Óriás tintahaltetemet találtak Floridánál

A floridai Port Salernótól mintegy 19 kilométerre egy kis halászcsapat sodródó, ép óriás tintahalat vett észre. Az állat új betekintést enged a kutatóknak a faj életébe, melyet még soha nem sikerült élve tanulmányozni.

A halászok elmondása szerint a tintahal nemrégen pusztulhatott el, mert karjai még mocorogtak. Miután partot értek, kihívták a szakembereket, aztán az elhullott lábasfejűt a gainesville-i Floridai Természettudományi Múzeumba vitték. A tintahalat a floridai egyetem kutatói vizsgálják.

Az óriás tintahal a világ legnagyobb gerinctelenje. A kutatók szerint elérheti a 18 méteres testhosszt, és akár egy tonnát is nyomhat. A floridai állat azonban 8 méteres és mindegy 90 kilogrammos. Más óriáskalmárokhoz hasonlóan, az új lelet is fehér, vörös foltokkal bőrén, melyek kromatofórákat – pigment tartalmú sejtek, amelyek gyors színváltást tesznek lehetővé valószínűleg kommunikáció vagy álcázás miatt – tartalmaznak.

Az óriás kalmár világszerte megtalálható az óceánokban, ám ritkán szúrják ki az Atlanti-óceánon Florida partjainál – mondja Roger Portell, gerinctelenekkel foglalkozó paleontológus. „Ezek nagyon ritka állatok. Általában a mély vizekben élnek, így normál esetben nem lehet őket észlelni.” Elmondása szerint az új lelet kivételes. „Nagyon kicsi trauma érte.” Bár hiányzik egy tapogatója, a tintahal a jelek szerint nem támadás áldozata.

Bár nem az a tengeri szörny, melynek valaha leírták, az óriás tintahalról ismeretes, hogy a mélyben ámbráscetekkel harcol. Mivel az egyed a jelek szerint halála idején is épségben volt, Potell úgy hiszi, az állat – melynek nemét még nem tudják – talán csak szaporodott. „A fejlábúaknál – tintahalak, polipok és kalmárok – általános, hogy mind a hímek, mind a nőstények nem sokkal a szaporodás után elpusztulnak. Feltételezhető, hogy ennél a fajnál is így van.”

A halászok a kutató szerint megérdemlik az elismerést az egyed megőrzésének ritka állapota miatt. „Azonnal begyűjtötték, a partra vitték és hívták a szakembereket.”

A múzeumban az egyedet formalinnal kezelik, és egyfajta kémiai oldatba merítik a megőrzés céljából. Amint befejezik a kéthetes eljárást, a tintahal a múzeum kutatási kollekciójába kerül. Genetikai adatai különösen érdeklik a szakembereket, akik szeretnék meghatározni, hogy az óriás kalmár – Architeuthis dux – megnevezés több fajt ölel-e fel.

facebook:

0 Komment