Amikor a budaörsi kézis múzsasereg lelátói magaslatokba emeli az írót

Mottó: Ne veszekedjél egy kézilabdás nővel,
mert bármit is vesz a kezébe, eltalál vele.

A Városi Uszoda Sportcsarnok és Strand egyik mindenes alkalmazottja voltam azon a bizonyos napon, amikor először megláttam őt, és eldöntöttem, hogy bármi áron, de az övé leszek.

Legalulról kezdtem a karrier-építést, pedig nincs se ács, se kőműves végzettségem. Az elején csak az úszómesteri síp pozícióját tölthettem be, majd lehettem úszósapka a strandon és vizesvödör a száraz gőzben, később pedig mindenki megelégedettségére buborék a pezsgőfürdőben.

Akkor kerültem közel a sportcsarnokhoz és a bámulatra méltó sportolókhoz, amikor fényes kupa lehettem az üvegvitrinben, de sajnos nem tisztítottak a szolgálatom alatt, így sose tudattam meg, milyen dzsinn lennék, ha megdörzsölnének.

Amikor jövedelem kiegészítésként mellékállást vállaltam a játéktéren, és én voltam az egyik tisztes felmosórongy, akkor találkoztam először eme bűbájos sportoló hölggyel az egyik kézilabda mérkőzés közben, vagyis ízleltem meg édeskés verítékét, miután jó nagyot csattant a padlón.

Hiába nem úgy történt ekkor, de én tudtam, hogy igen talpraesett személy, akiben sallangmentesen érvényesül a kalokagathia eszméje.

Megfogadtam, hogy követni fogom karrierjét, segítségére leszek a szükséges pillanatokban, és szolgálatába állok.

Gondoltam egy csibészeset, és elcseréltem a műszakomat az egyik kollégával, így lettem labda a szombati meccseken. Leírhatatlan önkívületbe töltötte el kerekded testemet, amikor valamelyik lánylény simulékony keze a szelepemet megérintette. Ilyenkor nem is törődtem a pattogtatásoktól és a kapufapofonoktól eredő rendszeres fájdalmaimmal, vagy a gyanta ragadós szutykával, amelytől olyan kellemetlenül érzi magát minden kézilabda. Mivel nem voltam kizárólagosan az ő markában, és bár tekintetét végig bírtam, mégis kényszerből, de legalább bagóért én lettem a kapufa, így hátulról legeltethettem a szemem a nők formás vonalain. Ebben az állásban, ha kedvezett nekünk a mérkőzés állása, ha nem, vágyam parazsa egyszerre kezdett felizzani az összes csapattag iránt, így az üdvöskével egyre kevesebbet kezdtem foglalkozni.

Tudom, hogy ezért hetes járna!

Ugyanis van, aki csak egy nőt szeret és kíván, s van, aki mindet. Utóbbira mondják más szemszögből, hogy akinek rengeteg barátja van, annak bizonnyal egy igazi sincs.

Én pedig nem tagadom, hogy az egész kompániába egyöntetűen beleszerettem. Még a trappoló trampli kabalába, Plazma Kittibe is – állítólag ez a név hűen tükrözi a csapat képlékeny halmazállapotát, ami a fényes sikereket illeti -.

Készen voltam bármelyik fejére borulni, csakhogy végre megérinthessem hamvas bőrüket. De mivel így nem sikerült jóllaknom eme múzsasereg porhanyós húsú testével, és minekután fiatalságuk virága számomra nem hajtott szirmot, iparkodtam átlényegülni térdvédővé, hogy folyamatosan tudjak gyógypuszit osztogatni az erre szoruló lányoknak.

Ez hálátlan munka volt, mert ha teljes odaadással, kiválóan végeztem dolgom, akkor igen gyorsan megszabadultak tőlem, ha pedig lusta voltam és hatástalan, akkor is, mert lecseréltek.

Kétségbe estem, hogy nem tudom sehogyan sem szolgálni a lányok boldogulását, semmilyen módon nem tudok hozzájárulni a sikerükhöz, és ezáltal önfeledt örömükhöz. A szaporodó vereségek okán egyre csak arcélen vacogó könnyekkel és remegő sóhajokkal találkoztam a női öltözőben, én pedig tétlen áhítattal próbáltam vigasztalva simogatni a csodálatos, pőre testüket zuhany után, mint egyszerű törölköző.
Egy nap olyan szikrát vetett fogaim közt egy szó, hogy lángba borult tőle a közeli tarló: HAJRÁ!

Visszaváltoztam azzá a jószívű, bolondos fiatalemberré, aki eddig is voltam, és elfoglaltam helyem a nézői lelátón, ahol minden szombaton visszavárnak a kézilabdás csajok, amikor is egyszerre tudjuk egymást birtokolni. Ahol ők a mérkőzés alatt erőt merítenek a kimerült pillanatokban, felemelik fejüket lehorgasztás helyett, és megcsillan szemükben a mindent legyőző akarat, mindezt akkor, amikor isszák a többi szurkoló hangjával egybeolvadt bíztatásom: HAJRÁ!

2012 Június
Adams

facebook:

0 Komment