Ki tud többet, az eszkimó vagy az irodista?

A Tudomány Világfórumának (WSF) eddigi talán legélvezetesebb előadását tartotta meg pénteken Ricardo Hausmann, a neves Harvard Egyetem venezuelai származású professzora a tudás és a társadalmak felemelkedése közötti kapcsolatról.

Miért gazdagok egyes országok és miért szegények mások? Miért lett az Egyesült Államok huszonötször gazdagabb mint az 1800-as évek első felében? – vetette fel a közgazdász professzor. “Megtanultuk” az évszázadok során – különösen az utóbbi másfélszáz évben -, hogyan kell új és jobb termékeket előállítani, és jobban előállítani – említhetjük a gépkocsikat és más modern technológiai eszközöket. A kérdés az, mit takar ez a többes szám, ki az, akinél a tudás van? – vetette fel. Ki tud többet, az eszkimó vagy az irodista? – kérdezte. Utóbbi ugyan magabiztosan használja a modern eszközöket, csukott szemmel is kezeli a számítógépet, de ha kiteszik az Északi-sarkra, egy éjszaka alatt meghal – mutatott rá.

A válasz a Harvard Egyetem közgazdásza szerint az, hogy egyes emberként nem tudunk többet, a társadalom szintjén viszont igen. “Együtt tudunk többet” – hangsúlyozta. A tudomány változó világtérképe – az idei WSF mottója – is ezt mutatja, a tudás egyre globálisabbá válik, de a produktív, hasznos tudásnak az agyban kell lennie, nem az interneten – emelte ki.

Még a legtehetségesebbek sem tudnak mindent, Michael Jordan például kosárlabdázóként nagyszerű volt, baseball játékosként viszont visszavonulásra szólították fel a sajtóban – mutatott rá.

Az egyén korlátozott, a tudomány és a technika szempontjából tehát az a kérdés, miként növekedhet a produktív tudás. A Harvard Egyetemen az alapítás idejében, azaz az 1600-as években négy év alatt lehetett diplomát szerezni. A tudás, az ismeret az elmúlt négyszáz évben csak tovább bővült, így akár azt is lehetne feltételezni, hogy egy diplomához most már kétszáz évet kellene tanulni – viccelődött. A válasz azonban az, hogy a tudás eloszlik, a Harvardon például ma már ötven fő szak van. A tudás tehát úgy hasznosulhat leginkább a társadalomban, ha összeadódik – jelentette ki.

Az Egyesült Államokban egy alkalmazottnak átlagosan száz kollegája van. Az Amerikánál négyszer több lakost számláló Indiában négy munkatárs jut egy emberre. Kínában százan végzik a futószalagnál ugyanazt a munkát, ugyanabból a tudásból hasznosítva. Egy szimfonikus zenekar száz tagja viszont eltérő hangszereken játszik, sokkal összetettebb a tudásuk – magyarázta.

Mint mondta, az általa említett példákkal arra akart rávilágítani, az, hogy mennyit tud egy ország, függ annak gazdasági erejétől, gazdagságától és attól, miként oszlik meg a produktív tudás. India 60 millió leggazdagabb embere gazdagabb egész Franciaországnál. “Indiában tehát van egy Franciaország”, mégsem lehet összevetni a két országot, teljesen másként oszlik el a tudás – taglalta.

A tudomány tehát kulcsfontosságú ahhoz, hogy produktív tudást “ültessenek az emberek fejébe” – mondta nagy sikert aratott előadása végeztével.