A házassági vagyonjog és az öröklés kapcsolata II.

(Budaörs, 2024. május 7. – Budaörsi Infó) A közjegyző segít szakértői cikksorozatunk tovább folytatódik. Ebben a részben a házassági vagyonjog és az öröklés kapcsolatáról beszélgettünk dr. Szécsényi-Nagy Kristóf budaörsi közjegyzővel.

Sok tévhit él a köztudatban a tekintetben, hogy a házassági vagyonjog, illetve a házassági vagyonjogi szerződés és az öröklés között milyen kapcsolat van.

Milyen jelentős változások történek az elmúlt években az öröklés tekintetében?

2014 óta jelentősen megváltozott a házasság és az öröklés kapcsolata. Régen a házastárs csak haszonélvezeti jogot örökölt. Tehát ő nem örökölt tulajdonjogot, hanem mindenen haszonélvezeti joga lett, amely az ő haláláig, vagy újabb házasságkötéséig tartott (özvegyi jog).

Ennek a több évszázados szabálynak az értelme az volt, hogy a gyerekeké, tehát a leszármazóké legyen a vagyon tulajdonjoga, de az özvegynek az életkörülményei lehetőleg ne romoljanak, tehát ő mindent ugyanúgy használhatott, de valójában már rendelkezni nem tudott semmivel.

Így az özvegy már csak használhatta a házat, de nem adhatta el, a föld termése az övé volt, de a földet sem adhatta el. Ugyanakkor a gyermekek bár tulajdonosok lettek, valójában használni a vagyontárgyakat csak akkortól tudták, amikor a másik szülőjük is meghalt.

A házastárs öröklési jogi helyzete egész Európában felülvizsgálatra került, és nyugatról kelet felé haladva, szép lassan elkezdett visszaszorulni ez az általános haszonélvezet-öröklés. Mégpedig azért, mert az elmúlt száz évben a várható átlag élettartam 40-50 évről 70- 80 évre emelkedett.

Régen amikor meghalt valaki, akkor még jó eséllyel lehettek kiskorú gyermekei, vagy gyermekei a felnőtt élet elején álltak, akiknek nagyobb szükségük volt az örökségre. Napjainkban az élettartam eltolódott 20- 30 évvel, és ma már Magyarországon is 70 év fölött van a várató átlagélettartam, ami azt jelent, hogyha valaki ebben a korban hal meg, akkor a gyermekei már kb. 40 évesek, és már unokái vannak.

A gyermek, aki 40 éves, az valószínűleg már nem abból akar egzisztenciát teremteni magának, amit majd az apjától, anyjától örököl, mert feltételezhetően neki már saját háztartása van.

Viszont a túlélő házastárs, aki akkor már nyugdíjaskorú, ugye neki már nincs kilátása arra, hogy ő a következő 10-20 évben még fölépít magának egy saját házat, stb. Így a házastársnak a rászorultsága előtérbe került a gyermekekéhez képest, mert egyszerűen olyan élethelyzet alakult ki, hogy a gyermekek már felnőttek, de a házastárs már idős ahhoz, hogy eltartsa magát.

A másik fontos körülmény, hogy ma már tipikusan nem csak hasznot hozó ingatlanok (például föld) van a hagyatékban, hanem autó, értékpapír, bankszámla, cég, ezek tekintetében a haszonélvezet vagy nehezen értelmezhető, vagy teljesen kiüresíti a tulajdont: például egy 10 éves autó holtig tartó haszonélvezete valójában azt jelenti, hogy a tulajdonos azt jó eséllyel sosem fogja tudni használni.

És éppen ezért Nyugat-Európában megfordult a dolog, és a házastársat vagy egy sorba emelték a gyermekkel, vagy még előrébb is helyezték az öröklési rendben. Ez a folyamat ment végben nálunk is 2014-ben. Az új Ptk. bár fenntartotta a haszonélvezet öröklését, de csak a házastársak közösen lakott lakására, ami azt jelenti, hogy e lakásból nem lehet kirakni az özvegyet, haszonélvezetet örököl, tehát az egész ingatlant használhatja. Méghozzá nem csak a következő házasságkötéséig, hanem holtáig.

Ebben az ingatlanban a gyermekek továbbra is egyenlő arányú tulajdont örökölnek, de e haszonélvezettel terhelten. A többi vagyontárgyat – kocsit, részvényeket, bankszámlát, termőföldet, nyaralót, egyéb ingatlant – viszont a házastárs a gyerekekkel közösen örököli, azaz a házastárs is egy gyerekrészt örököl, mindenki tulajdonos lesz.

Mi történik akkor, hogyha már nem az első házasságról beszélünk?

Tegyük fel, hogy mindkét fél már a második házasságában van, és mindkét félnek van az előző házasságából 1-1 gyermeke. Ha az egyik meghal, akkor az ő vagyonát – példának okáért 20 millió Ft-ot – a túlélő házastárs és a meghalt fél gyermeke örökli fele-fele arányban. Függetlenül egyébként attól, hogy volt-e házassági vagyonjogi szerződés vagy nem. Tehát a példában a túlélő házastárs szerzett még 10 millió Ft-ot, míg az elhunyt gyermeke örökölt ugyanennyit. Tegyük fel, hogy a túlélő házastársnak van ezen kívül „saját” 20 millió Ft-ja, az így már az örökségével együtt 30 millió.

Ha aztán ő is meghal, az ő gyermeke örököl 30 milliót úgy, hogy a korábban meghalt házastárs gyermeke ebből már semmit nem kap, holott ebből 10 millió Ft valójában eredetileg az ő szülőjéé volt.

Vagyis ez utóbbi gyermek nemcsak korábban veszítette el a szülőjét, de lényegesen kevesebb jut neki az örökségből is. Ezért érdemes végrendelkezni, mert ezzel sok feszült helyzetet ki lehet küszöbölni. Mi történik akkor, ha a hagyatékban van egy cég tulajdonrész is? Régen ezen is haszonélvezeti jogot lehetett örökölni, és a cégből származó osztalék járt a házastársnak.

Viszont ez így cégjogilag problematikus volt, hogy ki megy el szavazni a részvénytársaság közgyűlésére, a kft. taggyűlésére. És ugye valójában aki szavaz, az dönti el, hogy mekkora lesz az osztalék. Tehát ha a tulajdonos arra szavaz, hogy nincs osztalék, akkor az özvegy nem kap semmit.

E körben mindenképpen jobb lett az, hogy az özvegy is tulajdonrészt örököl, így a többi cégtulajdonossal az örökösök meg tudnak egyezni az üzletrészek sorsáról, végül ki lép be a cégbe és ki nem – persze ha jó a viszony a felek között. Általánosságban mindegyik esetben azt tudom javasolni, hogy a végrendelet megírása sok családi konfliktustól tudja megóvni az örökösöket, érdemes elgondolkodni rajta.

Második stb. házasságban élők tekintetében az öröklésről való kölcsönös lemondás és a közös végrendelet is szóba jöhet megoldásként.

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment