A hónap tehetsége: Lepsik Norbert

(Budaörs, 2015. június 03. – Budaörsi Infó) A hónap tehetsége rovatunk e havi főszereplője Lepsik Norbert. A képei különleges technikával készülnek. Ezeket az anaglifeket csak külön speciális (vörös-cián/Red-Cyan/) szemüveggel lehet nézni. Aki kíváncsi, a Városi Ifjúsági Klubban megnézheti egy hónapon keresztül a 3D-hatású képeit. A kiállítás megnyitója 2015. június 3-án 18 órakor lesz.

Lepsik Norbert, 18 éves. A Kesjár Csaba Általános Iskolába járt, most pedig a törökbálinti Bálint Márton Általános- és Középiskola gimnáziumának 12. évfolyamos tanulója. Jövőre fog végezni, és utána szeretne főiskolára, a későbbiekben pedig egyetemre járni.

Mióta foglalkozol fotózással?

“2011-ben kezdtem el a fotózással komolyabban foglalkozni, akkor kaptam meg első fényképezőgépemet. Akkoriban mindent lefényképeztem, de most visszagondolva, nagyon egyszerűen, úgy ahogy mindenki látja. Komolyabban körülbelül két éve foglalkozom a fotózással.”

Mi az, ami tetszik benne? Miért jó fotózni?

“A fotózás, és minden, ami a fénykép elkészültéig történik velem – kigondolni, helyet, témát keresni, és természetesen maga a fotózás élménye, majd a fotók válogatása –  megnyugtat, kikapcsol. Olyankor nem törődök semmi mással, megszűnnek a problémáim, csak a fotózásra koncentrálok. Amit a legjobban szeretek benne, az a felhőtlen szabadság érzése. Amikor sétálok az erdőben vagy akár a városban, és – ma már – tudatosan keresem a szememmel, hogy mit is fotózzak le, akkor szinte minden megszűnik körülöttem. Nagyon szeretem az így eltöltött órákat. Csak bolyongok, és mindig találok valami újat, érdekeset, olyat, amit talán más meg se lát. Számomra az, hogy éppen esik az eső vagy a hó, vagy netán tűz a nap, teljesen mindegy. Ezek a külső tényezők egyáltalán nem zavarnak, sőt!”

Mi a jellemzője fotóidnak, mit és hogy szeretsz fotózni?

“Fotóimat nézve nincs pontosan meghatározható témaköröm. Legszívesebben a természetet szeretem fotózni, nagyban, kicsiben, esőben, napsütésben, mindenhogyan. De az utóbbi időben egyre többet fényképezek épületeket, hidakat, repülőgépeket, barátaimat, ismerősöket. Nagy megtiszteltetés volt számomra, amikor idén – először – esküvői fotózásra kértek fel. Portréfotókat is szoktam ma már készíteni, de nem annyira preferálom, mint a természeti, városi képek készítését.

Nagyon szeretek megörökíteni egy adott pillanatot, úgy, ahogyan én látom. Próbálok olyan képeket készíteni, amit nem mindenki tud. Egyre többször szokták már mondani ismerőseim, tanáraim, hogy sajátos látásmódom van. Talán ez az, ami igazából jellemzi a fotóimat. Ma már nem az a célom, hogy valamit megörökítsek, hanem az, hogy azt a bizonyos dolgot másként tudjam megmutatni az embereknek. Büszke vagyok rá, hogy a Qatar Airways a Facebook-oldalukra egy általam készített fotót helyezett ki tavaly.

Nagyon szeretem a makró fotózást, a kis dolgokról készült közeli képek készítését. Ma már nem csak a fényképezőgépekben, hanem szinte majdnem minden okostelefonban megtalálható a makró funkció. Ez számomra azért fontos, mert elég sok fotót készítek a telefonommal is, hiszen az mindig kéznél van.  Az én fényképezőgépemnek van egy szupermakró funkciója, amivel még közelebbi felvételeket is tudok készíteni.

A vízcseppes – harmatos, esős – képeket nagyon kedvelem. Ha éppen nem esik az eső, akkor gyakran szoktam én “megcsinálni” a vizes környezetet:  feltöltök egy spricnis flakont, majd ráfújom a kívánt tárgyra (pl.: virág). Így viszonylag könnyen és sokkal szebben keletkeznek rajta vízcseppek, amiket igen jól le lehet fotózni.”

A kiállításon milyen képek lesznek láthatóak és miért pont ezt a témát választottad?

“Amikor megtudtam, hogy megnyertem a pályázatot, kis gondolkozás után biztos voltam abban, hogy milyen képeket szeretnék majd kiállítani. Ugyanis ebben az évben az iskolámban, médiaismeret órán megismerkedtünk az anaglif fotózással, amely végül is kiállításom témája lett.

Itt szeretném a tanárnőm nevét megemlíteni – Medve Kata – , aki látva érdeklődésemet, nagyon sokat segített nekem a technika elsajátításában és egyértelműen támogatott abban, hogy ezek a 3D hatású képek legyenek kiállítva. Ezt ezúton is szeretném megköszönni neki!

Az anaglif képekhez egy bizonyos dologról több, akár 30-40 képet is kell készíteni. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az adott tárgynak a tengelye (egy adott pontja) fix marad, a képeket meg egy elképzelt félkörívben készítem el, figyelve az azonos magasság megtartására. A képeket rámásoljuk a számítógépre, majd egy speciális program segítségével alakítjuk át 3D-s hatású, anaglif fotókká. Először is ki kell válogatni két olyan képet, ami két különböző nézőpontból ábrázolja az adott tárgyat, megfelelő eltolásban. Fontos azonban, hogy nem minden fotó – illetve témaválasztás – alkalmas arra, hogy anaglif fotót készítsünk belőle. Például nem tudunk ilyen képet csinálni egy autó- vagy futóversenyről, de egy szobor, egy növény, egy tárgy vagy tájkép az már alkalmas rá. A tájképnél viszont fontos a fényviszonyokra és egyéb hatásokra figyelni. (pl. napsütés, árnyék, szél stb.)

Az anaglif képeket csak külön speciális (vörös-cián/Red-Cyan/) szemüveggel lehet nézni, hogy a kép élvezhető legyen. A képet nézve a képen szereplő tárgyak elválnak egymástól, teljesen más térbe helyezkednek el, háromdimenziós hatást érve el.

Ezelőtt még soha nem láttam ilyen képeket, ezért is tudtam rögtön, hogy ezeket a fotóimat szeretném kiállítani, hiszen ilyet nem mindenki tud készíteni.”

Ki az, akitől fotózást tanultál – ha tanultál -, és ki az, aki hatással van a munkáidra?

“A fotózást nem tanultam senkitől, az interneten keresetem tippeket, tanácsokat a jó kép készítése érdekében. Saját magamat próbálom fejleszteni, több ezzel kapcsolatos könyvet, cikket, érdekességet olvastam már el. Mindenféle fényképezési módot szeretek kipróbálni, érdekelnek az újféle technikák, módszerek.

Két kiváló fotós nevét tudnám megemlíteni, akiknek fotói nagy hatással vannak rám. Ők a kedvenc fotósaim, akiknek már hivatásuk a fotózás.

Yann Arthus Bertrand munkásságát nagyon kedvelem. Az ő fotói leginkább természetvédelmi problémákra hívja fel a figyelmet. Gyakran vesz részt hasonló ügyekkel foglalkozó műsorokban is.

Emellett csodálom Rizsavi Tamás munkáját, hiszen úgy tudja bemutatni Budapestet, ahogyan senki más! Ő egyben példaképem is, nagyon szeretem a képeit, úgy érzem, már azok megfigyelésével is tanulok tőle.”

Milyen távlati terveid vannak? Mit szeretnél csinálni a jövőben, kitűzött célok?

“Érettségi után mindenféleképpen szeretnék főiskolán, esetleg utána egyetemen továbbtanulni.

Elsősorban természettudományi szakterületben gondolkodom, az ELTE Természettudományi karára szeretnék bejutni. Kicsi korom óta érdekel a természetvédelem (melyet nagyon fontosnak tartok), szívesen lennék geológus is.

Másodsorban a Nyíregyházi Főiskola közlekedésmérnöki (légiközlekedési hajózó) szakában is gondolkodom. Másik nagy “szerelmeim” ugyanis a repülőgépek, és minden ami velük összefügg. Nagy álmom, hogy pilóta lehessek, vagy repülőgép irányító. Sajnos ez az oktatás önköltséges, de még nem mondtam le róla.

Terveim között mindenféleképpen szerepel, hogy a fényképezéssel kapcsolatosan is tovább képezzem magamat, főiskola mellett vagy után.”

Mit szóltak a szüleid, barátaid, hogy fotózással foglalkozol?

“Szüleim, családom nagyon büszkék rám, erősítik bennem, hogy tehetséges vagyok a fotózáshoz. Amikor az első kis gépemet megkaptam és elkezdtem fotózni, sokszor rám csodálkoztak, hogy már megint fotózni megyek? Ma már természetes nekik, ha fotózni indulok akár szakadó esőben is. Mindenben támogatnak, nagyon szeretik a fotóimat nézegetni, csodálni és mutogatni. Sajnos profi fényképezőgépet nem tudnak venni számomra, pedig tudom, hogy szeretnének, azért hogy ne kelljen mindig barátaimtól kölcsönkérni, ha megyek valahová.

Barátaim nagyon örülnek, hogy felfedeztem magamban ezt a képességet, szeretik a fényképeimet. Szerintük a jövőmet erre kéne alapozni, nagyon jó képességűnek tartanak. Támogatnak, ösztönöznek. Nagyon sokszor alanyai fotóimnak, belevonom Őket a környezetbe, különböző ötleteket próbálok ki, amiben támogatnak engem.”

Milyen sűrűn fotózol, és mi a kedvenc témád?

“Olyan gyakran megyek el fotózni, amilyen gyakran csak tehetem. Nem telik el úgy nap – már évek óta -, hogy ne készítenék fotót valamiről. Van olyan időszak, amikor több szabadidőm van, és van amikor kevesebb, az iskolai tanulmányok nagyban befolyásolják ezt, egyenlőre a tanulás az első.”

További sok sikert kívánunk!

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment