Évfordulós megemlékezés id. Sapszon Ferenc karnagyról

Halálának évfordulóján sok szeretettel és nagy tisztelettel emlékezik a múlt évben elhunyt id. Sapszon Ferenc karnagy úrra az általa alapított és vezetett Budaörsi Pro Musica Kórus. Szerkesztőségünk helyt adva a megemlékezésüknek tisztelettel adózik a neves karnagy emlékének.

Múlt év augusztusában búcsúztunk id. Sapszon Ferenc karnagy úrtól (Szeged, 1929. december 14. – Budapest, 2011. augusztus 4.) a Terézvárosi Plébániatemplomban. Tanár Úr 1984-ben alapított egy amatőr vegyeskórust  Budaörsön az Önkormányzat meghívására és támogatásával. Igazi amatőrökből az elmúlt 28 évben felépített és kinevelt egy “Hangversenykórus Summa cum Laude” címet elért kórust.

Krasznai Gáspár, karnagy

Utódja, Krasznai Gáspár és a kórus ezzel a verssel tiszteleg a Tanár Úr emlékének:

Tanár Úrnak

Az ének a legmeghittebb zene,
mert az emberi hang a hangszere.
Az életed arra tetted fel,
hogy véle lelkeket emelj.

Több mint hatvan éven át
esténként építgetted a csodát.
Előbb nekünk, majd általunk.
Pedig mi amatőrök vagyunk!
Nem jártunk Zeneakadémiára,
sem ének-zenei szakiskolába.
A kottát sem vagyunk jól ismerők,
de csodára vágyó keresők,
hétköznapokból szabadulók,
a lélek igazságára szavazók,
kezed parancsszavára hallgatók,
tiszta forrásra szomjazók.

Vállaltad a munka nehezét,
hogy velünk építsd fel a zenét.
Mérnök, tanár, orvos, ápoló,
pénztáros, kereskedő, vállalkozó,
egymástól mind különböző,
külön múlt és külön jövő!
Tudásunk, lelkünk is különféle,
amit magunkkal hozunk estéről estére.
Sokszínűségünkből építettél várat.
Amit tettél, több volt, mint varázslat!
Ha a szerző a nagy tervező,
Te voltál a közös nevező!

Köszönjük, mi sokszor esetlenek,
hogy ilyen fontosak voltunk Neked.

Nem számítottad a „honnanjövést”,
csak a végleges megérkezést.
Szigorú voltál. Nem is tagadtad.
Kifogásainkat kétkedve fogadtad.
Csak a cél számított, az esténkénti csoda.
Nélküled nem így éltük volna meg soha.
Tőled tanultuk, hogy a kórus olyan világ,
ahol együtt építjük fel a harmóniát.

Mindennek meghatározott szabálya, rendje van.
A legkisebb szemrezdülésednek is jelentése van.
Egyszerre kezdünk, egyszerre hagyjuk abba,
egyszerre állít „Vigyázz!”-ba a csend hatalma!
A szívünk is sokszor egy ütemre dobban!
Ki tudhatná ezt Náladnál jobban?!
S hogy külön-külön mindenki a gépezet része!
S hogy az egy-nek bele kell simulni az egész-be!

Jó szabály! Gyönyörű eszme! Nem megfakult!
Akkor sem, ha mindez előre betanult!…
Milyen más is lenne ez a világ,
Ha ki-ki megtanulná alárendelni magát
egy közösségnek, a családnak, a barátnak,
egy eszmének, a hazának, a Mennyei Atyának!

Erre nevel az ének, ha sokan tesszük együtt.
Erre tanítottál. Nem feledjük.
Ezért olyan elemi erejű a hatása!
Ezért olyan titokzatos a varázsa!

Köszönjük, hogy építetted a lelkünk,
hogy felkészítettél, és jól feleltünk,
hogy segítettél keresni az Utat,
és hogy irányításoddal dicsérhettük az Urat!

írta: Szabó Péterné Laczkó Gabriella, a Budaörsi Pro Musica Kórus tagja

Idősebb Sapszon Ferenc (Szeged, 1929. december 14. – Budapest, 2011. augusztus 4.) Liszt Ferenc-díjas karnagy, a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetségének (KÓTA) tiszteletbeli elnöke. 1966-tól 1990-ig a Magyar Rádió Énekkarának karigazgatója.

1950 és 1957 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola növendékeként Vásárhelyi Zoltán tanítványa volt. 1957-től az Országos Filharmónia ösztöndíjas karnagyaként dolgozott az Állami Férfikarnál. 1958-ban a Rádióénekkarhoz került, amelynek előbb korrepetitora, 1964-től karnagya, majd 1966-tól karigazgatója volt. 1990 és 2002 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola debreceni konzervatóriumának karvezetés-tanáraként, főiskolai docenseként dolgozott.

Pályája elején amatőr kórusokat vezetett, 1945 és 1950 között Szegeden, 1950-től pedig Budapesten. 1952 és 1985 között a Semmelweis Kórus, 1964-től 1978-ig a Bartók Kórus, 1984-től a Budaörsi Pro Musica Kórus, 1997-től 2006-ig pedig a szlovákiai magyar pedagógusok Vass Lajos Kórusának vezető karnagya volt. Művészetét 1972-ben Liszt Ferenc-díjjal, 1982-ben érdemes, 1989-ben kiváló művész címmel ismerték el. 1985-ben, majd 2002-ben megkapta a Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjat is. 2010-ben Magyar Örökség-díjjal tüntették ki.

facebook:

0 Komment