Miért nem érzik magukat gazdagnak a gazdagok?

(Budaörs, 2018. április 15. – Budaörsi Infó/Kiszámoló) A statisztikai adatokat bújva azt találod, hogy már egy négyszázezres nettó fizetéssel is te a legjobban kereső 10%-ban vagy az országban, ahogy már egy budapesti, tehermentes 120 nm-es ház is ugyanebbe a kategóriába repít a vagyonod alapján.

Azonban ha tippelnem kellene, egyáltalán nem érzed magad gazdagnak egy négyszázezres fizetéssel vagy egy tehermentes házzal.

Vajon miért van az, hogy nem érezzük magunkat gazdagnak jóformán soha, még akkor se, ha benne vagyunk a társadalom felső 1-2%-ában a vagyonunk vagy a jövedelmünk (esetleg mindkettő) alapján?

Több felmérés készült, hogy az amerikai háztartások 30%-a, amelyek évi 250 ezer dollár feletti jövedelemmel rendelkeznek még jómódúnak (upper income) sem gondolják magukat, nemhogy gazdagnak, miközben jövedelem alapján a felső 2%-ba tartoznak.

Egy Fidelity felmérés szerint az amerikai milliomosok 42%-a nem érzi magát vagyonosnak, szerintük átlagosan 7,5 millió dollár szabadon befektethető vagyon (az ingatlan és egyéb vagyonon túl) kellene ahhoz, hogy úgy érezzék, vagyonosak. A magukat vagyonosnak érzők úgy nyilatkoztak, 1,75 millió dollár után kezdték úgy érezni, most már van valamennyi vagyonuk. (A megkérdezettek pénzügyi vagyona átlag 3,5 millió dollár volt.)

A magukat vagyonosnak nem érző milliomosok azt nyilatkozták, hogy tartanak a nyugdíjas évektől, mert ha megszűnik a bevételük, valószínűleg zuhanni fog az életszínvonaluk.

Egy bostoni felmérés szerint az igazán gazdag emberek (átlagvagyon 78 millió dollár) zöme akkor érezné magát anyagi biztonságban, ha a vagyona átlagosan 25%-kal magasabb lenne a jelenleginél.

Miért lehet ez? A jómódú és a gazdag emberek miért nem tudják magukat elhelyezni reálisan egy társadalom anyagi ranglétráján? Miért nem érzik magukat anyagi biztonságban, miközben gyakran többük van, mint száz másik családnak együttvéve?

Az egyik ok, hogy mindenki abból indul ki, ami körülveszi. Azt veszi normálisnak és ahhoz képest érzi magát szegénynek vagy tehetősnek. Ha te egy borsodi faluban élsz, ahol mindenki minimálbérből él hónapról-hónapra, már ha van egyáltalán munkája, akkor ahhoz képest gondolod magad átlagosnak, vagy sikeresnek.

Ha a II. kerület jobb részein élsz, akkor az a normális, hogy mindenki minimum 150 milliós házban lakik, egy új vagy közel új autóval jár, magániskolába járatja a gyerekeit. Nem érzed magad semmivel sem többnek, mint bárki más a szomszédos utcákban.

Sőt, ha tehetős vagy, sokat keresel vagy nagy vagyonod van, akkor nagy valószínűséggel naponta olyan emberekkel találkozol, akiknek nálad több pénze van, vagy azt gondolod, hogy több pénze van. Ha neked csak 4 milliárdos vagyonod van, míg az ismerősödnek 8 milliárdja van, akkor egyből úgy érzed, sok mindent nem engedhetsz meg magadnak, esetleg aggódsz is, hogy vajon a te vagyonod elég lesz-e életed végéig, hogy fedezze az életszínvonaladat. (Ahogy az amerikai felmérésekben is sokan ezért aggódtak. Minél közelebb voltak a nyugdíjas korhoz, annál inkább volt ez a félelmük.)

Sőt, a nagy igazság, hogy hozzászoksz a luxushoz és az onnantól kezdve nem is lesz többé luxus. Már nem is emlékszel arra, amikor még csak egy autó volt a családban, amikor még kontinensen belül mentetek el nyaralni és csak évente egyszer, amikor nem mentetek étterembe hónap végén, mert már nem maradt rá abban a hónapban. De van, akinek már a magánrepülő sem luxus, csak egy használati tárgy.

Ha pedig nem luxus a több autó, a nagy ház, az ázsiai nyaralások, akkor nem is érzed magad ettől jómódúnak vagy gazdagnak. Főleg, hogy a lakóhelyeden és a gyerekek iskolájában, a téged körülvevő mikrokörnyezetben ez az átlagos és ez a normális.

Néha érdemes leülni és objektívan megnézni, hol is tartasz a társadalmi ranglétrán valójában, fontos néha az embernek átértékelnie a saját helyzetét.

(Budaörsi Infó/Kiszámoló)

facebook:

0 Komment