A csodaszerekről posztmodernesen

(Budaörs, 2017. március 28. – Budaörsi Infó) Az élelmiszeripari reklámok által egészségtudatos fogyasztóvá kupálódottak közül bizonyára sokan emlékeznek még olyan ’szuperegészséges’ slágertermékekre, mint a kombucha, különböző fogyasztó teák, vagy a jelenlegi üdvöske, a chia mag. A csodaszerek tárháza hihetetlen széles, még inkább azon megvezethetőek mindenkori célcsoportja, akik el is hiszik a minden eddigi terméknél hatásosabb voltával dicsekvő aktuális termékeket.

Korunk világlátása és szellemi áramlata, az ún. posztmodern, – amelyből már többször kis ízelítőt nyújtottunk át az olvasóknak itt és itt meg itt –, amely mindenkit és mindenhol áthat anélkül, hogy ennek ismeretében lennénk, egy olyan meglátással büszkélkedik, amelyet egy szép bibliai idézettel lehet demonstrálni: „semmi sem új a nap alatt”. Ez annyit tesz, hogy amit fel lehetett fedezni, azt már felfedezték a XXI. századra, legyen az mondjuk topográfiai, gasztronómiai vagy éppen élelmiszerismereti témakör.

Hiába az évente felbukkanó új, csodálatos és minimum fantasztikus hatásúnak beállított diéta típus vagy fogyasztó csodatáplálék, képtelenek újat mutatni, hiszen minden fedősztori és marketingbájolás nélkül kimondva csupán egyetlen képlete van a testtömeg csökkentésnek: több energiát kell elégetie a szervezetnek bizonyos időszak alatt, mint amennyit beviszünk étkezéssel, és ehhez még többet kell sportszerűen mozogni, ha gyorsítani is akarunk rajta. Ennyi az egész! Hogy szemléltessük, mennyit is számit a mozgás, számoljunk egy kicsit utána: ha egy átlagos emberi szervezet testsúly-kilogrammonként óránként átlag 1 Kcal-t éget el pihenő állapotában, és egy kilogramm zsír 9300 Kcal, akkor egy 50 kg-os ember tétlenül feküdve napi 1200 ’kalóriát’ éget el, vagyis majdnem nyolc napig kell koplalnia mozgás nélkül, hogy leadjon egyetlen kilogramm testzsírt! Tehát több, mint gyanús, sőt, inkább átverés olyan igéretekkel bombázni a fogyni vágyót, hogy egy hét alatt 3-5 kg súlyt le lehet adni csupán speciális táplálkozással, kivéve ha nem extrém túlsúlyos az delikvens.

A divatos diéták kvázi kuruzsolnak, illetve az egyik emberi jellemgyengeségre, a lustaságra építkeznek. Azt üzenik, hogy csak fogyassz valamit, attól eléred a célod mindenfajta egyéb fárasztó cselekedet, vagy életmódváltás nélkül. Pedig nincs új a nap alatt, és nem lehet náluk az igazság (nem mintha az egy olyan dolog lenne, mint egy slusszkulcs!) hiszen már azzal a helyzetükkel, hogy egymás kezébe adják a közfigyelem és reklámidő kilincsét, azt igazolják öntudatlanul, hogy egyik sem tökéletes étrend, mert különben nem váltaná őket fel egy másik, nagyobb ígéretekkel. A leszálló népszerűségű ágban lévő paleo-táplálkozásnak pedig már csak a nevére is illik harsányan felkacagni, hiszen az első képzelettársításból az szűrődik le, hogy nyers- vagy döghúson él az ilyen önsanyargató delikvens. Annál pedig még Keresztelő Szent János is jobb étrenden élt a sáskákkal és erdei mézzel.

Az emberiségnek legalább 40 ezer éve volt, hogy megismerjen minden növényt és kiismerje hasznosságát, és ezt a hosszú, tapasztalati időszakot semmilyen gyógyszerész a jól felszerelt laboratóriumába nem tudja utolérni, hacsak nem szintetizál új hatóanyagokat, vagy nem teremt valami új vegyületet, ami eddig nem is létezett. Vallási érzékenységgel idézhetnénk erre Az ember tragédiájából bizonyos sorokat: „Az ember ezt, ha egykor ellesi,/ Vegykonyhájában szintén megteszi”.

Ezer évek kellettek ahhoz, hogy ráeszméljenek és tovább adják a tudást a következő generációknak, hogy melyik növény termése ehető és melyik mérgező; melyiktől növényi rész elfogyasztása után lesz a gyengélkedő jobban vagy gyógyul meg a beteg; melyikből lehet erősítő forralást készíteni vagy tápláló és egészséges ételt. A kiemelkedően hasznos növényeket és élelmiszernek valókat már száz évvel ezelőtt is ismerte az emberiség, ha csak nem korábban is már. Ezért minden új, egzotikus nevű vagy titkosnak titulált, vagy szinte varázsszerként futtatott növényi élelmiszerre nem szabad figyelmet fordítani, főleg akkor nem, ha gazdasági érdek áll mögötte, mert így egy (jóhiszemű) kamu az egész.

A jelszó: probatum est. Vagyis ami már kipróbált, az már bevált. A posztmodernben nincsen új a nap alatt, csak a már meglévők kombinálása, összekutyulása, variálása, a haszontalan hasznossá kikiáltása, és burjánzása a mesterséges szükségleteknek. Ezért a harsány reklámoknak való bedőlés, az éppen aktuális, költséges divathullámok meglovaglása helyett tekintsünk szkeptikusan az új nóvumokra, mert a posztmodernben szinte semmi sem az, mint aminek elsőre, vagy akár sokadszorra látszik!

(Budaörsi Infó / Kőszegi Ádám)

facebook:

0 Komment