Az orvos segít! – Életmód: Hogyan maradjunk egészségesek

(Budaörs, 2023. december 11. – Budaörsi Infó) Orvosi szakértői cikksorozatunkat folytatjuk. Az egészség-életmód témákban szakértőnk Dr. Medgyesi János, aki 20 éve háziorvos Budapesten, oktató a Semmelweis Egyetem Családorvostani Tanszéken, foglalkozás-egészségügyi szakorvos, valamint orvosigazgatója a budaörsi MedFood Életvezetési Kft.-nek.

Dr. Medgyesi János egy képzeletbeli példával szemléltette a témát. Valaki belép a rendelőmbe, sugárzó arccal, boldogan, élettel telve, szinte beragyogja a rendelőt. Aztán csengő hangon megszólal:

„Doktor Úr! Sikeres vagyok az életben, boldog vagyok a párkapcsolatomban, imádok élni, most adtam le 15 kg-t diétával, mozgással, 1 hónapja futottam félmaratont… ja, éppen most állapították meg: cukorbeteg vagyok, magas vérnyomásom van, bélgyulladásom van, hirtelen depressziós lettem, folt lett a tüdőmön…

Hát ilyen eset az én rendelőmben, 20 év alatt egyszer sem fordult elő! Aki beteg, már köszönéskor hallatszik a hangján, látszik az arcszínén, hogy baj nyomja a vállát, a testét-lelkét!

A krónikus betegségek nem egy-két hét, hónap alatt alakulnak ki, hanem évek, évtizedek alatt betegítenek meg minket. Mit tehetünk először is tehát? Figyeljünk a testünkre!

Figyeljünk bensőnk jelzéseire, fáradtságunkra, lehangoltságunkra, fájdalmainkra! Törődjünk önmagunkkal, tegyük fel a kérdést naponta többször, este az ágyban fekve: „Mire lenne most NEKEM szükségem?” „Mit csinálnék most ÉN szívem szerint?”

„Jó irányba halad az ÉLETEM?” Ha sikerül lecsendesíteni a körülöttünk lévő zsivajt, akkor segítő, támogató válaszok érkeznek majd a bensőnkből. Ezek a „megérzések” kivétel nélkül a testi és lelki alapszükségleteink hiányaira irányítják figyelmünket. Jelzik, hogy valami fontos létszükségletet nem adunk meg önmagunknak. Ráadásul ezek az „üzenetek” mindig nagyon reálisak, hozzánk igazodnak, megcsinálhatók és jó érzéssel töltenek el.

Mik azok a testi-lelki alapszükségletek?

A földön minden élőlénynek megvannak a pontos szükségletei, ahhoz, hogy egészségesen fejlődjön és kiteljesedve élje végig az életét. Vannak a testi szükségleteink, mint az evés, ivás, légzés, mozgás, pihenés/szünetek és az alvás.

A lelki szükségleteink ugyanilyen fontosak: az öröm, az önbecsülés, az életünk irányítása, valamint, hogy megfelelő élő emberi kapcsolataink legyenek. Amennyiben ezeket rendszeresen megadjuk önmagunknak / tápláljuk magunkat, akkor egészek, vagyis egészségesek vagyunk.

Ilyenkor megfelelően működik az immunrendszerünk, májunk, epénk, hasnyálmirigyünk… van kedvünk élni, kevésbé kapjuk el a fertőző betegséget, könnyebben birkózunk meg az életünk adta nehézségekkel, jól alszunk, nem hízunk el, testi fájdalmak nem akadályoznak meg abban, hogy azt tehessük, amihez kedvünk van, optimistán tekintünk az előttünk álló feladatokra, nehézségekre, boldog kapcsolatban, közösségben élünk.

Sajnos azonban napjainkban, a fejlődéssel, az életritmus gyorsulásával az alapszükségleteink egyre több hiányt szenvednek el, pedig régen ez mennyivel jobban működött!

Mi volt régen jobb, mint most? Az alapszükségletekre elődeink jobban tudtak figyelni?

Egy családi emlékem ugrik be, anyai nagyapám szervezésében – aki görögkatolikus pap volt Nyírlugoson – a negyvenes évek elején, a falubeliek betanulták, aztán többször előadták Kacsóh Pongrác János Vitéz c. daljátékát.

De jöjjünk közelebb! Egyik kedves páciensem, a háború után, Törökbálinton a nővéreknél nyert elhelyezést egy ideig, akik gondját viselték, megmentették az életét. Azóta is nagy szeretettel emlékezik vissza erre a vidékre – tanárember lévén – a kezembe nyomott egy tanulmányt, ezekkel a szavakkal: „Doktor Úr, én magam is hallottam a budaörsi Wendler családról, olvassa ezt el!”

Nos, ebből, a – Dr. Kovács József László által szerkesztett, 2001-es – tanulmányból a következőket tudhatjuk meg elődeink életéből: Volt a házakban háziáldás, a lakás főhelyén vagy a sublóton kegytárgyak voltak elhelyezve, a két ablak közti falon szentképek voltak, csakúgy, mint az ágyak melletti falon – gyakran ezeket a szüleiktől örökölék; volt imakönyv, gyertyatartó, szenteltvíz tartó, érmék, kegytárgyak, rózsafűzér, kegyszobor, keresztek… És volt az egész falut megmozgató passiójáték, Úrnapi körmenet, búcsúk, ahol – mint az jól ismert Budaörsön – rendszeres szereplők voltak a lövészek.

Elődeinknek ezen eszközök adtak keretet, hitet, biztonságot, pihenést, szüneteket a mindennapokban, az események örömöket, nyugodt étkezést, találkozást, nevetést, önbecsülést, erősítették az egymás közötti élő kapcsolatokat. Ezekkel az „eszközökkel” elődeink túlétek háborúkat, kitelepítéseket, számos megpróbáltatást… „Tartsd meg a rendet, és a rend is megtart majd téged” Nagy hiány, hogy ezek a csodálatos dolgok már eltűntek a mindennapjainkból, de még nagyobb baj, hogy nem lett helyettük valami más, ami kereteket adna a mindennapjainknak.

Mi maradt?

A telefonunk, egy hamburger, azt tudjuk, hogy egy adott nemzetközi autóversenyző ma reggel reggelizett, mit mondott, de hogy a szomszédunk éppen megbetegedett, ágyban fekvő, arról fogalmunk sincs!

Hogyan kezdjünk hozzá az alapszükségleteink megóvásához?

Ez igen egyszerű, de nem könnyű! Az egész egy döntéssel kezdődik: beírom magamat is napi teendőim közé! A kapkodás, a rohanás, a másoknak megfelelés helyett, mostantól én is fontossá és értékessé lépek elő! Fokozatosan felépítek egy rendet.

Elkezdek arra figyelni, hogy reggel, egy pohár tiszta vízzel kezdjem a napot, korábban kelek fel, legyen időm MAGAMRA!

Az ideológiámtól függően végig gondolom, hogy miért tudok hálát adni, mik a céljaim, miért érdemes ma elindulnom, kik azok, akik fontosak a számomra, mit teszek majd értük?

Átlélegzem a tüdőmet, megmozgatom a testemet, tartalmas – fehérjét tartalmazó – reggelit fogyasztok szépen nyugodtan. Szüneteket tervezek be, a legélhetőbbre lassítom le napi tempómat. Végig gondolom, nemcsak a ruházkodásom, hanem a napi étkezésem! Eltervezem a vacsorámat! A nap végén pedig lenyugszom, felkészülök az éjszakára (régen imádkoztak – lezárták a napot). Emlékszem az egyik páciensem mondta a halála előtt egy hónappal: „…mindig gyorsan vezettem az autómat, mert ezt tanultam apámtól. Mostanában, hogy beteg vagyok egyre lassúbb vagyok, nézegetek… és furcsa dolog történt velem: LÁTOM a tájat, megcsodálom a fákat, megnézem a gyermekek arcát, a levelek táncát, tudja arra gondolok, hogy mennyi apró szépségből maradtam ki életem során!”

Tervezzünk örömöt, sok örömöt! Találjunk újra élményeket a mindennapjainkban! Ma az örömeink nagyon gyakran az egyik evéstől a másikig, az egyik kávézástól a következőig, sorozattól sorozatig terjednek…

Ezekkel csak annyi a baj, hogy a lehető legkevesebb energiát, töltődést adják a vizsgálatok szerint. Vagyis kevesek az egészséges élethez! Előbb-utóbb elfogy az életenergiánk, a vitalitásunk! Felbecsülhetetlen értéke van tehát egy esti sétának, közös éneklésnek, zenélésnek, kirándulásnak, meditációnak, imádkozásnak, családi nevetésnek, sportolásnak!

Az első testi alapszükségletünk az ivás, annyira egyszerűnek tűnik, de az éghajlatváltozással, a melegedéssel, a stressz fokozódásával, az elhízás járványszerű terjedésével néhány nagyon fontos szempont változott az elmúlt években… ezekről beszélgetünk majd a következő hónapban.

(Ez a cikk megjelent a novemberi nyomtatott Budaörsi Infóban!)

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment