A melegedő tenger miatt vándorolnak az állatok – Hatalmas horderejű jelenség

A világóceán melegedése a tudósok szerint tengeri állatfajok olyan méretű vándorlását indította el, amilyenre több mint kétmillió éve nem volt példa.

Az Észak-sarkon az utóbbi nyarak idején bekövetkezett olvadás azt eredményezte, hogy átjáró nyílt a sarki jégmezőn, és ezen planktonok, halak, sőt bálnák kelnek át a Csendes-óceánból az Atlanti-óceánba. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy a sérülékeny tengeri élelemlánc megbomlik, az “őslakos” és az újonnan érkező fajok élelemért vívott küzdelme miatt egyes állatfajok kipusztulnak.

Az óceánok vízhőmérsékletének emelkedése azt is lehetővé teszi, hogy a normális körülmények között a melegebb szubtrópusi körzetekben élő állatok jelenjenek meg az Atlanti-óceán északkeleti részén. Egy mérges meleg vízi faj, a Pelagia noctiluca nevű medúzaféle miatt strandokat kellett bezárni Nagy-Britanniában, és a csalánozó egyre növekvő számban van jelen a brit sziget körüli vizekben. Az erősen mérgező hólyagmedúza – vagy más néven portugál gálya, amely eddig elvben ugyancsak a szubtrópusi vizek lakója volt – szintén rendszeresen felbukkan az Atlanti-óceán északi vizein. Az egysejtű alga, a dinoflagelláta ugyancsak keletre vándorol az Atlanti-óceánon át Skandinávia és az Északi-tenger felé. Algavirágzáskor a dinoflagelláta a vízben lévő oxigént fogyasztja, és olyan anyagokat termel, amelyek mérgezővé teszik a halakat.

Az utóbbi hetven évben az Atlanti-óceán északi részén vett planktonminták is azt mutatták, hogy a korábban csak a Csendes-óceánon előforduló planktonok általánosan elterjedtté váltak az atlanti vizeken.

A Klímaváltozás és az Európai Tengeri Ökoszisztéma Kutatása elnevezésű programban részt vevő tudósok megállapították, hogy a Neodenticula seminae nevű planktonféle az északi-sarki jégen keletkezett, és az utolsó tíz évben többször megnyílt átjárón keresztül jutott a Csendes-óceánból az Atlantiba. Nagyobb állatok, köztük a szürke bálna szintén használta az átjárót, amely Alaszka csendes-óceáni partvidékén kezdődik, elhalad az észak-kanadai szigetek mellett, majd végig Grönland mentén, és úgy ér ki az Atlanti-óceánra. A hatalmas vízi emlősök először 1998-ban, a megnyílásakor, majd 2007-ben és 2010-ben is végighaladtak az átjárón.

“Úgy tűnik, hogy talán több ezer év óta először egy hatalmas tengerrész nyílt meg Alaszka és Grönland nyugati partja között, lehetővé téve hatalmas mennyiségű víz és az állatok átjutását a két óceán között. A szél áramlást hajt keresztül a csatornán, a felmelegedő víz pedig kedvező feltételt biztosított az állatoknak a vándorláshoz – fejtette ki Chris Reid professzor, a plymouth-i tengeri laboratórium kutatója a The Daily Telegraph című brit lapnak. – 1999-ben az Atlanti-óceán északi részén felfedeztünk egy olyan állatfajtát, amelyről tudtuk, hogy nagy mennyiségben fordul elő a Csendes-óceán északi részén. Ez az állat körülbelül 800 ezer évvel ezelőtt eltűnt az Atlanti-óceánból a jegesedés miatt, amely megváltoztatta az életkörülményeit. A jelenség, amellyel találkozunk, hatalmas horderejű: utoljára mintegy két-hárommillió évvel ezelőtt áramlottak át állatfajták a Csendesből az Atlanti-óceánba.”

 

Változások az ökoszisztémában

Sokféle állat került a Csendes-óceánból az Atlantiba, aminek a lazacállományra és más halakra drámai hatása lehet.

“Ha a jelenlegi ütemben folytatódik a jég további olvadása a nyári hónapokban, akkor a klímaváltozás 20-30 év alatt a teljes felolvadáshoz vezet, ami rengeteg állatfaj vándorlását okozza. A hatás érezhető lesz egészen a brit szigetekig, illetve végig az Egyesült államok keleti partjai mentén” – közölte a professzor, hozzátéve: ami a medúzákat illeti, a melegedő tenger miatt a trópusi és szubtrópusi térségekből egyre északabbra mozdulnak el.

A kutatók szerint a planktoninvázió valószínűleg széles körű változásokat idéz elő az élelmiszerhálóban az Atlanti-óceánon, mivel a nagy tömegben érkező fajok kevéssé táplálóak, mint az őshonosak, amelyeket sok hal és nagy bálna fogyaszt. A jó néhány halfajta – például a tőkehal, a hering és a makréla – számára fontos táplálékot jelentő apró evezőslábú rákok populációjának változásáról már most azt mondják, hogy a halállomány összeomlásához fog vezetni, mert az őshonos evezőslábú rákokat kisebbek és kevésbé táplálók váltják fel. A folyamat következő eleme az lehet, hogy csökken az északi-tengeri madarak száma, a barna delfinek pedig az Északi-tenger felé húzódhatnak, mivel táplálékuk, a homoki angolna a saját eleségét, az evezőslábú rákokat követve északra vándorol.

A Tengeri Erőforrások és Ökoszisztéma Tanulmányok Intézetének hollandiai vizsgálataiban részt vevő tudósok megállapították, hogy a melegebb víz több állatfajt hajt az Északi- és az Ír-tengerre, és az érkezők egyre délebbi területekről indulnak. Azt is felfedezték, hogy a jelenség eredményeként az Atlanti-óceán Skóciától nyugatra eső részén kevesebb állatfaj lesz.

Carlo Heip, a tíz ország tizenhét intézete által végzett vizsgálatsorozatot irányító Holland Királyi Tengerkutatási Intézet vezérigazgatója kijelentette: sokkal többet kell tudni arról, hogy mi történik az európai tengerekben, de a jelek máris azt mutatják, hogy a klímaváltozásnak sokkal több a kára, mint a haszna.

“Bár még sok mindent nem tudunk, az nyilvánvaló, hogy pusztító következményekre számíthatunk, ha felborítjuk egy ilyen összetett és fontos rendszernek a működését. Az állatfajok vándorlása az egyik példája annak, hogy a klimatikus viszonyok módosulása miként ösztönzi olyan mozgásra vagy viselkedésváltoztatásra az állatokat, amely aztán látható átalakulásokat idéz elő az ökoszisztémában” – hangsúlyozta.

 

A résen keresztül érkezett

A Csendes-óceánból az Atlantiba költöző állatok között volt egy szürke bálna is, amelyet messze délen, Spanyolország és Izrael földközi-tengeri partjai mentén is láttak.

A szürke bálnák több mint száz éve kivesztek az Atlanti-óceánból a vadászat következtében, és a tudósok állítják, hogy ez az állat az északi-sarki jégen támadt résen keresztül érkezett.

“Nagyon apró planktonokat és óriási bálnákat láttunk a két óceán között vonulni, és egész biztosan sok olyan faj is van, köztük halak, amelyeket még nem észleltünk. Egy bálna felbukkanása a világnak ezen a részén igen figyelemreméltó, és arra a következtetésre jutottunk, hogy csak egy helyről jöhetett” – magyarázta Katja Philippart, a holland intézet munkatársa.

A tudósok megállapítása szerint ezek a mélyreható változások komolyan kihatnak a kereskedelmi halászatra és a tengeri környezetre is.

facebook:

0 Komment

Válasz küldése

Be kell jelentkeznie, a komment írásához.