Soltész Anikó: A kényszer szülte kizárólagos távoktatás és a digitális oktatás két különböző dolog
- Budaörsi INFÓ
- 2020 április 27.
(Budaörs, 2020. április 27. – Budaörsi Infó) A rendkívüli járványhelyzet minden területen megnehezíti az emberek életét. Mint szinte minden mást, az oktatást is át kellett szervezni. Az iskolák üresek, az online oktatás vette át a mindennapi iskolába járás szerepét. Felkerestük a budaörsi Leopold Mozart Zeneiskola igazgatóját és arra kértük, hogy ossza meg olvasóinkkal tapasztalatait, hogy miként oldották meg egy olyan sajátságos szakterületnek mint a zeneoktatás az online-re vitelét.
Soltész Anikó a Budaörsi Infónak elmondta, hogy a budaörsi Leopold Mozart Zeneiskolában – ugyanúgy, mint a többi intézményben – egyik napról a másikra kiürült az iskola, elkezdődött egy mindenki számára ismeretlen létforma és vele együtt a távoktatás, amely immár ötödik hete tart.
“A kezdetektől tanáraink kreativitására, lehetőségeire bíztuk az oktatás módját, amit természetesen össze kellett hangolni a családok körülményeivel, lehetőségeivel. Elmondható, hogy zökkenőmentesen átálltunk a szükségállapot diktálta tanítási formára, amely azóta is a legkülönbözőbb platformokon zajlik.
Erre a „rendkívüli helyzetre” egészében – mintegy madártávlatból – érdemes rátekinteni, nem csak kizárólag a zeneiskola szemszögéből.”
A gyerekek hogyan veszik az akadályokat, mi az, ami a legnagyobb nehézséget okozza nekik ebben az új rendszerben?
“A zene- és hangszertanításban kiemelt szerepet játszik a személyre szabott idő és figyelem. A hangszeres oktatás egyéni órák keretében, az elméleti oktatás kisebb csoportokban zajlik, ezáltal kialakul tanár és diák között egy szoros emberi, szakmai kapcsolat.
Erre tudunk most építeni, ugyanakkor a személyes jelenlét hiánya, a közvetlen élő kapcsolat semmivel sem pótolható. A hangszeres oktatás a kisebbeknél szinte lehetetlen aktív tanári segítség nélkül.
Képzeljük csak el, hogy egy hangszer behangolása milyen kihívást jelent egy olyan családban, ahol nincs zenéhez, hangszerhez értő szülő, márpedig a többségnél nincs. Tehát elmondható, hogy az első 1-2 évben a növendékek teljes mértékben a tanáraikra vannak utalva olyan alapkészségek elsajátításáig, mint például a hangszer hangolása, kéz- és testtartás beállítása, hangszer megszólaltatása, alap játéktechnikák megtanulása.
Mindezt át lehet hidalni ideig-óráig játékos feladatokkal, de igazi minőség, hatékony előmenetel akkor várható, ha újra személyesen találkozunk. Ezúton is köszönjük a szülők aktív segítségét gyermekeik zeneiskolai tanulmányának támogatásához.
Minden családnak ki kellett alakítani egy saját testre szabott napi- és heti-rendet. Ez komoly szervezést, türelmet, megértést, elfogadást, együttműködést igényel minden résztvevőtől. A gyerekeknél kezd érződni a bezártság-érzet, az élő társas kapcsolatok hiánya, a bizonytalanságból eredő szorongás, ugyanakkor technikai téren sok esetben ők segítenek a felnőtteknek eligazodni.
Tanárainktól a távoktatás sokkal több időt, energiát igényel, mint a hagyományos oktatás. Elmondható, hogy a kizárólagos online oktatás összességében kevésbé hatékony és egyik fél számára sem igazán élményszerű.
Kezdetben a még újdonság erejével ható állapotot mókának, játéknak, érdekes kísérletnek lehetett felfogni, így hetek elteltével azonban érezhetők a korlátai ennek a lét-és oktatási formának.
Sok szép, igazán közösségépítő programunk marad el, mint koncertek, versenyek, kamarazene fesztivál, fúvószenekari hangverseny és sorolhatnám. Ezek a programok, és az együttesek munkája ebben a távoktatásban nem valósíthatók meg.”
Fotó: Csillag Zsuzsanna
Milyen pozitív tapasztalatai vannak az online oktatással kapcsolatban?
“Ennek a létformának sok pozitív hozadéka is van. A gyerekek sokkal kipihentebbek, nem vesz el időt, energiát az utazás. Az iskolában, társaságban, a zajban a többség rettenetesen lefárad, így mire délutánonként bejönnek a zeneiskolába a befogadóképességük nagyon alacsony szinten van. Nem kell a csoporttársak beszámolóját, feleleteit hallgatni, ami – valljuk be – a legtöbb esetben nem igazán építő jellegű, ugyanakkor rengeteg időt vesz el az aktív tanulásból.
A diákok most sokkal egészségesebben étkeznek otthon, jóval nyugodtabb feltételek között élnek, tanulnak.
Szüleiktől személyre szabott figyelmet kapnak, és inkább haladhatnak a saját tempójukban, mint eddig. (Más kérdés, hogy a szülőkre mekkora nyomás hárul jelenleg. A visszajelzésekből kiderül, most kezdik érzékelni és értékelni mekkora terhet vesznek le róluk a pedagógusok a „normál” hétköznapokban.)
A zeneiskolában az egyéni hangszeres oktatásnak köszönhetően eddig is személyre szabott figyelmet kaptak a növendékek, és az egyéni haladási tempójuknak megfelelően tanulhattak.
Jelenleg ebben az ingerszegényebb létformában a befogadóképességük ugyan jobb, ugyanakkor a zene- és hangszertanításban alapfokon – a Zeneiskola egy Alapfokú Művészetoktatási Intézmény – a személyes, élő kapcsolat, a fizikai kontaktus pótolhatatlan.
Idézetek tanáraink tollából:
” Úgy érzem magam, hogy egy bezárt dobozban tanítok hegedülni egy másik dobozban ülő gyereket egy celofán papírral takart zörgő ablakon keresztül.”
„Nagyon fárasztó így tanítani, olyan, mintha egy átlátszó műanyagrétegen át kellene gyomlálni a kertet…”.
Ugyanakkor vannak pozitív tapasztalatok is. Ebben a helyzetben inkább a magasabb évfolyamon tanuló növendékeknél kialakulhat, fejlődhet a felelősségtudat, az önállóság tanulása, az önkritika gyakorlása.
Egy találó idézet: „A videók rögzítése aktiválta az önkritikát sok ifjú növendéknél, így a felvételeket több gyakorlás előzi meg. Olyanok is vannak, akik újabb és újabb kottáért ostromolnak, mert „unatkoznak” otthon.”
Most sokkal nyilvánvalóbb ki érdeklődik igazán a zene és a hangszer iránt. Őszintébb képet kapunk a növendékek eddigi elsajátított tudásáról is, tehát arról, ami ténylegesen beépült és az övék.”
Ha véget ér a járvány, mit gondol, az oktatás ugyanúgy fog folyni, mint régen vagy ebből az új online módszerből is használnak majd fel részeket?
“Egyelőre gyűjtjük a tapasztalatokat. Időre lesz szükség mire átlátható, mi az, amit hosszabb távon érdemes megtartani. Ahogy mindenben, így itt is a középút, az egyensúly lenne az ideális.
A zenetanításban a videó felvételek nagyon hasznosak, mert így a növendékek maguk is meglátják, meghallják hibáikat, tehát tanulják az önkritikát, kifejlődik az önreflexió.
El tudom képzelni – hogy egyes esetekben – órát lehetne pótolni például betegség, hiányzás esetén ezzel a módszerrel. A jelen állapotnak bizonyára lesznek munkajogi következményei, változásai is.”
Hogyan néz ki egy online foglalkozás most (pl: hánykor kezdődnek az órák, van-e szünet és házi feladat…)?
“Változó, mert az általános iskoláknál is széles a paletta. Most még kevésbé lehet általánosítani.
A közismereti tanárok is lehetőségeiknek megfelelően dolgoznak, így mi – ahogy eddig is tettük – alkalmazkodunk. Eltelt pár hét, mire a tanárok, és a családok is kialakítottak egy viszonylag élhető ritmust. Van, aki az eredeti órarendje szerint próbál dolgozni, van, aki rugalmasan még késő este, hétvégén is – ez a résztvevőktől függ.
Fokozottan előtérbe kerül a saját időbeosztás iránti egyéni felelősség, valamint egymás időbeosztásának a tiszteletben tartása. Többen jelezték, hogy a munka és az otthon összefonódását nehezen élik meg.”
Vannak esetleg olyan tanárok, akiknek a munkáját szívesen kiemelné, mert erejükön felül teljesítenek ebben az időben?
“Aki zenepedagógusnak megy, az hivatást választ. Tanáraink tapasztalataiknak, tudásuknak megfelelően maximálisan helytállnak ebben a kihívásokkal teli időszakban is.”
Fotó: Csillag Zsuzsanna
Ön mit gondol erről az új oktatási rendszerről? Mi az, ami jobban meg tudná könnyíteni a munkájukat?
“Én inkább egy szükségállapotnak nevezném, mint új oktatási rendszernek. Egy új oktatási rendszer komoly előkészítést igényel, ami a jelen helyzetben nem volt. Ugyan léteznek digitális anyagok, és már minden iskola átállt az e Kréta használatára is, de erre a drasztikus váltásra senki nem volt felkészülve.
Ami megkönnyítené a munkánkat? Ha visszatérhetnénk az iskolába!
A kényszer szülte kizárólagos távoktatás és a digitális oktatás két különböző dolog. Az utóbbi akár választható is – van rá példa zenész körökben is – amikor tanár-diák oldalon egyaránt egy kifejlesztett, magasabb minőségű technikai feltételrendszerrel áll rendelkezésre.”
Fotó: Csillag Zsuzsanna
Lehet pozitív hatása ennek az új oktatási formának a zeneoktatásra, és ha igen mi az?
“Minden változás magában rejti a fejlődés lehetőségét. Itt elsősorban nem a hangszertanítás drasztikus módszertani változtatására gondolok, mert az alapvetően nem változott az elmúlt évszázadokban.
Jelenleg mindannyian átélünk, megtapasztalunk egy új, ismeretlen létformát, amit jó esetben egyénenként pozitívan tudunk kamatoztatni. Én abban hiszek, hogy az igazi változás mindig magunkból, az egyénből indul ki. Mindannyian megkaptuk a lehetőséget, hogy változtassunk a régi beidegződéseken, szokásokon, hogy átgondoljuk, átértékeljük az életünket.
Az egyéni változásokon túl, mi zenepedagógusok együtt is újraértékelhetjük a szemléletmódunkat, hozzáállásunkat, az oktatási módszereinket. A szülők, növendékek pedig fokozottan megtapasztalhatják a zenetanulás egész személyiséget formáló jótékony hatását.
Úgy érzem, egy hosszú folyamat kezdetén állunk…
Kívánok ehhez mindannyiunknak nyitottságot, elfogadást, kreativitást, türelmet.”
Köszönjük az interjút!
(Budaörsi Infó)
facebook:
0 Komment