Kezdődő májkárosodást tártak fel űrben járt egereknél

A tanulmányozott egerek 13,5 napot töltöttek az űrsikló fedélzetén. Amerikai kutatók kiderítették, hogy az Atlantis űrsikló fedélzetén az űrbe szállított egerek májbetegség korai tüneteit produkálják.

Karen Jonscher, a Coloradói Egyetem szakembere és a vizsgálat vezetője szavai szerint korábban nem sok információjuk volt az űrrepülés májra gyakorolt hatásairól.

Arról volt ugyan tudomásuk, hogy az űrhajósok gyakran diabéteszszerű tünetekkel jöttek vissza, de ezeket rendszerint gyorsan orvosolták. A májkárosodás eshetősége viszont újfajta aggodalmakat kelt.

A tanulmányozott egerek 13,5 napot töltöttek az űrsikló fedélzetén. Visszatérésükkor májmintákat gyűjtöttek tőlük, amelyekből kiderült, hogy az űrutazás aktivált bizonyos specializálódott májsejteket, amelyek hegesedést és hosszú távú károsodást okozhatnak a szervben.

A kutatók évek óta tanulmányozzák az űrrepülés emberi fiziológiára gyakorolt hatásait, de a legtöbb vizsgálat a csontrendszerre, izmokra, agyra és a szív- és érrendszerre fókuszál.

Mindamellett ama kutatások, amelyek azt sejtették, hogy az asztronauták diabéteszszerű tünetekre tesznek szert az űrben, a mikrogravitációt az anyagcserével kötötték össze, és a májat, a metabolizmus egyik fő szervét nevezték meg az űrkörnyezeti káros hatások egyik célpontjaként.

Az viszont nyílt kérdés maradt, hogy a máj maga sérülékeny-e odakinn, vagy sem. Az új kutatás segíthet feloldani a problémát.

A vizsgált egerek 2011-ben, az utolsó űrsiklómisszión keringtek a Föld körül. Amint hazatértek, a kutatók szemügyre vehették belső szerveiket. Kiderítették, hogy az űrrepülés hatására megnőtt az eltárolt zsír mennyisége májukban a Földön figyelt kontrollcsoportéhoz képest.

Ehhez hozzájárult a retinol – az A-vitamin állati formája – mennyiségének megfogyatkozása, illetve a zsírlebontásért felelős gének szintjének módosulása. Ennek folytán az egereknél úgynevezett nem alkoholos eredetű zsírmáj, illetve a fibrózis (hegesedés) állapotának potenciális kezdeti tünetei jelentkeztek. Eme utóbbi a betegség egyik következménye.

Jonscher szerint általában hosszú időbe, hónapokba vagy akár évekbe telik, mire a fibrózis megjelenik az egereknél, még akkor is, ha egészségtelen táplálékon élnek, ennélfogva az űrhajósok egészsége szempontjából aggasztó, hogy a rágcsálók jelen esetben 13,5 nap után ilyen tüneteket produkáltak, ráadásul étkezésük megváltoztatás nélkül.

Mivel a NASA hosszabb mélyűri missziókat tervez, beleértve a legalább egy évig tartó marsit is, az eredmények nagyon fontosak.

Jonscher szerint egyelőre nyílt kérdés, hogy mindez probléma-e vagy sem. Meg kell vizsgálniuk a hosszabb űrutazásokon részt vett egereket is, hogy kiderítsék, van-e valamiféle kompenzáló mechanizmus, ami megvédheti őket a súlyos májkárosodástól. Hozzátette, az űrutazással járó stressznek, továbbá a Földre visszatérésnek is lehetett szerepe a tünetek megjelenésében.

A vizsgálatról a PLoS One folyóirat számolt be.

(Forrás: ma.hu)

facebook:

0 Komment