. Aki megérezte ennek a táncnak a lüktetését, az energiáját, az az ember, én úgy vélem, hogy örökre a ‘csapdájába esik’.”

 (Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment