A Budaörsi NŐ: dr. Mester Edit

(Budaörs, 2016. március 24. – Budaörsi Infó) A Budaörsi NŐ fotókiállítást idén szervezték meg másodjára Budaörsön. A kiállítás ezúttal is 10 kiemelkedő hölgyet mutat be, akik azért tesznek, dolgoznak nap mint nap, hogy nekünk budaörsieknek és Budaörsnek jobb legyen. A fotókat 2016. március 30-ig lehet megtekinteni a budaörsi Városházán. Cikk-sorozatunkban bemutatjuk az idei 10 budaörsi NŐT. 

A Budaörsi NŐ fotókiállítás megnyitója2016. március 8-án volt a budaörsi Városházán. A kiállításon 10 portré képet láthatnak az érdeklődők, minden hölgy képe mellett egy bemutatkozást, hogy ki is ő, és egy rövid leírást arról, hogy az ismerősei milyen embernek gondolják, mi az, ami először eszükbe jut róla.

A portré és a leírás mellett egy panorámakép is található, amire A Budaörsi NŐ közösségi oldalán lehet licitálni. A képek elárverezéséből befolyt összeget a szervezők a Babagenetika Mozgalomnak ajánlották fel.

De ki is a kiválasztott 10 nő, és miért pont ők? Olvassák el cikk-sorozatunkban. Minden nap egy új hölgyet mutatunk be a kiállításon olvasható leírás alapján.

dr. Mester Edit

„Kincsek, titkok, kutatás, kaland, izgalom…” ezek a szavak jutnak mindenkinek az eszébe, ha azt hallja, hogy régész vagyok. Persze nem csak erről szól az életünk, de az biztos, hogy sokkal változatosabb és kreatívabb, mint a hétköznapi foglalkozások.  Kislányként még nem láttam Indiana Jones-filmeket és a Múmia sem kísértette az éjszakáimat, sokkal inkább a történelmi regények és a családi kirándulások keltették fel az érdeklődésemet a régmúlt korok maradványai iránt. Múzeumok, várromok, ásatások és hagyományőrző rendezvények voltak a fő úti célok, ahogy ma is. Természetesen mindenhol gyűjtöttünk valamit és a kertünk, a szekrényeink gyorsan megteltek érdekes kövekkel, kagylókkal, cserepekkel, azaz sok-sok kinccsel. Legnagyobb szerelmem „Róma” volt, a római kor, a művészetek, az építészet virágkora, amelynek maradványaival szinte mindenhol találkoztunk.

Az Illyés Gyula Gimnáziumban szerencsére támogatták érdeklődésemet, így egyenes volt az út az ELTE Bölcsészettudományi Kar régészet szakára, majd a JPTE Állam és Jogtudományi Kar jogász szakára, és az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar múzeumpedagógia szakára.   Az ásatások, amelyeken dolgoztam, legyen az a visegrádi, vagy a budai vár, az M5-ös és M6-os autópályák Pest megyei szakaszai, vagy a diósjenői és a bükkszentkereszti üveghuták mind-mind szép emlékeket idéznek fel bennem még ma is.

Sok kiállítás, szakmai és népszerűsítő kiadvány elkészítésében vettem részt, amelyek a rendezvények szervezése és a múzeumpedagógia felé sodortak. A sokszínű gyermekprogramok első élvezői lányaim Réka és Anna voltak, akik felnőve ma is sokat segítenek a munkámban.  Budaörsön még egyetemistaként rendeztem az első időszakos régészeti kiállítást a Városi Könyvtárban 1993-ban. A gazdag római település, Vicus Teuto régészeti feltárásával 2002-ben nyílt lehetőségünk egy állandó múzeum létrehozására a Károly király úton, az Önkormányzat támogatásával.

Komoly kutatóként sem felejtettem el gyerekkori motivációimat, ezért igyekszem az „Élő Múzeum” kreatív programjaival a bemutatáson túl az élményszerű megtapasztalásra is nagy hangsúlyt fektetni az elmúlt 7000 évben itt élt emberek mindennapjainak bemutatása során. Másik nagy álmom a régészeti park 2003-ban vált valóra, amikor elkezdhettük az első jurták felállítását és a veremház építését a volt Nyugdíjaskert területén.

Csiki Pihenőkertnek neveztük el a régészeti feltáráson előkerült Csik falu nyomán, ahol azóta is folyamatosan fejlesztve, bővítve szeretnénk élményszerűen bemutatni a kora-középkor életét. Mindent a saját kezünkkel építünk, kertészkedünk, kézműveskedünk, sütünk-főzünk és ebbe igyekszünk a látogató gyerekeket és felnőtteket is belevonni.

„Vakáció a múltban” a jelmondata a nyári táborainknak, amelyek történelmi, művészeti, természetismereti, sport és sokféle egyéb programjukkal a városunk egyik legnépszerűbb családi célpontjává tették az intézményünket. Ma már a múzeumpedagógia teszi ki az életem nagy részét, valamint a napi szervezési problémák kitartó megoldása, hogy új ötleteinket és távlati terveinket az eddigiekhez hasonlóan, sikeresen megvalósíthassuk. Szabadidőmben történelmi regények olvasásával kapcsolódom ki, de nagyon szeretek utazni, kirándulni és az élményeimet festményeken megörökíteni. Alkotó energiáimat új hobbiként a korongozással, a Tiffany lámpák készítésével, a tűzzománc és az üvegékszerek olvasztásával kötöm le.  Köszönet illeti meg családomat, barátaimat és kollégáimat, akik segítsége nélkül nem követhettem volna az álmaimat és nem élhetném még ma is ezt a „kalandos” életet.