Dr. Szegeczky Dezső: Hogy lettem orvos? Úgy hogy nem akartam az lenni.

(Budaörs, 2014. június 20. – Budaörsi Infó) A Kéklámpás Nap alkalmával 2014. június 14-én, Budaörsön járt Dr. Szegeczky Dezső, aki a Mentőállomáson tartott előadást az érdeklődőknek. Bevallom először kicsit félve készültem neki, hisz az előadás szót meghallva az ember, mindjárt egy unalmas hosszas fejfást követő agymosásra gondol, de mégis maradtam, hisz az előadó egy olyan ember volt, aki az első munkahelyén 50 évet töltött el.

Dr. Szegeczky Dezső 50 év a mentőknél című könyvéről beszélt az előadás alkalmával, amit még az Országos Mentőszolgálat is a hivatalos portálján ajánl mindenkinek, aki legalább már három könyvet kiolvasott. Ezen felbuzdulva, hát én is bele vetettem magam, a számomra ismeretlen terület feltárására. Úgy gondoltam az alapképzettségem, amit Mentőszolgálat kíván, megvan hozzá, hát mi baj lehet. Maximum majd a kockázatok és mellékhatások tekintetében kezelőorvosomhoz vagy gyógyszerészemhez fordulok.

keklapmas_nap

Dr. Szegeczky Dezső

Az előadás a könyvhöz hasonlóan nagyon emberi volt. A Budaörsi Mentőállomáson szinte vágni lehetett csendet, amikor Dr. Szegeczky Dezső kiállt nagyérdemű elé, és elkezdte azt az 50 éves történetet, amiről a könyvében is olvastam. A fiatalok és idősek egyaránt érdeklődve figyelték a szerzőt, akinek a sztorijaitól néha sírni, sokszor pedig inkább nevetni támadt kedvünk. Beszélt életről és halálról, és mindennek összefüggéseiről, oly természetes módon, hogy egyre jobban figyelt mindenki, hogy biztosan halljon minden egyes szót, amit kimondott.

A könyvét olvasva már az első oldalakon rájöttem, hogy milyen egyszerű is szakmát választani egy életre.

“Hogy lettem orvos? Úgy hogy nem akartam az lenni.” – írja a könyv előtörténetében az író.

Az előadása után volt szerencsém beszélgetni Dr. Szegeczky Dezsővel, aki így nyilatkozott:

“Én tényleg nem akartam mentős lenni, csak belesodródtam, aztán itt ragadtam és megszerettem. Viszont ma már tudom – gyerekorvosként is –, hogy csak mentőorvosként lehettem boldog, és nem lenék más, ha újra kezdhetném.”

 

szegeczky_dezso2

Két véletlenszerűen kiválasztott történetet olvassanak el Önök is itt, kedvcsinálóként. A többi tanulságos és elgondolkodtató, olykor hihetetlennek tűnő, de mégis igaz leírt esetet is ajánljuk elolvasásra.

“Hajnali eset, a bejelentés: egy meztelen nő szaladgál a budapesti hegyvidék egyik utcáján. A hölgy nem volt meztelen, ha ruhadarabnak tartható egy nagy kés, amelynek a nyele pontosan a középvonalban állt ki a mellkasából, hegye pedig kúposan kifeszítette a háta bőrét… A beteg váratlanul jól volt, a kést szegycsontja remekül rögzítette, de hogy lehet elhelyezni úgy, hogy a hátbőre ne szúródjék ki? Megjelent a férj is, egyetemi oktató, és igen csak méltatlankodott: minek ide rendőrség. “Az én feleségem, én szúrtam le.”

“Budapet II. kerülete, villanegyed a Hűvösvölgy külterületén. Kicsit hosszasabb betegellátás, a kocsi valahogy nyitva maradt (erre ma már gondolni sem szabad). Visszük ki a beteget, hangos mocorgást hallunk. A hozzátartozók a világ legtermészetesebb hangján közlik, semmi az, biztos a vaddisznók mentek be melegedni!

Így volt.”

szegeczky_dezso

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment

Válasz küldése

Be kell jelentkeznie, a komment írásához.