Göncz Árpád 100. – Kiállítás a budaörsi Városházán

(Budaörs, 2023. október 5. – Budaörsi Infó) 2023. október 4-én volt a Göncz Árpád 100. című kiállítás megnyitója a budaörsi Városházán.

Göncz Árpád születésének 100. évfordulójára készült kiállítás tablóit mutatták be a budaörsi Városházán.

A megnyitó ünnepségen a Katapult Kamarakórus lépett fel.

Az eseményen részt vett Göncz Árpád Alapítvány kuratóriumi tagja, Bibó István is.

A tabló kiállítást 2023. október 26-ig megtekinthető.

Wittinghoff Tamás ünnepi beszédében elmondta, hogy köztársasági elnöknek kinevezni kis túlzással bárkit ki lehet. Azt azonban, hogy ki méltó erre a posztra a személyiség és az idő dönti el.

„Az bizonyosan egyedülálló, hogy egy közjogi méltóság a társadalom döntő többsége számára csak úgy egyszerűen Árpi bácsi legyen. Ezt nem könnyű kiérdemelni. Göncz Árpád népszerűségi indexe a hivatali évei alatt folyamatosan messze 90 százalék fölötti volt. De, amikor már a halála után egy kutatásban megkérdezték, hogy az addig megválasztott öt elnök közül ki volt a legjobb, akkor ezt a felmérést is fölényesen, 66 százalékkal nyerte, az utána következő második helyezett 9 százalékával szemben.

Aki csak egyszer találkozott vele személyesen, egy pillanat alatt megérthette miben áll a titok. Olyan elképesztő természetességgel és figyelemmel fordult mindenki fel, ami egészen szokatlan. Az, hogy mindenkivel tegeződött, nem bántóan hatott, hanem inkább maga mellé emelte, egy szintre helyezte azt, akivel beszélt, legyen szó magas rangú hivatalnokról vagy bármely hétköznapi emberről.

A mindent átható nyíltság, őszinteség és a demokratikus gondolkodás teljes természetességgel áradt belőle és átragadt a hallgatóságára is. Két jellemző történet arról, hogyan viselkedett és milyen humora volt Göncz Árpádnak. Amikor közölték vele, hogy minden jelentős politikai erő őt szeretné köztársasági elnöknek, viccesen igy reagált: ,,– Ha ezt tudtam volna – jegyezte meg a zsebébe nyúlva –, nem vettem volna meg a buszbérletemet.”

Már elnök volt, de még a régi óbudai gangos házukban laktak, ahol folyamatosan őrség állt az ajtajuk előtt. Egy nap megjelent Göncz Árpád egy vödörrel a kezében, és elindult a kuka felé. Az őrök nem akarták engedni, de ő azt mondta, hogy eddig is az én dolgom volt a szemét levitele, és ezután is az marad. Úgyhogy végül díszkísérettel érkezett el a kukához.

Persze mindezek mögött egy olyan életút állt, amely hitelesítette őt abban a társadalomban, amelyik leginkább a megalkuvásra, a túlélésre, a lemerülésre, a kibekkelésre szocializálódott. Ahogyan Konrád György Kossuth-díjas író oly találóan jellemezte ezt a fajta viselkedési mintát: ,,kis duzzogás után lealjasulni.” Nos, Göncz Árpád nem ez a kategória volt.

A viharos 20. század legborzalmasabb fordulatai idején is képes volt embernek maradni, mindig a jó oldalon állni, és akár életét is kockáztatva követni a meggyőződését. A második világháború végén sorozták be katonának, de megszökött a Németországba vezényelt egységétől, majd csatlakozott a fegyveres ellenálláshoz.

A koalíciós időkben, 1945 és 1948 között a Kisgazdapártban politizált. A kommunista hatalomátvétel után nem fogadta el az új rendszert, és ezért, bár jogi volt, segédmunkásként. diplomája hegesztőként, csőlakatosként dolgozott. Az 1956-os forradalomban is tevékenyen vett részt, ezért 1958. augusztus 2-án Bibó István perének egyik vádlottjaként életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. 1960 márciusában részt vett a váci éhségsztrájkban.

Az 1963-as általános amnesztiával szabadult. Ezután a Veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet szakfordítója volt, majd a Talajjavító Vállalathoz került, 1965-től kezdve lett szabadfoglalkozású író, műfordító. Ahogyan a Rákosi korszakban, úgy a Kádár rendszerben sem kötött kompromisszumot. Már az 1980-as években a demokratikus ellenzék aktív szereplője, majd az egyik meghatározó rendszerváltó párt, az SZDSZ egyik alapítója.

Irodalmi munkássága is jelentős, egyik fordítója volt a máig népszerű A Gyűrűk Ura című regénynek, de az ő tolmácsolásában ismerhette meg a magyar közönség Hemingway több művét és számos más alkotást is. Ilyen életúttal a háta mögött választották meg a harmadik magyar köztársaság első köztársasági elnökévé. Ez a tisztség a magyar jogrendszerben inkább protokolláris, kevés az érdemi hatásköre az elnöknek.

Akadtak megelégedtek azzal a szereppel, hogy minden eléjük került törvényt aláírjanak. Göncz Árpád ezen szűk keretek között is meghatározó alakja volt a magyar politikai közéletnek. Jórészt a megszólalásaival, a viselkedésével, a személyiségével töltötte fel tartalommal az elnöki pozíciót.

De ha kellett, nem maradt meg egy jóságos, bölcs és szelíd ember szerepében, határozottan vállalta a konfrontációt is. Az 1990-es taxisblokád idején, a hadsereg főparancsnokaként megtiltotta, hogy katonai erővel vessenek véget az útlezárásoknak, és ezzel megelőzte az esetleges vérontást. De ugyanilyen keményen állt ki az úgynevezett médiaháború idején is, amikor a közmédia függetlensége volt a tét.

Ma olyan időket élünk, amikor Göncz Árpád nevének kiejtése is szinte provokációnak számít. Csak mert mindaz, amit Ő képviselt annyira távol áll attól, ami ma körülvesz bennünket. És persze hiába készült egy propaganda kurzusfilm, melyben lejáratni próbálták, meghamisítva a közelmúltunk történelmét is, ez inkább csak erősíti az Ő pozitív megítélését.

Göncz Árpád igazi demokrata volt egész életében, és haláláig azért küzdött, hogy ez a demokratikus szellemiség váljék uralkodóvá a politikai elit, de a hétköznapok világában is. Személye és szellemisége nyomasztóan hiányzik a mai világunkból.

Köszönöm mindenkinek, aki bármilyen módon ápolja az emlékét, őrzi a szellemiségét, mint például ennek a vándorkiállításnak a szervezői.”

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment