Elhunyt Albert Flórián – Technikailag és taktikailag szinte felülmúlhatatlan egyéniség

Albert Flórián Hercegszántón született. Édesanyját korán elvesztette, ezután nevelését nagyszülei vállalták. Bár nehéz anyagi körülmények között éltek, szerette a vidéki életet, a lovakat, de a legjobban a focit. Egy toborzón tűnt fel, 1952-ben került Budapestre, az akkor a Kinizsi nevet viselő Ferencvároshoz, az egyetlen klubhoz, amelyben játszott és amelyhez aktív pályafutását befejezve is hű maradt.

“Ez volt az első nagy élményem, Rákosi Gyulával együtt jelentkeztünk, fel is vettek minket. Innentől kezdve minden nagy pillanatra szívesen emlékszem” – idézte fel a régi pillanatokat születésnapi interjújában Albert.

Infarktus okozta Albert Flóriánnak, az egyetlen magyar aranylabdás labdarúgónak a halálát hétfőn hajnalban.

    “Részleteket egyelőre nem tudok elárulni, a csütörtöki műtét eredményes volt, de vasárnap délután Albert Flórián rosszul lett” – mondta Sipos Jenő, a család szóvivője az MR1 Kossuth Rádiónak hétfőn kora délután. “Az orvosok mindent megtettek, de éjszaka infarktust kapott, és elhunyt. A temetésével kapcsolatban még zajlik az egyeztetés a Ferencváros vezetőségével, természetesen a család mondja ki a végső szót.”

Tizenhét évesen mutatkozott be az NB I-ben, a zöld-fehérek a Diósgyőr ellen az ő két góljával győztek, s 17 alkalommal játszott az utánpótlás-válogatottban. 1959. június 18-án volt először válogatott, a nemzeti együttes mezét összesen 75 alkalommal húzhatta magára.

A nemzeti csapattal az 1962-es chilei, valamint az 1966-os angliai világbajnokságon is szerepelt:

“Előbbin teljesen egyértelműen döntőt kellett volna játszanunk, de ember tervez, Isten végez, ugyanis azt az ominózus csehek elleni mérkőzést elvitte Latisev sporttárs, ami után ő megkapta az aranysípot, de mi mást ajánlottunk neki. Amennyiben ott továbbjutunk, akkor azzal a jugoszláv együttessel játszottunk volna, amely már harminc éve nem tudott nyerni a magyarok ellen.”

Hozzátette: pályafutása egyik nagy pillanataként élte meg, hogy 1961. december 23-án Montevideóban, az Uruguay elleni barátságos mérkőzésen pályára léphetett, ugyanis ez volt az a találkozó, ahol Bozsik József a 100. válogatottságát ünnepelte.

Albert Flórián 537 mérkőzést játszott a Ferencvárosban és 383 gólt szerzett, négyszer nyert magyar bajnokságot és egyszer kupát, s tagja volt a VVK-t 1965-ben elhódító együttesnek.

“Játszhattunk a Manchester Uniteddel, valamint az Athletic Bilbaóval is. A döntőt végül egymérkőzésesre redukálták, így Torinóban játszottunk a Juventus ellen. Emlékszem, a találkozót az a Dienst vezette, aki később, a 66-os vb-n az ominózus angol-német finálét is dirigálta. Egy jobb oldali beadás után megelőztem a centerhalfot, aki két kézzel fellökött, már mondtam is neki, hogy talán büntetőt kellene ítélnie, de az mondta, csönd legyen, nézze meg, a hálóban a labda. Ez volt Fenyvesi Máté gólja, amivel nyertünk.”

Albert összesen háromszor volt magyar gólkirály, 1966-ban és 1967-ben választották itthon az év labdarúgójának. Tagja volt az 1960-as olimpián bronzérmet szerzett magyar válogatottnak és az 1964-es madridi Eb-n szintén harmadik helyezést elért nemzeti együttesnek. Pályafutásának legnagyobb elismeréseként 1967-ben – eddig egyetlen magyarként – elnyerte a France Football Aranylabdáját, a legjobb európai futballistát megillető elismerést. “Technikailag és taktikailag szinte felülmúlhatatlan egyéniség” – szólt az indoklás. Ráadás volt, hogy csak néhány nappal korábban született fia, a szintén jeles labdarúgóvá érett ifjabb Albert Flórián.

“Akkoriban az volt a szokás, hogy akinek odaítélték az Aranylabdát, az a klubjánál hazai közönség előtt vehette át. Nekem a Szovjetunió elleni Európa-bajnoki selejtező előtt a Népstadionban kellett volna átvennem, ez még inkább emelte volna a rangját. Sajnos az edzőtáborban megsérültem, így csak a találkozó után a Gundel étteremben tartott banketten adta át nekem a France Football főszerkesztője” – emlékezett Albert.

1969. június 15-én a Dánia-Magyarország vb-selejtezőn, Koppenhágában súlyosan megsérült. Hosszan tartó felépülés után újra pályára léphetett ugyan, de térde nem bírta a terhelést, s megérett benne a visszavonulás gondolata. Utoljára 1974. március 17-én játszott a Ferencvárosban, a válogatottban 1974. május 29-én a Jugoszlávia elleni 3-2-es győzelem alkalmával lépett pályára. Amatőr sportolóként “kereső” állása a Magyar Távirati Irodánál volt, ahol 1959 és 1967 között a Sportosztályon gyakornokoskodott. Visszavonulása óta is a Fradiban dolgozott, a klub örökös bajnoka, 2001 óta volt az FTC tiszteletbeli elnöke.

Kiválóan cselezett, labdáit vonzotta a kapu, játszani nagyon szeretett, azt azonban ő is elismerte, hogy edzeni sokkal kevésbé. Sportszerű játékos volt, ellenfelet soha nem rúgott meg. Elhíresült szokásaként csípőre tett kézzel várta, hogy előre kerüljön a labda – állítása szerint így pihente ki fáradtságát, semmi többről nem szólt a dolog.

Albert születésnapjakor elmondta: örülne neki, ha a jelenlegi magyar válogatottnak sikerülne kiharcolni az Európa-bajnoki szereplést: “Nagyon jó lenne végre ott lenni egy nagy tornán, hogy a magyar csapatért szoríthassunk. Akkor rövid időre ugyan, de visszavedlenék fiatallá.”

A magyar labdarúgás legendája 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje Polgári Tagozata kitüntetésben részesült, 2004-ben megkapta a Nemzet Sportolója címet. 2007-ben szülőfaluja, Hercegszántó első díszpolgára lett, 2010-ben Budapesten avatták a főváros díszpolgárává. 2007. december 21-től az ő nevét viseli a Ferencváros Üllői úti stadionja, 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki a magyar labdarúgás területén végzett példa értékű sportolói és edzői tevékenysége, életpályája elismeréseként.

Szepesi: azt hittem, száz évig fog élni

Szepesi György, a legendás sportriporter, aki Albert Flórián számos nagy mérkőzését, köztük az 1966-os világbajnokságon játszott magyar-brazilt (3-1) közvetítette, azt MTI-nek azt mondta, lesújtotta a hír.

    “Alig egy órája értesültem Flóri haláláról, azóta se nagyon jutok szóhoz. Lesújtott a hír, képtelen vagyok magamhoz térni, annyira mellbe vágott – mondta Szepesi György az MTI-nek. – Ha valakiről, hát róla tudtam volna a leginkább elképzelni, hogy száz évig fog élni. Szeptemberben lett hetvenéves, és teljesen jól volt, én egészségesnek láttam, eszembe nem jutott volna, hogy rövidesen éppen ő fog elmenni közülünk. Felfoghatatlan, mert semmi előjele nem volt e tragédiának, s a múltheti operáció után is úgy állt a helyzet, hogy jól van, sikeres műtéten jutott túl…”

Mészöly: a legjobb barátomat veszítettem el

Albert Flórián, a Ferencváros legendájának hétfői halálhíre letaglózta Mészöly Kálmánt, korábbi szövetségi kapitányt, aki hosszú éveken át együtt futballozott a válogatottban a Császárral.

    “A legjobb barátomat és a legnagyobb ellenfelemet veszítettem el. A Farkas Jancsival is hatalmas cimborák voltak, a lehető legnagyobb király volt – nyilatkozta az MTI-nek a Mészöly, aki a nemzeti csapatban együtt játszott Alberttel két világbajnokságon is, ugyanakkor ádáz csatákat vívtak a Ferencváros-Vasas összecsapásokon. – Teljesen letaglózott a hír, még most sem hiszem el, a műtétje után még azt mondták minden rendben van. Soha semmi baja nem volt, most meg ilyen hirtelen…”

Lipcsei: a legnagyobb fradistát veszítettük el

Albert Flórián hétfői halálával Lipcsei Péter szerint a Ferencváros történetének legnagyobb alakja távozott el.

    “A legnagyobb fradistát veszítettük el – nyilatkozta az MTI-nek Lipcsei, aki összesen 648-szor lépett pályára zöld-fehér mezben, ezzel a klub örökranglistájának vezetője. Amikor tavaly május 18-án Lipcsei megdöntötte a legendás Sárosi György rekordját, éppen Albert köszöntötte őt a Pápa elleni bajnoki mérkőzés előtt. – Óriási fájdalmat érzek, 21 éve ismertem már Flóri bácsit, sajnos soha nem adatott meg nekem, hogy lássam őt játszani. Nap mint nap találkoztunk, bejártam az irodájába, nagyon közel állt hozzám.”

Pártreagálások

A Fidesz és az MSZP mély megrendüléssel fogadta Albert Flórián halálhírét.

“Mély megrendüléssel értesültünk róla, hogy életének 71. évében eltávozott közülünk Albert Flórián, a Nemzet Sportolója, az egyetlen aranylabdás magyar labdarúgó. A “Császár” 75-ször szerepelt a magyar válogatottban, 1959 és 1974 között 351 bajnoki mérkőzésen 256 gólt szerzett a Ferencváros színeiben, 1967-ben lett aranylabdás. A Fidesz-frakció osztozik a család fájdalmában és őszinte részvétét fejezi ki az elhunyt sportikon hozzátartozóinak” – áll a Fidesz-frakció közleményében.

Az MSZP részvétnyilvánításában a 20. századi magyar sport kiemelkedő alakjának nevezte Albert Flóriánt.

“Mély megrendüléssel fogadtuk Albert Flórián halálának hírét. Albert Flórián a 20. századi magyar sport kiemelkedő alakja, az egyetlen Aranylabdás magyar labdarúgó. Búcsúzunk a világ labdarúgásának jelentős személyiségétől, a Ferencváros stadionjának névadójától. Az egész nemzet “Flóriját” tisztelhettük személyében. Osztozunk a család, a Ferencvárosi Torna Club és a határon belül és túl élő sportszerető magyar közösség gyászában” – olvasható Mesterházy Attila, a Sportegyesületek Országos Szövetsége és az MSZP elnöke által jegyzett közleményben.

Schmitt Pál: az egyetemes labdarúgás veszített

Schmitt Pál köztársasági elnök szerint Albert Flórián hétfői halálával az egyetemes labdarúgás veszítette el egyik hatalmas alakját.

    “Nagyjából egyidősek vagyunk, így már fiatalon találkoztunk a tatai edzőtáborban. Tanított minket focizni – nyilatkozta az államfő, sportolóként olimpiai bajnok párbajtőröző az mr1 Kossuth Rádióban. – Mindennek örültem, ami vele kapcsolatban jó hír volt. Nagyon szép pillanat volt, amikor augusztus 20-án átadhattam neki egy magas kitüntetést. Nagyon szerettem Flórit, rendkívül szerény ember volt, igaz példakép azoknak, akik a futballt választják.”

Schmitt Pál szerint fantasztikus dolog, hogy Albert egész pályafutása alatt csak egyetlen csapatban, a Ferencvárosban szerepelt: “Nagy dolog, hogy egy ilyen híres sportoló, akit több helyről csábítanak, ott fejezi be a pályafutását, ahol elkezdte. Később az, hogy a stadion felvette az ő nevét, szinte kötelezte arra, hogy mindig ott legyen.”