Aszteroidákkal “táplálkozik” a Tejútrendszer magjában lévő fekete lyuk

A Tejútrendszer magjában lévő gigantikus fekete lyuk nagy valószínűséggel szétporlasztja, majd felfalja a “vonzáskörzetébe” került aszteroidákat, ez megmagyarázhatja az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA röntgencsillagászati műholdja, a Chandra-űrteleszkóp által észlelt gyakori felvillanásokat.

A műhold hosszú évek óta regisztrálja a röntgenfelvillanásokat, amelyek naponta egyszer jelentkeznek a Sagittarius A-ként ismert, több millió naptömegű fekete lyuk felől. Ezek az igen fényes felvillanások néhány órán át tartanak. A jelenséget ugyancsak rögzítették a Chilében működő Európai Déli Obszervatórium (ESO) nagyon nagy teleszkópja (VLT) által infravörös tartományban gyűjtött adatokkal – olvasható a ScienceDaily (http://www.sciencedaily.com) tudományos hírportálon.

“Sokáig kételkedtek a tudósok abban, hogy képződhetnek-e aszteroidák a szupermasszív fekete lyukak környékén uralkodó ‘zord’ viszonyok között” – hangsúlyozta Kastytis Zubovas, a Leicesteri Egyetem csillagásza, a Monthly Notices of the Royal Society havilap legújabb számában megjelent tanulmány vezető szerzője. Mint hozzátette, a dolog azért izgalmas, mert igen sok aszteroida szükséges az ilyen röntgenfelvillanásokhoz.

Zubovas kollégáival azt feltételezi, hogy a Sagittarius A katalógusjelű képződményt egy hatalmas, aszteroidák és üstökösök trillióit tartalmazó felhő veszi körül, amelyeket szülőcsillagjuktól “rabolt el” a fekete lyuk. Az olyan aszteroidák, amelyek 160 millió kilométerre közelítik meg a fekete lyukat – ami valamivel több mint a Nap és a Föld közötti 150 millió kilométeres távolság -, az árapályerők hatására széttöredeznek.

A töredékek a továbbiakban a fekete lyuk felé sodródva áthaladnak a Sagittarius A körül örvénylő forró gázokon, és a súrlódás hatására felizzanak, hasonlatosan ahhoz, ahogy a Föld légkörébe érő meteoritok. Ekkor keletkezik a röntgenfelvillanás, az aszteroida maradványait pedig “behabzsolja” a fekete lyuk.

“Az aszteroidák pályája módosulhat, ha túl közel kerülnek a Sagittarius A-hoz, a kisbolygók valósággal a fekete lyuk felé lökődnek” – magyarázta Sergei Nayaksin, a Leicesteri Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője.

A szerzők szerint minimum 9,6 kilométeres átmérőjű aszteroidák szükségesek a röntgenfelvillanások generálásához. Ugyanakkor a Sagittarius A kisebb aszteroidákat is “jó étvággyal” elfogyaszthatja, ám ezek drámai végét nehéz észlelni, mivel sokkal haloványabb felvillanást képesek csak “produkálni”.

“Számításaink szerint a Tejútrendszer 10 milliárd éves léte alatt a fekete lyuk néhány trillió aszteroidát gyűjthetett maga köré. A kisbolygóknak csupán töredékét falhatta fel a képződmény, így a fekete lyuk ‘éléskamrája’ egyhamar nem ürül ki” – vélekedett Sera Markoff, az Amszterdami Egyetem csillagásza, a tanulmány társszerzője.

facebook:

0 Komment