Az orvos segít – Az egészségünket meghatározó kérdések

(Budaörs, 2023. október 16. – Budaörsi Infó) Szakértői cikksorozataink körét bővítjük, így szeptembertől már orvosi rovattal is jelentkezünk. A témában szakértőnk Dr. Medgyesi János, aki 20 éve háziorvos Budapesten, oktató a Semmelweis Egyetem Családorvostani Tanszéken, foglalkozás-egészségügyi szakorvos, valamint orvosigazgatója a MedFood Életvezetési Kft.-nek.

Dr. Medgyesi Jánossal a sorozat első részében a legfontosabb orvosi kérdésekről beszélgettünk, amelyek az életünket, az egészségünket, valamint a közvetlen jövőnket meghatározzák.

Elmondása szerint napjainkban a krónikus megbetegedések közül első helyen szerepel a máj, az epeműködés, valamint a hasnyálmirigy elváltozásainak járványszerű növekedése.

Első témaként miért pont „a nem alkoholos zsíros májkárosodást” választotta?

„Orvosként szeretek együtt dolgozni a pácienseimmel a krónikus betegségek megelőzésében, fogyás alkalmával gyönyörködni egy test megszépülésében, örülni a laborleletek gyógyulásának, az ezzel együtt járó hosszútávú életkilátások javulásának.

A választott téma sajnos egyre súlyosabb jelentőséggel bír a mindennapi háziorvosi, foglalkozás-egészségügyi munkámban. Ma egyre gyakrabban halljuk a „zsírmáj vagy májdegeneráció” diagnózist akár a hasi ultrahang vizsgálat alkalmával, vagy vérvétel kapcsán, ha a májfunkcióink emelkednek.

Jól ismert, hogy a máj megbetegedése, elzsírosodása – az esetek döntő többségében – egyértelműen kapcsolatba hozható az elhízással, az inzulinrezisztenciával, a magasabb éhgyomri és vércukorterhelésre jelentkező inzulin szinttel, valamint a 2-es típusú cukorbetegséggel.

Ennél azonban még többről van szó: erős okozati kapcsolat van a magasvérnyomással, a fokozott vér elzsírosodással, a szív és érrendszeri betegségekkel, a krónikus vesebetegségekkel, az alvási apnoeval. Ha a testünk központi 1,5 kg-os, mirigyes szerve nem jól végzi a dolgát, az nyilvánvalóan együtt jár mindennapi anyagcserénk fokozatos gyengülésével.

A legutóbbi vizsgálatok kimutatták azt is, hogy a COVID-19-ben elhunytak és a máj elzsírosodása között szoros kapcsolat volt kimutatható. A máj elzsírosodása kiindulópontja lehet a májrák megjelenésének és ez egy súlyos halálhoz vezető megbetegedés.”

Mivel hozható összefüggésbe még az elhízás?

„Az elhízás, ami 1975 óta legalább megháromszorozódott, a 2-es típusú cukorbetegség és a nem alkoholos eredetű máj elzsírosodás egyszerre és megegyező ütemben növekszik világunkban. A jelentőségét pedig az egyik kedves, rendszeresen sportoló betegem fogalmazta meg frappánsan, 87 évesen a rendelőben:

Doktor Úr, látott maga kövér öreget?

A gyerekkori barátaim közül, aki elhízott volt, már egy se él! Ha élni akarok 85 felett, azért naponta foglalkoznom kell önmagammal!”

Mitől ilyen fontos szerv tehát ez a máj? Miért lehet kapcsolatban sok krónikus betegséggel?

„Döbbenetes, hogy míg 2011–2015 között világszerte 100 emberből kb. 28 szenvedett májelzsírosodásban, addig ez a szám 2016–2019 között már 38 főre ugrott, és ez még ‚csak’ a COVID járvány előtti adat!

A mai mindennapi klinikai gyakorlatban ez azt jelenti, hogy 10 elvégzett hasi ultrahang vizsgálat esetében – elhízottságtól függetlenül – nyolc esetben már zsírmáj kerül megállapításra!

Ami különösen riasztó a legfrissebb statisztikákban, hogy bár korábban a nem alkoholos eredetű máj elzsírosodását (angolul Non Alcoholic Fatty Liver Disease, rövidítve NAFLD) elsősorban a túlsúlyosak körében találtuk meg, esetükben ezenfelül még cukorbetegséggel, magas vérnyomással általában találkoztunk, addig sajnos mára a soványak (akiknek BMI-jük, azaz testtömeg indexük: 25 alatti) körében is egyre növekszik a fenyegető májelzsírosodás.

Külön nevet is kapott a túlsúlyosak, illetve a soványak körében észlelhető májelváltozás. Míg az előbbiek körében előfordulót „Metabolikus diszfunkcióval társult zsírmájbetegség-nek”, rövidítve MAFLD-nek nevezzük, addig a sovány páciensek betegsége Lean-NAFLD, azaz sovány máj elzsírosodásként szerepel a szakirodalomban.

Még riasztóbb, hogy a soványak körében tapasztalható máj elzsírosodás esetén, bár nincsenek a fenti anyagcsere betegségek, mégis, sokkal veszélyeztettebbek a túlélés szempontjából, mert esetükben jóval gyakrabban jelentkezik hirtelen halál, vesebetegség és központi idegrendszeri megbetegedés.

A kérdés megértéséhez vissza kell térnünk a kezdetekhez, azaz ember fejlődéstanához, amely azt vizsgálja, hogy hogyan fejlődik ki a testünk méhen belül, a megtermékenyítéstől a születésig.

Ha megvizsgálunk egy 8-9 hetes humán (emberi) embriót, akkor azt láthatjuk, hogy ennek közel 4 cm-es kis embernek már van egy kezdeti agy kezdeménye, agyhólyagnak nevezi a szakirodalom, van egy jól működő szíve, amelynek megfelelő pulzálásából, hasi ultrahang vizsgálattal, már megállapítható, hogy az embrió életben van, egészségesen fejlődik, vagy nem.

E két szerv mellett – bár a test még igen csenevész – a végtagok, a medence még csak jelezetten találhatók meg ebben a fejlődési időszakban, már egy igen erősen határozottan működő és gyorsan fejlődő máj található meg.

Ahhoz, hogy a későbbiekben kifejlődő többi szervünk egészséges legyen elengedhetetlen egy erre alkalmas biokémiai környezet, amelyet immár a májunk biztosít és ebben az általa létrehozott biokémiai/hormonális térben tudnak megfelelően fejlődni testünk végtagjai, tüdőnk, bélrendszerünk, ivarszerveink, vesénk, idegrendszerünk.

Ebből természetesen az is következik, ha a későbbi – méhen kívüli – életünk folyamán a máj működésünk zavart szenved, vegyük a jól ismert Pszicho-Neuro-Immuno-Hepato-Endokrin tengelyt, azaz külső, pszichés hatásokra, az idegrendszer közvetítésével a máj renyhébben, lustábban látja el a feladatait, akkor a testünk biokémiai, hormonális összetétele lassan, de fokozatosan rossz irányba kezd változni, amelynek következménye, hogy szerveinkben megjelenhetnek az un. krónikus-elhúzódó megbetegedések – erre jó példa az inzulinrezisztencia és a hozzá kapcsolódó krónikus betegségek együttes előfordulása.

Hogyan hozható összefüggésbe a máj elzsírosodása az inzulinrezisztenciával?

„Az inzulint a hasnyálmirigy un. béta sejtjei termelik, feladatuk, hogy az étkezés – szénhidrátok – hatására emelkedő vércukorszintet vissza csökkentsék a kiindulási, normál tartományba azáltal, hogy elősegítik a cukormolekulák véráramból a sejtekbe történő bejutását.

Ha az inzulin ellátta alapvető, vércukorcsökkentő feladatát, vagyis a szénhidrát fogyasztást követően (kenyér, péksütemény, édesség, krumpli, tészta, rizs, gyümölcs) visszacsökkentette vércukrunkat a nyugalmi tartományba, akkor szükséges válik a lebontása, amelyről minimum 50%-ban a májunk gondoskodik. Ha ez nem történne meg óraműszerűen, akkor a még keringésbe maradó inzulin tovább csökkentené vércukrunkat, ami pedig kóros élettani következménnyel járna – elég csak az inzulinnal kezelt betegeknél előforduló hipoglikémáis kómát említeni.

Ekkor felmerülhet a gondolat, hogy egy elzsírosodott máj, vagyis funkcióiban kismértékben – un. szubklinikusan, azaz látható tüneteket még nem mutatóan – akadályoztatott máj, feltehetőleg nehezebben, „lustábban” képes csak ellátni funkcióit, akkor az inzulint is csak lassabban képes elbontani.

Amennyiben az étkezést követően marad egy adott, elbontatlan inzulin mennyiség, akkor az hozzáadódik a következő étkezéshez kapcsolódó inzulinszint emelkedéshez. Ennek a növekvő inzulin mennyiségnek még tökéletlenebb lesz az elbontása, így tovább emelkedik az inzulin szint…és elkezdődik egy circulus vitiosus, azaz ördögi kör.

Létrejön hiperinzulinémia vagyis az inzulin szint állandó és tartós emelkedése. Amennyiben ez az inzulin emelkedés elér egy kritikus mértéket hormonálisan leállítja testünkben a zsírbontást, leállítja az un. lipolitikus enzimeket, ebben a hormonális közegben már képtelenek leszünk fogyni, akárhogy vigyázunk is arra, hogy csak keveset együnk, elég csak „ránéznünk” az ételekre, és sajnos máris hízni fogunk, mert testünk hormonális folyamatai csak zsírraktározást tesznek lehetővé, zsírbontást viszont nem engednek.

Ekkor csak igen kemény fizikai erőfeszítések árán tudunk haskörfogatunkon csökkenteni és azonnal visszahízzuk súlyfeleslegünket, ha a rendszeres edzést, mozgást abbahagyjuk.

Egyik budaörsi ismerősöm panaszkodott az elmúlt héten:

– Nézd egy hónapja kiengedtem a nyáron egy kicsit, máris 3 kilóval vagyok több, megőrülök, ez most már mindig így lesz???”

Mire van még hatással az inzulin?

„Az inzulin nemcsak a cukor anyagcserére hat, hanem egy un. „növekedési hormon analóg”, vagyis szervezetünk a növekedési folyamatait is segíti. Felnőtt szervezetünk már befejezte természetes növekedését, tehát ha ekkor testünkben hirtelen feldúsul egy növekedési hormon, az sajnos nem a természetes, nem az egészséges növekedési folyamatokat fogja segíteni.

Olyan KÓROS növekedési folyamatok, krónikus betegségek kialakulásához teremt hormonális alapot, ahol szövettani jellemzőként, minden esetben krónikus gyulladás figyelhető meg. Így már érthető, hogy a magasabb inzulinszint a hiperinzulinémia elősegíti a 2-es típusú cukorbetegség, magasvérnyomás, potenciazavar, retinopátia, krónikus vesebetegség, Alzheimer kór, Parkinson kór, PCOS, általános energiahiány, fáradékonyság, koncentráció csökkenés, köszvény, ízületi gyulladások, daganatos betegségek, a terhességi cukorbetegség, depresszió, és végül nem utolsó sorban a korai öregedés kialakulását.

Nem véletlen, hogy az orvostudomány igen komoly erőfeszítéseket tesz a betegségek okának felderítésére, kezelésére. Az elmúlt évtizedekben már nagyon sok krónikus betegség területén értünk el számottevő javulást a halálozási százalék terén, így pl. a keringési, daganatos megbetegedések területén számos hasznos, az életet meghosszabbító kezelés jött létre, azonban a máj megbetegedések miatti halálozási ráta például Angliában az utóbbi évtizedekben megötszöröződött!

A cikksorozat megírásával szeretnék hozzájárulni, ahhoz, hogy minél jobban megérthessük egyre gyorsuló és stresszel teli életünk okozta élettani változásokat a testünkben és megfelelő megoldásokat találjunk új, egészséges életforma kialakításával.”

Természetesen… van… megoldás!

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment