Lakótelepi Bolhapiac először – Kacatjaink története (képek)
- Budaörsi Infó
- 2013 március 31.
(Budaörs – 2013. március 31., Budaörsi Infó) A Budaörsi Lakótelepért Egyesület (BLE) lakossági kezdeményezésre március 30-án, Húsvét szombaton szervezte meg az első Lakótelepi Bolhapiacot. A tervek szerint a rendezvény minden hónap utolsó szombatján jelentkezik majd a lakótelepi Közösségi Házban. Az áruba bocsátott portékák között elkalandozva minket is megszállt a vásárlási láz, azonban alig sikerült elköltenünk ezer forintot. Ezért a csekély összegért cserébe több izgalmas és értékes, “illatos” régi darab boldog tulajdonosai lettünk.
Az első Lakótelepi Bolhapiacot március 30-án 9 és 13 óra között bonyolították le a lakótelepi Közösségi Házban, ahol számos régi, szinte már “antiknak számító” szerszámot, porcelánt lehetett találni. 
Egy csavarhúzó iránt halálos szerelemre lobbantunk, amelyről majd később részletesen is beszámolunk…
Szanka László, a Budaörsi Lakótelepért Egyesület elnöke szervezésében több alkalmi árus mutathatta be a nagyközönség előtt – saját háztartása számára – haszontalanná vált értékeit. Találtunk itt gyöngyöket, telefonokat, szerszámokat, babaruhákat és sok egyéb elképesztően olcsó árucikket. A rendezvény specialitása, mi több, színfoltja volt, hogy az idősebb korosztály mellett, az egészen fiatalok is “vásárra vitték” kincseiket. A lányok hajgumikat, gyöngyből készült nyakláncokat, a fiúk régi kincseket és tankmodelleket árultak.Az esemény – mint minden hasonló rendezvény – igazi pikantériája azonban a sokszínűség és a vásárlás keltette zsibongás volt. Alkudozni itt nem igazán kellett, legfeljebb felfelé… Hogy miért nem? Most elmeséljük!
Szerkesztőségünkből reggel azzal a céllal indultunk útra, hogy – a spórolás jegyében – csak egy-két ezer forintot költünk. Általában úgy van ezzel az ember, hogy még a vásárlást megelőzően, jó korán meghozza magában ezt az elhatározást, majd szépen hagyja magát elcsábítani.
Elmeséljük, hogy mi mindenre tettünk szert mindössze ezer forintból. A megvásárolt termékeket le is fotóztuk olvasóink számára:
Először is vettünk egy háromágú csavarhúzót, egy “antik” horonytisztító-csavarhúzót (fabetétes csavarhúzó – a szerző) és 3 db kis fúrószárat mindössze 300 forintért, ebből 200 forint volt a “borravaló”. Egy másik asztalnál egy 4GB-os SDHC kártyát fényképezőgépbe és egy 1 GB-os MS Micro M2 kártyát, ezért a két termékért összesen 500 forintot fizettünk. Majd végül nem tudtunk ellenállni a csábításnak és vettünk magunknak egy mobiltelefont 200 forintért. A Motorola F3-at, ami az első ultraalacsony fogyasztású e-ink kijelzővel készült telefon, beszélő menüvel, kihangosítással. Nagyon lapos, nagyon könnyű, és hihetetlenül olcsó.
Az árusok közül szóba is elegyedtünk azzal a párral, akik az általunk kiválasztott, patinás csavarhúzó korábbi tulajdonosai voltak. 
Az ilyen kincseknél a valódi vásárlókat több esetben a termék története is érdekli. A szerszámos asztalnál több eszközt is végigszaglásztunk, melyekből intenzív olajszag áradt; az “izzadt” eszközök őriztek valamit, valami emléket, valami elmúlt történetet.
A fabetétes csavarhúzónk, mely több mint hatvan esztendőt élt meg, egy szakember életét kísérte végig. Az árus elmondta nekünk, hogy még az édesapjáé volt a szerszám, aki autószerelőként dolgozott és négy évvel ezelőtt hunyt el. Kissé értetlenül kérdeztük meg hát tőle, hogy miért adják el ezeket a darabokat. Kérdésünkre elmondták, hogy bár fájó szívvel válnak meg ezektől az emlékektől, de egy lakótelepi lakásban fontos sorrendet kell felállítani hasznos és kevésbé hasznos limlomok között.”Így is csomó mindent megtartunk, de mindent képtelenség.” A pár férfi tagja halkan és jóízű mosollyal a száján megjegyezte, hogy “ha egy DVD-t hazaviszek, akkor azért már kapok, hogy sok… így könyvet már nem is nagyon merek…, azért itt-ott dugdosok néhányat, a szekrény tetején például nem látszik.”
…és most jöjjön a fabetétes csavarhúzó, melyről a tárgy korábbi gazdája a következőket mondta: 
“ezt gyárilag így csinálták, de ezt csavarhúzónak csinálták. A nyele vége azért tompított, hogy kalapálni is lehessen őt. Mert hogyha lefestem a csavart (az ajtókban és az ablakokban vannak ilyen csavarok például – a szerző) és utána nekem azt ki kell csavarozni akkor nem tudok beleilleszteni egy csavarhúzót, valahogy hát ki kell vésni – tulajdonképpen – abból a lyukból a festéket, majd kicsit ráütök kalapáccsal és már elférek benne.” Ahogyan megszagoltuk a csavarhúzót, majd megjegyeztük, hogy milyen jó olajos illata van, érződik rajta a sokéves munka, akkor az árus halkan megjegyezte…“már előttem is van az édesapám illata, aki mindig szerelt és ez az olajos illat minden ruhájába beleitta magát.” Majd megtudtuk, hogy 100 forintért 5 darab eszköz (3 db fúrószár és 2 db csavarhúzó) tulajdonosai lettünk hirtelen. Természetesen ezt méltatlanul alacsony árnak tartottuk, így megtoldottuk még az összeget egy kicsivel. Aztán megfogalmazódott bennünk a kérdés, hogy vajon mi az az érzelmi plusz (mert anyagi haszonszerzésnek nem mernénk nevezni a 20 forintos darabárat), ami miatt megéri ide Húsvét szombatján kijönni és árusítani. A válasz a következő volt: “én is bejelöltem ugye, hogy szeretnék jönni, és mondom a férjemnek: nem érdekel, majd megcsináljuk délután a házimunkákat. Sütök, amennyit sütök, meg lesz, ahogy lesz… de ennek a piaci hangulatnak van egy varázsa, én is csemegéztem magamnak, vettem egy nyakláncot. Körülnézek mindig, mert találhatok az unokáknak is valamit. Van benne valami varázslat, talán a kutatás, a felfedezés varázsa. Egy kicsit a régi időket idézi, nosztalgiázunk…”
Kétségtelen, hogy egy bolhapiac nem elsősorban az emberek meggazdagodását és a magyar gazdaság fellendítését célozza meg. Nem, ez egészen másról szól, a közösséghez tartozás megéléséről, a meghatódottságról, az emlékekről, amiket felidéz bennünk egy-egy rég elfeledett portéka. A kicsik számára pedig valamit hoz a múltból, apáik és nagyapáik korából, aminek illata, története, élete van.
Egy portéka megvásárlásával így nemcsak egy tárgyat birtokolhatunk, hanem továbbviszünk, életben tartunk egy történetet, egy olyan tárgy történetét, amire “száz év rálépett, ismeri az életet”…
A következő Lakótelepi Bolhapiacot előreláthatóan április 27-én rendezik majd meg ugyanitt, a lakótelepi Közösségi Házban.
(Budaörsi Infó, Porcsin Lívia)
facebook:
[…] Lakótelepi Bolhapiac először – Kacatjaink története (képek) […]
[…] A lakótelepi Közösségi Ház (2040 Budaörs, Lévai utca 34.) ad újra helyet a másodjára jelentkező Lakótelepi Bolhapiacnak, melynek első rendezvényéről szerkesztőségünk képekkel illusztrált… […]