Képzelt riport egy Budaörsi Passióról

A Budaörsi Infó vadóc leányvállalata, a Budaörsi Nimfó tekintettel a feneketlen híréhségre – ami a szerkesztőség gyomrából felkorog – akkor indult riportot készíteni a Kőhegyen lévő Budaörsi Passió eseményre, amikor szinte bizonyos, hogy egyedüliként, a többi újságírótól mentesen dolgozhat, és tehet szert exkluzív híranyagra: éjszaka negyed 4-kor…

Szeptikusan szkeptikus riporterünk legnagyobb meglepetésére az emelvényes nézősorokból mégis két emberalak foszforeszkált különleges fénnyel a vak sötétben, és láthatólag nem az illuminált őrző-védők voltak, hanem megrögzött rajongók, akik kenyér és szotyola hajigálással tudatták a stábbal, hogy a figyelem központjába szeretnének kerülni egy riport erejéig. Felismerve a lehetőség kizárólagosságát, azonnal rögzíteni kezdtük a beszélgetést.

Riporter: Az isten szerelmére uraim! Tudják, hogy mennyi az idő?

A: Ha nem kérdezik, tudom, ha kérdezik, nem tudom.

T: Isten nevét feleslegesen szádra ne vedd, fiam!

A: Miket beszélsz te itt? Hol lehet neked fiad?

Riporter: Kérem uraim, ha már így hozta a sors, legyenek olyan kedvesek és mutatkozzanak be, és mondják el, mit gondolnak az újraszervezése óta immár az ötödik Budaörsi Passióról!

A: Nem vagyok elég felismerhető mostanság? Én vagyok Hipp… (T. közbevágott)

T: Hipp-hipp…Hippó Lipót! (félénk kacagás vett erőt a beszélőben).

Elnézést kérek, kihagyhatatlan volt, csak gondoltam, kicsit megcsillantom a magyar kultúraismeretemet.

A: Ha több időt töltöttél volna kolostorban, nem találna rajtad csorbát az erény.

Riporter: Szóval, most már megtudhatjuk a becses nevét?

A: Természetesen, nem szokatlan tőlem a vallomás: Aurelius Agustinus, az egykori hippói püspök, egyházatya. De maguknál csak Ágoston. Látod, nekem is volt magyarból ötösöm!

T: Elismerem. Ragadt rád valami a koszon kívül is, drága barátom, a magyar ugaron.

Riporter: Esetleg ön is bemutatkozna?

T: Tamás. Aquinóból.

Riporter: Szép hely lehet! Ott is megtartják a Passió játékot?

T: Hagyok időt, hogy felismerje, erre a balga kérdésre ön is tudja a választ.

Riporter: Valóban! Én bolond! Budaörsi Passió csak Budaörsön lehet. Nincsen párja.

T: Ebből is csak az látszódik, hogy a világ célszerűen van elrendezve. Az Isten mindenről gondoskodik, mert így szükségszerű, és mert Ő tökéletes. Különben nem lehetne önmaga oka.
Egyszerű fizikai szemléltetéssel bebizonyítom a kételkedőknek, hogy az Úr létezik: a természetben ugyebár minden mozgásban van, és minden mozgást – még ha mozdulatlan is volt előtte – egy másik mozgó dolog hozza mozgásba. Nos, nem nagy was ist das mindebből felismerni, hogy ennek a mozgás-láncnak valahol el kellett kezdődnie. És ott van a Jóisten, aki akaratából idén is Passiót rendez ez a szép város.

A: Én egyébként csak passióból nevezem passiónak a szenvedéstörténetet. Nincs hatékonyabb tragédia, amellyel olyan hatalmas személyiségformáló erővel lehetne demonstrálni Isten Városát, mint maga a Krisztus kínszenvedése.

T: Végre egy katarzis, amit helyettünk éltek át, értünk. Az önfeláldozó szeretet iskolapéldája. Remélem, hamarosan minden i-schola-pad tele lesz eme történet írásos és digitális formájával.

A: És a szabad akarat, kedves barátom? Mindenki olvassa azt, amit akar. Úgy is a gondviselés megsugallja, mit érdemes kézbe venni. Had idézzek Canterbury Anzelm-től: ’Hiszek, hogy tudjak’.

Riporter: Én sem hittem, hogy itt leszek ilyen későn, most meg már tudom…

T: A tudományok, a tudás és a filozófia csupán a hit szolgálóleánya, én azt mondom!

(Az Oroszlánfej környékéről egy sztentori ordítás hallatszott ekkor)

K: Igen ám! De nem mindegy, hogy az uszályt viszi szolgaian tartva a hit után, vagy a fáklyát tartja előtte a sötétben!

Riporter: Ki lehet ez?

A: Csak egy agyrokKant. Azt hiszi, hogy a tiszta ész mindent visz. Pedig azt is kritikával illeti.
T: Ezek a filozófusok mindig megpróbálnak ujjat húzni velünk azzal, hogy valami újat húznak elő a kalapjukból.

Riporter: Visszatérhetnénk kérem a Budaörsi Passióhoz, ha már itt a helyszínén vagyunk?

(Az eredeti 1933-as díszlet megmaradt lépcsőjéről váratlanul hang érkezett)

L: Igen dicséretes a város igyekezete, az eddigiekből ítélve az idei is emlékezetes előadás lesz, méltó a múlt hagyományait felélesztő őszinte szándékhoz. Csak sajnos teljesen felesleges.

Riporter: Kemény szavak ezek. Kemény az ember is, aki szólta?

L: A név: Luther Márton.

Riporter: Micsoda megtiszteltetés, hogy Ön is megjelenik ezen a szép eseményen, mint a Budaörsi Passió! De árulja el kérem, hogyan került ide?

Luther: Hiba történt a jegyiroda rendszerében…

Riporter: Máshogy nem is látogatott volna el ide?

L: Lelkiismeret furdalással olvasnám el a kritikát is róla. Szerintem nincs szükség bálványokra, színjátszó körökre, és kalmárkodásra a vallás dolgában. Sola fide, és sola Scriptura. Egyedül és kizárólag a hit és a Szentírás. Ennyi elég a vallásunkhoz, nem szükséges semmilyen közvetítő szerep a hithez. Még ha meggyőzően játszanak a színészek, akkor is.

Riporter: Bizonyára kiváló műbírálatot tudna írni akár a német nyelvű előadásról is.

L: Nem kérem, én már eleget írtam, főleg a vártemplomi kapukra. Inkább asztali beszélgetéseket folytatnék szívesebben.

Riporter: Semmi pozitívumot nem tudna mondani az eseményről? Mint egyszerű színi előadásként sem? Hiszen köztudott, hogy színház az egész világ.

L: Kísértés az egész! Bár a kísértésnek is van haszna. Ha nem volnának, bizonyos, hogy istenfélelem nélkül halnánk meg, mert aki boldog és egészséges, annak sem vigasztalóra, sem orvosra nincs szüksége. Egyébként is: aki nem volt megkísértve, mit sem érthet Isten dolgaiból.

Riporter: Mindannyiuknak nagyon szépen köszönöm, uraim, hogy megosztották stábunkkal a véleményüket és szép gondolataikat az idei legimpozánsabb budaörsi programról!

De most lassan kezd az altató hatása csillapodni, és egyébként is korán kell kelnem, hogy a keddi szerkesztői megbeszélésre valami Passióval kapcsolatos anyagot írjak.

2012 május
Adams

facebook:

0 Komment