Márton Júlia: „Hiába voltam távol, mégis otthon éreztem magam!”

(Budaörs, 2016. június 10.- Budaörsi Infó) Márton Júlia a Városi Ifjúsági Klub intézményvezetője az elmúlt hetekben jött haza Svédországból, ahol 9 hónapot töltött a Körösi Csoma Sándor ösztöndíjprogram keretén belül. A feladata az volt, hogy öt másik szerencsés ösztöndíjas társával együtt a svédországi magyar szövetsége számára szervezzen programokat. Az országból 100 szerencsés pályázó juthatott be idén ebbe a programba, akik a világ szinte minden pontjára eljuthattak Európától Új- Zélandig. Júlia Svédországba került, ahol Göteborg, Boras és Jönköping városában teljesített “szolgálatot”.

Márton Júlia a Budaörsi Infónak elmondta, hogy bejárva szinte egész Svédországot rengeteg magyarral találkozott és azt tapasztalta, hogy bármilyen messze is vannak otthonuktól ezek az emberek, mégis nagy hangsúlyt fektetnek a magyar hagyományokra, a kultúra megőrzésre.

„Nagyon segítőkészek külföldön a magyarok. Bármerre mentem, mindenhol szeretettel fogadtak. Az emberek nagyon nyitottak és nyugodtak Svédországban.”

„A magyar szervezetek nagy hangsúlyt fektetnek a hagyományőrző programokra, főként a néptáncra, a népdalok és a néphagyományok gyakorlására. Rengeteg gasztronómiai programjuk van és természetesen, a hazai előadókból sem volt hiány. Annak ellenére, hogy külföldön töltöttem 9 hónapot nagyon sok magyar vett körül, így sosem éreztem magam egyedül. Hiába voltam távol, mégis otthon éreztem magam.”

Milyen programokat szerveztél a kint töltött idő alatt?

„Főként gyerekprogramok szervezésével foglalkoztam, óvodástól a kisiskolás korig, hisz Svédországban szinte minden hétvégén tartanak a nagyobb városokban olyan rendezvényeket, ahová a családosokat várják.

Rengeteg kézműves programot szerveztem, megismertettem a gyerekeket a hagyományőrzés fontosságával, a néptánccal és a magyar énekekkel. A szezonális ünnepek alkalmával az időszaknak megfelelő játékos foglalkozást szerveztem, így volt halloween-i akadályverseny, mikulás műsor, karácsonyi ünnepség, farsangi jelmezverseny és húsvéti színház is.

A kint töltött időszakban a Svédországi Magyarok Országos Szervezete felkért, hogy a többi ösztöndíjas társammal együtt állítsunk össze egy saját készítésű folklór jellegű vándorelőadást „A magyar menyegzők folklorisztikája” címmel, amit több svéd városban is bemutattunk a külföldön élő magyaroknak. Az 1848-as forradalom és szabadságharc emlékére szintén egyedi, ünnepélyes, kb. egyórás műsorral készültünk, melyből nem hiányoztak a népi elemek, úgy mint a néptánc, népzene és természetesen a népdalok sem.

Korábban nem igazán állt közel hozzám a tradicionális magyar néptánc világa, nem hordtam népviseletet és nem táncoltam népi táncokat, viszont ez a kilenc hónap úgy érzem megerősítette bennem a magyar kultúra iráni szeretetet és büszkén álltam színpadra a profi néptáncosokkal, énekesekkel együtt.

Igazán csak külföldön érzi az ember, milyen különleges, színes és értékes is a magyar örökségünk összehasonlítva más nemzetekével.

A svédek egyébként nagy hagyománytisztelők, nem csak saját kultúrájukra büszkék, hanem nyitottan állnak más nemzetek értékeihez, a magyar néptáncot különösen szeretik, olyannyira hogy dél-Svédországban alakult egy tánccsoport, akik gyimesi és kalotaszegi táncokat tanulnak és magyar népviseletben lépnek színpadra, holott az együttes tagjai többgenerációs svéd állampolgárok, akik nem tudnak magyarul.

Mi volt számodra a legfurcsább a kint tartózkodásod alatt?

„Talán az, hogy a svéd emberek a „hűvös skandináv” hiedelemmel ellentétben sokkal segítőkészebbek és barátságosabbak mint ahogy azt vártam. Nem nézik honnan jöttél, nem irigykednek. Persze ez nem olyan nehéz, olyan országban, ahol függöny nélküliek az ablakok és kerítés nélküliek a kertek: a nyitottság és a tolerancia áthatja a társadalom egészét.

Természetileg nagyon szép országról beszélünk, ahol a sport szinte nemzeti elvárás, leginkább bicikliznek és futnak 5-99 éves korig.

Ugyanakkor a svédek nagy kávéfogyasztók, a napi négyszeri kávészünet nem ritka a munkahelyeken. A tömegközlekedési járműveken nem bliccelnek és sokszor nem zárják le a bicikliket, kisebb városokban a házakat sem zárják be, a lopás nem jellemző ott, ahol mindenki ismer mindenkit. Nem igen panaszkodnak, noha az időjárás igen szeles és hideg egész évben, de ahogy a svédek mondják „nincs rossz időjárás csak rossz ruházat”. A svéd-magyar gyerekekkel az áprilisi hóviharban is órákon át játszottunk a szabadban.

Egyszóval sok hasznos dolgot tapasztaltam és tanultam a svédektől és a külhoni magyaroktól egyaránt, igyekszem majd ezt az észak- nyugati higgadt, nyitott szívű és kreatív gondolkodást beépíteni a budaörsi kulturális életbe is.”

Most hogy hazajöttél, várható valami újdonság a Városi Ifjúsági Klub életében?

„Mivel a nyári szezonban jöttem vissza, így van egy kis időm felvenni a budaörsi ritmust. Nyáron a Klubban különböző táborokkal várjuk a gyerekeket, ismét lesz zene- és drámatábor, valamint robotika tábor is.

Szeptembertől ismét beindul az aktív programélet, és szeretném, hogy ha kicsit jobban tudnánk fókuszálni mi is a hagyományőrző programokra. Lehetőség szerint szeretném kibővíteni az Ifiklub kínálatát népi hagyományőrző programokkal. A kultúránk megőrzése fontos feladat, és minél fiatalabb korban kezdjük el a gyerekek kulturális nevelését, annál értékesebb felnőttek válhatnak belőlük. Az Ifiklubnak ez a fő célja.”

Köszönjük az interjút! További sok sikert kívánunk és természetesen, ahogy elindulnak az új programok arról is beszámolunk olvasóinknak!

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment