Budaörsi “csodagyerek”: Kiss Gábor Mátyás, a tizenkét esztendős író
- Budaörsi Infó
- 2013 május 24.
(Budaörs – 2013. május 18., Budaörsi Infó) Egy egészen különleges találkozás egy ifjú gyermekkel adhat újabb okot a reményre, hogy társadalmunkból nem vész ki nyomtalanul a könyvek iránt érzett rajongás. Kiss Gábor Mátyás alig tizenkét évesen már a második önálló regényét írja meg. Az első nem tetszett neki eléggé, így csak a második, Az aranyszigony című alkotása jelent meg szülei segítségével. A tehetséges ifjú író élete első interjúját a Budaörsi Infónak adta! A tetszetős könyvet a budaörsi Starkiss Grafikai Stúdió és Digitális Nyomda gondozta.
Kiss Gábor Mátyás rendkívüli képességgel rendelkezik: apró ujjaival hősöket, szörnyalakokat, sámánokat és önzetlen gyerekeket kelt életre, írásain keresztül a fikció világába kalandozhatunk el. Szülei vallomása szerint írói vénája már egészen korán megmutatkozott.
Már negyedik osztályos korában jegyzeteket készített Az aranyszigony című fantasztikus regényéhez. “Néha “nem volt ott a tanórákon”, mert épp gondolkozott, s a tanító néni hiába szólította fel, máshol jártak a gondolatai. Ha épp játszott, s eszébe jutott valami használható dolog (új név, jelenet, vicces párbeszéd) még a diófáról is képes volt lemászni, s beszaladt, hogy gyorsan lejegyzetelje” – így vallanak a Gáborral és írásával kapcsolatos élményeikről a szülők. 
A fantasztikus irodalom kategóriái közé soroljuk mindazokat a történeteket is, melyek a jövőben helyezkednek el és a „jövő”-t helyezik a fantasztikum tárgyává: minden, aminek történése lehetséges, de a jelen felállás alapján elképzelhetetlen.
A fantasztikum kiragadhat egy múltbéli eseményt is, és – ellentmondva az ismert történéseknek – egy másik utat mutat be, olyan eseményeket sorakoztat fel, melyek valójában nem történtek meg. De ebbe a kategóriába tartozik minden olyan történet is, amely egy másik, földönkívüli, vagy földöntúli, vagy földi viszonylatban elképzelhetetlen helyszínen és dimenzióban játszódik, mely akár egy párhuzamos világ is lehet. A tudományos-fantasztikus irodalom kedvelt területe pedig a természeti törvények maximális kiaknázása és határainak tágítása: időutazás, fénysebesség, műkopoltyú, szervátültetés.
Az aranyszigony egy könyörtelen szörnyeteget kelt életre, aki minden holdtöltekor vadászni indul, és a megtámadott embereket szörnyekké változtatja: “Hátukon uszony nőtt, fejük cápafejjé változott, szájukban pengeéles fogak sorakoztak, s testük pikkelyessé vált.” 
A szörnyeteg birtokában van a háromágú aranyszigony, mely varázserővel rendelkezik: “Ha bárki megpróbálna a cápaemberek titkáról kideríteni valamit, azt az aranyszigony egy lénnyé változtatja. Ha a lényt az átváltoztatás utáni első telihold előtt nem gyógyítják meg, egy halálosztó rém lesz, s örökre szolgálni fogja a szörnyet” – olvasható a műben.
A regényben megelevenedő képzeletbeli “rémlények” misztikus hatással ruházzák fel a művet. A negatív erővel szemben a gyerekek csapata áll, akik nem félnek szembeszállni a rettegett szörnyeteggel. A 16 fejezeten átívelő történet izgalmas csataleírásokkal és párbeszédekkel van tarkítva. S hogy mi a történet tanulsága? Azt természetesen nem áruljuk el, de a szerzővel készített interjúban további izgalmas részleteket tudhatnak meg a műről és a gyermeki lélekről.
Kiss Gábor Mátyás, mint majdnem minden korabeli gyermek, nagy rajongója a Harry Potter-könyveknek, emellett a Gyűrűk Ura-sorozat is a kedvencei közé tartozik. Kérdésünkre, hogy a magyar irodalomban van-e esetleg olyan szerző, akit szeret, kedvel, szívesen olvas, a következő választ adta: “Igen, Böszörményi Gyula. Igazából nem olvastam még végig a Gergő-sorozatot, de az első három részt már elolvastam, most a negyediknél tartok.”
Valamilyen különös vonzódás köt téged a fantasztikus regényekhez, a fantasztikum világához, és a regényedben is ezt a világot kelted újra életre egészen különlegesen és egészen sajátos stílusban. Honnan szerezted ezeket az alakokat, hogy találtad ki őket, hogyan kreáltad meg a jellemvonásaikat? “Igazából nem tudom, egyszercsak így jöttek. Például volt a főellenség. Az unokatestvéreimnél voltam, ott írtam, és nem tudtam, hogy ha csak így simán tovább írom, akkor nem lesz igazán teljes, vagy elég hosszú valami; ezért éreztem, hogy valami még kellene bele. Ekkor jutott eszembe a főellenség, gyorsan kitaláltam a nevét is, meg azt is, hogy hogyan nézzen ki, és így rögtön harminc oldallal tovább is tudtam írni a regényt.”
Magyarországon elég nehéz ezen a területen érvényesülni és megélni, te hogyan tervezed? “Azt már eldöntöttem tízéves koromban, hogy kimegyek az Amerikai Egyesült Államokba és a Universal Studio-ban fogok dolgozni. Nem tudom, hogy miért, de nekem az a stúdió nagyon tetszik. Jurassic Park, Múmia, stb., nagyon sok, jó filmet csináltak.” Az Indiana Jones-sorozatok is a kedvenceim közé tartoznak, bár nem a Universal Studio készítette.”
Kicsit beszélgessünk akkor a szörnyetegről! Milyen külső és belső tulajdonságokkal ruháztad őt fel? “Úgy gondoltam, hogy kinézetre nagyon szörnyesnek kell lennie, belső tulajdonságait tekintve, pedig egy egyértelműen gonosz lényt akartam faragni belőle. A lény 6 méter, hínár haja van, éles karmai és fogai, két lábon áll, az ujjai között pedig úszóhártyák vannak és szőrös. Ő egy kegyetlen gyilkológép, akiben semmilyen pozitív emberi érzés nincs.”
Az aranyszigony kap egy, az egész regényen keresztülvivő metaforát; jelképpé válik. Milyen varázserővel rendelkezik az aranyszigony? “Egy átokkal. Hogyha valaki megpróbál valamit kideríteni, ami veszélybe hozhatná a főgonoszt, akkor azt megátkozza, és nehezen lehet elpusztítani.”
A regényedben az abszolút jó szereplők a gyerekek. Miért őket választottad, miért nem a felnőtteket? “Nem tudom, lehet, hogy azért, mert én is gyerek vagyok. Valahogy ez tűnt a legjobbnak.”
A véres jeleneteknek van-e valamilyen rejtett mondanivalója? “Izgalmasnak akartam ezt a könyvet. Tudom, hogy lehet úgy is izgalmasat csinálni mondjuk egy krimiben, hogy nem véres, hanem csak misztikus, titokzatos. Ebben a könyvben most nem láttam úgy, hogy valami titokzatosat tudnék belerakni, ami igazán felkelti az érdeklődést és ezért gondoltam néhány véres jelenetre.”
Nyilván még nagyon fiatal vagy, és ne ijedj meg a kérdésemtől. Írásaiddal van-e valamilyen konkrét küldetésed, vagy célod? Üzensz-e valamit a XXI. század emberének? “Ezen nem gondolkoztam még. Én azt szeretném elérni, hogy mivel mostanában már nem nagyon érdekli az embereket a könyv, és hogy ha valaki – aki lehet, hogy pont nem én vagyok –, nagyon jó könyvet tudna írni, akkor az el tudná érni, hogy az embereknek újra nagyon tetsszen a könyv és az olvasás.”
Te miben látod annak az okát, hogy az embereket már nem érdekli a könyvek világa? “A számítógépek miatt. Ezt én is tudom, mert én is mostanában már nagyon sokat – napi egy órát – gépezek. Igazából, hogyha nem a könyvemen gondolkozom, akkor azon jár az eszem, vagy pedig tanulok, ami pedig nagyon-nagyon ritka.”
A mostani regényedben ki a kedvenc alakod, figurád? “Legfőképpen a sámán. Nehéz megfogalmazni, hogy pontosan miért is, de valamiért ő az, aki nekem nagyon tetszik. Igaz, hogy nem ő a főszereplő, de az ő karaktere tetszett meg nekem a legjobban.”
Van-e bármilyen más hobbid az íráson és az olvasáson kívül? “Csináltunk már kisfilmeket a testvéremmel és az egyik osztálytársammal…”
Nem éppen erre gondoltam, focizni szoktál-e? “Nem. Szolnokon, ha az unokatestvéreimnél vagyunk, akkor ők könyörögnek, hogy focizzak, mert hárman nem lehet. Akkor szoktam néha játszani, de nem nagyon szeretem.”
Ha mégis Magyarországon maradnál, akkor hol tudnád elképzelni magad a jövőben? “A Jókai Mór Művelődési Központban. Itt lennék mint rendező, vagy színész. Elsősorban rendező szeretnék lenni, de nem mondhatnám azt, hogy eggyel alatta: színész, mert nem lenne teljesen igaz. Rendező azért egy kicsit jobban szeretnék lenni, de nem annyira, hogy eggyel lejjebb csússzon a színészet, mert az nagyon sok lenne. Legfeljebb egymilliomoddal csúszhat lejjebb a színészet.”
Egy dolog még érdekelne, mi az a dolog, amivel téged le lehet kenyerezni? Mi a kedvenc ételed, csokoládéd? Mi a szívedhez vezető út? “Egy Universal Studio-s film elé leültetni, főleg akkor, hogy ha azt Steven Spielberg rendezte.”
Kiss Gábor Mátyás regénye egy kalandokra épülő fikció. A fikció valóságos elemekre épít, kiragadja a gyermeki összefogás és a rosszról alkotott beidegződéseket, és szembesíti velük az olvasót.
Századunkra a fantasztikus irodalom kategóriáit a sci-fi és a fantasy típusához vezették el. Aki fantasztikus regényt akar írni, annak követnie kell valamiféle sablont, mintát. Szabadon meríthet a mítoszok és népmesék világából, de mégis mást kell nyújtania; valami misztikust, valami borzongatót, valami elképzelhetetlent.
Az emberi elme gyakran keresi általános érvényű problémáinak megoldását a fikció világában. Ahol elidegenedhetünk a valóság betonba ágyazott törvényeitől és alkothatunk egy újat, melynek segítségével könnyebben elviselhetővé válik a lét. A fikció által lehetővé tett vizsgálódás során önmagunkat és környezetünket is képesek vagyunk kívülről látni és láttatni.
A kommunikációs csatorna végén az olvasók, azaz mi állunk. Hogy nekünk mit mond, és egyénenként mit értünk alatta, az már a saját, világról alkotott dimenziónknak kérdése. A tökéletes befogadás pedig az írói és olvasói dimenzió találkozása.
Sok sikert Kiss Gábor Mátyás!
(Budaörsi Infó, PL)
facebook:
abban igaza van a kis krapeknak, hogy újra kéne olvasnia az embereknek !
[…] Megjelent Kiss Gábor Mátyás, a budaörsi csodagyerek első könyve!Interjú a szerzővel (Budaörsi […]
[…] Budaörsi Infó) A tavalyi évben jelent meg a budaörsi Kiss Gábor Mátyás első könyve az Aranyszigony. Most pedig már megvásárolható a második kötet, Bikalovasok címmel. Az új könyv már 300 […]