Kétkötetes almanach jelent meg a reformkori országgyűlésekről

Több mint kilenc évig készült Pálmány Béla kutató A reformkori magyar országgyűlések történeti almanachja 1825-1848 című, kétkötetes munkája, amelyet pénteken mutattak be az Országház Delegációs termében.

A két kötetbe mintegy 3100 személy, a reformkor teljes politikai elitjének életrajzi adatait gyűjtötte össze Pálmány Béla történész. A szócikkek közlik az illető teljes nevét, rendi állását, családja három nemzedékének genealógiai adatait, etnikai, vallási hovatartozását, vagyoni viszonyait – hangzott el a könyvbemutatón.

[pullquote] A kötetek kedvezményes internetes áron kaphatók a KönyvesPont webáruházban! [/pullquote]

Soltész István, az Országgyűlés főtitkára emlékeztetett arra, hogy Pálmány Béla munkája nem előzmény nélküli, a kutató nevéhez fűződik Az 1848-1849. évi első népképviseleti Országgyűlés történeti almanachja is, amely 2002-ben látott napvilágot. A főtitkár kiemelte: a kutató évekig vezette az Országgyűlés levél- és irattárát, számos tanulmányt, könyvet írt a parlament munkájáról.

Kecskeméti Károly levéltáros-történész beszédében kiemelte, hogy Pálmány Bélának “alig elképzelhető mennyiségű forrást” kellett átvizsgálnia Magyarországon és a szomszédos országokban, nemzeti, megyei, városi és egyházi levéltárakban. Kecskeméti Károly hangsúlyozta a két kötet hiánypótló jellegét is, rámutatva, hogy a reformkori országgyűlések egyikéről sem született még monografikus munka. Mint fogalmazott: Pálmány elkészítette “az arisztokratikus világ normáinak megfelelő káderlapot” mindazokról, akik részt vettek az 1825 és 1848 között tartott hat országgyűlésen.

Az almanach 19 fejezetre osztva mutatja be a két országgyűlési táblán résztvevő személyeket – ismertette a könyvet a kutató, kiemelve: a neveket a szerző nemcsak magyar, hanem szlovák, szerb vagy horvát változatban is feltüntette. “A könyvet kilenc országban fogják a történészek használni” – tette hozzá.

Kecskeméti Károly szerint külön köszönet illeti a szerzőt azért, mert közölte a két tábla tagjait szorosan megfigyelő rendőrség jelentéseit. Emlékeztetett arra, hogy az alsótábla követei közül 32-en működtek együtt a titkosrendőrséggel, ezek közül sokan szolgálataikért nemesi címet kaptak.

A kutató rámutatott arra, hogy Pálmány Béla “lehetetlenségre” vállalkozott, ám megteremtette a lexikális alapot a további kutatáshoz. “Minden ezután megírandó monográfia szerzőjének kezébe adta a reformkor megértésének mindeddig hiányzó kulcsát, a magyar politikai osztály fényképét” – emelte ki.

Láng József, a munkát gondozó Argumentum Kiadó vezetője arról beszélt, hogy azért idéznek a kötetek borítói egy sorozatot, mert az optimizmust sugall. “Reméljük, folytatni fogja valaki ezt a munkát” – tette hozzá. Láng József emlékeztetett arra, hogy sok fehér folt található még a magyar országgyűlések történetében, nincsenek adatok például az 1608 és 1825 közötti magyar parlament személyi összetételéről. Kiemelte: a kötet nem jöhetett volna létre a Országgyűlés Hivatalának támogatása nélkül.