A mentőautó volánja mögül a sajtkészítő műhelybe

(Budaörs, 2022. szeptember 19. – Budaörsi Infó)  Zgyerka Zsolt, a Budaörsi Mentőállomás gépkocsivezetője szeptemberben vonult nyugdíjba. 1995-ben kezdte munkásságát a Csillaghegyi Mentőállomáson, Budaörsre 2005-ben igazolt át, amikor megépült az állomás. A Budaörs és Kistérsége Mentéséért Alapítvány alapító tagja. 27 évig számíthattak rá kollégái. 2012-ben Nagykovácsiért Emlékéremmel tüntették ki. Nyolc gyermek édesapjaként készül most a nyugdíjas éveire. Visszavonulása alkalmából, az elmúlt több mint két évtizedről és a terveiről beszélgettünk vele. A vele készült interjú a Budaörsi Infó szeptemberi nyomtatott számában is megjelent. 

Zgyerka Zsolt a Budaörsi Infónak elmondta, hogy mielőtt a Mentőállomásra került taxisofőrként dolgozott, így volt bőven rutinja az autóvezetésben.

„Emlékszem, amikor úgy döntöttem, hogy mentős sofőr leszek, csak egy félelmem volt, az hogy hogyan tudom majd elviselni, ha olyan beteghez kell mennünk, aki hányik. Sosem bírtam ugyanis ezt a dolgot, rosszul voltam tőle.

Természetesen a legelső esetem egy gombamérgezés volt, és mondták, hogy meg kell hánytatni. Így kezdődött ez a hátam mögött lévő 27 év. Azóta már szerencsére megküzdöttem ezzel a félelmemmel, átlendültem rajta, de emlékszem, hogy az első eset nehéz volt nagyon.”

Mi volt a legmegrázóbb eset, amivel találkozott a pályafutása során?

„Szerencsére én nem sokszor találkoztam az elmúlt években tragédiákkal, de ami a leginkább megérintett, amikor a koronavírus-járvány ideje alatt, egy kétgyermekes családhoz kellett kimennünk. Az édesanya akkor már lélegeztetőgépen volt a kórházban, az édesapát, pedig az udvaron kellett ellátnunk.

A gyerekek ott sírtak mellette. A szomszédok fogadták be őket. Ilyenkor az ember átértékeli a dolgokat. Szerencsére több volt azonban a jó tapasztalat. Nekem mindig nagyon sokat jelentett, amikor segítünk egy betegen, és láttuk a hálát az arcán, amikor már jobban volt.”

Zgyerka Zsolt mindig aktívan részt vett az állomás mindennapjaiban, és mindeközben derekasan helytállt otthon is –  nyolc gyermek édesapja. A legnagyobb gyermeke 30, a legfiatalabb 9 éves. Elmondása szerint a legjobb a nagy családban az otthoni légkör, a közös társasozások, és hogy minden gyereknek teljesen más az egyénisége. A fürdőszobába is bejut időben, mert mindig korán kel.

„A harmadik gyerek után nagyon megijedtem, jött a negyedik. Kicsit pánikoltam, mert nekem nem volt testvérem. Aztán rájöttem, hogy három után már nincs jelentősége, hogy hány gyerek van, mert egymást is segítik és egymástól tanulnak. Abszolút jó légkör van otthon. Nehézséget nem nagyon tudok mondani, a feleségem igazi anyatípus, nagyon jól ellátja a gyerekeket, Mi egy nagy boldog család vagyunk. Olyan problémánk sosem volt, hogy nem fértünk el. Most, hogy nyugdíjba vonulok, így legalább nekem is több időm lesz a gyerekekre.”

Milyen terveket sző a nyugdíjas éveire?

„A gyerekek után az egyik nagy szerelmem a sajtkészítés. Van két tehenem bértartásban, én csak a tejért megyek el, és otthon készítem el a sajtot. Körülbelül délig szoktam sajtokat készíteni, utána déltől tudok a gyerekekkel foglalkozni. Már nyertem díjat is a sajtommal a Gyomaendrődi Nemzetközi Sajt- és Túróversenyen: a parenyicám arany minősítést kapott.

Taxizni viszont már nem szeretnék, teljesen más a forgalom már mint régen, sokkal több autó van az utakon és az emberek sokkal figyelmetlenebbek. Telefonálnak, sms-t küldenek vezetés közben. Nagyon veszélyes az utakon. Amíg mentőztem előfordult, hogy olyan esethez riasztottak minket, ahol a sofőr csak egyszerűen üzenetet írt, és emiatt totálkárosra törte az autóját.

Én ezért is nem használok vezetés közben telefont, mert nem tudom utána felidézni, hogy mit láttam az úton. Az ember szerintem nem tud egyszerre ennyi dologra figyelni.

Nagyon tartalmasan telt az elmúlt huszonhét év, és nagyon jól éreztem magam a Mentőállomáson, nagyon jó volt a csapat, öröm volt számomra, hogy ilyen sok jó embert megismerhettem.”

Most viszont egy új időszámítás kezdődik a Zgyerka család életében, teljes erőbedobással a sajtkészítésre összpontosíthatnak. Zsolt bízik abban, hogy az egyik lánya lehet majd a sajtok királynője, de azt mondta, hogy erre még várni kell, de ő már így is nagyon büszke!

Boldog nyugdíjas éveket és jó sajtkészítést kívánunk!

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment