Gyermekeinkért – Demonstrációt tartottak a szabad oktatásért Budaörsön (beszédek)

(Budaörs, 2019. október 2. – Budaörsi Infó) 2019. október 1-jén demonstrációt szerveztek Budaörsön a Városháza előtt a szabad oktatásért, a magyar iskolákért és pedagógusokért, a budaörsi iskolaigazgatókért és a szülői önrendelkezésért. 

A demonstráció szervezői a Herman Ottó Általános Iskola és az Illyés Gyula Gimnázium szülői munkaközössége – nevében: Ruzsonyi Ágnes (iskolaszéki elnök) és Gabnai Fanni (iskolaszéki társelnök).

Ruzsonyi Ágnes egy korábbi interjújában elmondta  a Budaörsi Infónak, hogy a céljuk ezzel a demonstrációval az, hogy az oktatási törvények változásánál van egy csomó visszásság, ami ellen az első pillanattól kezdve felemelték a hangjukat, és ezt most is meg kell tenniük a gyermekeikért, a családokért a tanárokért, a társadalomért.

A demonstráción beszédet mondott Ruzsonyi Ágnes, Tollner József,  Árendás Péter, az Illyés Gyula Gimnázium igazgatója, Turcsik Viktor, a Herman Ottó Általános Iskola igazgatója, és Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármestere.

Ruzsonyi Ágnes beszéde:

Szeretettel és tisztelettel köszöntelek benneteket! Ruzsonyi Ági vagyok, a demonstráció iskoláinkért egyik szervezője, 5 gyermekes anyuka, az Illyés Gyula Gimnázium Iskolaszékének elnöke, pedagógus.

Köszönöm, hogy ennyien eljöttetek, hogy találkozzunk, hogy beszéljünk az oktatás-nevelés intézményesített problémáiról, hogy jelezzük, készek vagyunk a beszélgetésre, egyeztetésre az oktatás teljes és katasztrofális összeomlásának megelőzése, megfékezése érdekében. Több demonstráció, petíció sem hozott eredményt sajnos az elmúlt hónapokban, de nem veszíthetjük el a hitünket, reményünket, hogy ha kiállunk szabadságjogainkért, pedagógusainkért, igazgatóinkért, a szülői önrendelkezésért, együtt, veletek sikerülhet!

Sok szülő az iskolakezdés után értette meg, tapasztalta az egyre súlyosbodó problémákat, ezért jött létre az újbóli összefogás, ezért kértek meg minket egy újabb demonstráció szervezésére, és ezért vagyunk ma itt – a Herman és az Illyés között éppen félúton -, kicsit szimbolizálva az összetartozást is, hiszen egy a célunk: békében, szabadon tenni a dolgunkat gyermekinkért, egészséges fejlődésükért, a jövőnkért és a jövőjükért!

Jogtalan, etikátlan, a következményekkel nem számoló és elvileg elképzelhetetlen, ami ma az oktatás-nevelés területén zajlik. És mégis megtörténik.

Megtörténik, hogy egy hatalomba helyezett orvost nem győz meg az ország kiemelten jó és nagyon színvonalasan működő oktatási intézményeinek, az Illyésnek és a Hermannak az igazgatói pályázatai.

Valóban a doktor úrnak, – személyesen, esetleg lehet, hogy politikai okok miatt – egyedül kell döntenie, az igazgatók kollégái, a szülők és a diákok véleményét, tapasztalatait semmibe véve?

Megtörténik, hogy pont hat évesen be kell lökni minden gyermeket az iskolába – akár ott tart a fejlődése, akár nem – a következményekkel nem számolva sem a tárgyi, sem a személyi feltételeket nem biztosítva. Az állam akarja eldönteni a saját szülei, a gyermeket jól ismerő szakemberek, óvodapedagógusok helyett, hogy mikor is lesz úgymond iskolaérett?

Megtörténik, hogy a pedagógusok lehetőségeit olyan szűkre szabják, olyan módon terhelik őket, hogy az már elviselhetetlen. Előfordul, hogy nem tehetik meg, hogy diákjaik érdekeit nézik, nem választhatnak nekik való tankönyveket, nem támogathatják fejlődésüket olyan módon, ahogy azt a legjobbnak találják?

Megtörténik, hogy a gyermekeknek sokszor fölösleges, elavult anyagokat kell bebiflázniuk, de a logikus gondolkodásról, az önálló vagy éppen a közös munkáról, az ok-okozati összefüggések megértéséről, a valódi, tapasztalati tudásról, az ismeretszerzés öröméről le kell nevelni őket.

Megtörténik, hogy a gyermek egyéni fejlődésének, tehetségének vagy éppen sajátos problémáinak segítésére létrejött jól működő, alternatív intézményeket, csoportokat ellehetetlenítik. Megtörténhet, hogy a szülők törvényben meghatározott lelkiismereti szabadságát korlátozzák, hogy önrendelkezési jogukat veszítik.

Igen. Mindez épp most történt, történik.

Kértük csendben a Parlament előtt. Petíciókat írtunk. Eddig változást nem sikerült elérnünk. A kérdés az, hogy miért és meddig hagyjuk? Egy hatalmat kapott emberrel vagy kisebb csoporttal szemben nagyon sokan más etikai, emberi, szakmai véleményt képviselünk, de ezt együtt kellene képviselnünk. Mindannyiunknak. Félelem nélkül, hittel, reménnyel! Ébredjetek fel, a jövőnk, gyermekeink jövője mindannyiunkat érint! Egyáltalán nem mindegy, hol, milyen körülmények között, mikor, hogyan, milyen pedagógusokkal és igazgatókkal tanulhatnak!

Eddig is, most is, és ezek után is kiállunk azért, hogy gyermekeink jövőjének, fejlődésének irányítását ne az állam végezze! Nem adjuk oda ugyanis az államnak a gyermekeinket! Én legalábbis biztosan nem!

Árendás Péter igazgató (Illyés Gimnázium) beszéde: 

Tisztelt budaörsiek, nem csak budaörsiek, kedves Kollégák, volt és jelenlegi diákok. Azt hiszem, hogy éltem egyik legszomorúbb és legkeserűbb beszédét fogom elmondani. Majd kiderül.

Egy hete, amikor az Iskolaszék szülői választmánya felkért, hogy vegyek részt ezen a mai rendezvényen több kérdés kavargott bennem; Nincs ez túl későn? Nem fogják sokan összemosni az önkormányzati választásokkal?

Aztán arra jutottam, hogy kötelességem megszólalni. Bár itt és most úgy tűnik, hogy mindössze két budaörsi iskoláról, két igazgatói pályázatról beszélünk, de valójában sokkal többről van szó. Miről is?

A helyi közösségek véleményének – másként fogalmazva az önkormányzatiság eszményének a semmibevételéről. A centrális hatalom mára nem csak a döntés, nem csak az egyetértés, hanem a véleményezés jogát is megvonta a helyi közösségektől. Bár eddig sem kötelezte semmire a döntéshozót, de egy igazgatói pályázat kapcsán ki kellett kérnie a diákság a szülői közösség a tantestület az önkormányzat a tankerület véleményét. 2009 szeptemberétől nem csak hogy nem köteles kikérni ezen mindenkinél illetékesebb helyi közösségek véleményét, de törvényben is rögzítette, hogy mostantól nem is kíváncsi rá.

Kinek a véleményéren nem kíváncsi a döntéshozó, az EMMI minisztere, aki szinte biztosan soha nem járt abban az intézményben, aminek a vezetéséről dönt, és a legtöbbször még azon a településen sem, ahol az adott iskola van. Kinek a véleményére nem kíváncsi a döntéshozó? Például a diákokéra. Maradjunk az Illyésnél. A döntéshozó nem kíváncsi annak a legalább kétszáz illyéses nagykorú magyar állampolgárnak a véleményére, akik bár választásra jogosultak, mostantól teljesen súlytalan a véleményük az iskolájukról, annak a vezetéséről. Ezt még törvénybe is iktatták.

A döntéshozó nem kíváncsi annak a hatszáznegyven illyéses diáknak a véleményére akik egészen biztosan jobban kommunikálnak idegen nyelveken és egészen biztosan sokkal több információt tudnak begyűjteni a mai digitális világban mint mi 40-50-60 fölöttiek.

Azt hogy ez nem érdekes még törvénybe is iktatták. A döntéshozó nem kíváncsi azoknak a Greta Thunberghez (világszerte ismerté vált svéd klímavédelmi aktivista diáklány – a szerk.) hasonló köziskolás korú diákoknak a véleményére akik azt kiáltják, hogy rólunk a jövőnkről ne nélkülünk döntsetek, hanem velünk együtt közösen döntsünk. A döntéshozó nem kíváncsi a szülők véleményére sem. Hát kik ők. Azért mert a saját gyermekük sorsáról, jövőjéről van szó? Kit érdekel az, hogy még az egypárti alkotmányban is benne van – 16. cikk második pont -, hogy a szülőknek joguk van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést. Kit érdekel az, hogy az emberi jogok egyetemes nyilatkozatában is benne van – 26. cikk harmadik pont -, hogy a szülőket elsőbbségi jog illeti meg a gyermekeiknek adandó nevelés megválasztásában.

Ugyan miért következne ebből az, hogy a szülői közösség érdemben beleszólhat abba, véleményezheti azt, hogy milyen az iskola arculata, alapvető értékei, vezetése. Mi köze hozzá? És ezt még törvénybe is iktatták.

A törvényhozó nem kíváncsi a tanárikar véleményére sem. Tanárikar, pedagógusok. Tényleg mi közük van a saját iskolájuk arculatához, programjához, vezetéséhez, igazgatójához. A magyarázat így szól: egy autógyártó üzemeben sem az alkalmazottak mondják meg, hogy ki legyen a vezérigazgató.

Ez igaz, de innen üzenjük ezt a frappáns indoklást kitalálóknak, hogy a tantestület minden tagja ugyanolyan végzettséggel, ugyanolyan diplomával rendelkezik. A jelenlegi szabályozás szerint négy éves tanári gyakorlattal, azaz 24 éves kortól bármelyik kolléga lehet igazgató. De mostantól a tanároknak nem csak az ítéletére a szavazatára, hanem még a véleményére sem kíváncsi a döntéshozó. A konklúzió egyértelmű, bár végtelenül cinikus. A centrális hatalom közli országgal, világgal; ha már úgyis én döntök mindenben, miért játsszam el kedves szülők, kedves diákok, kedves önkormányzat, kedves tanárok, kedves saját tankerületem, miért játsszam el, hogy bármennyit is számít, bármennyire is érdekel a véleményetek. Amíg nem mutattok erőt, addig súlytalanok, érdektelenek vagytok.

Kinek üzent a centrális hatalom azzal, hogy két budaörsi iskola igazgatójának, bár egyetlen pályázók voltak és mindenki támogatta a pályázatokat, öt év helyett csak egyetlen évre adott mandátumot. Nem elsősorban nekünk kettőnknek, hanem annak a több száz, a jövőben pályázó igazgatónak, hogy mostantól még jobban tudja hogy hol van a helye, hogy hol van az autonómia, a szabad vélemény nyilvánítás jelenlegi határa.

Mi itt Budaörsön együtt, közösen az elmúlt 30 évben létrehoztuk az ország egyik legeredményesebb és egyenlőre még működő nevelési-oktatási intézmény rendszerét. Budaörsön Magyarország egyik legsikeresebb települése nem válhatott volna azzá, amivé vált, a ti  a mi óvodáink, iskoláink, rendelőink, könyvtáraink, művelődési házunk, ifjúsági klubunk, színházunk nélkül. Miért vagyunk most itt, mi a dolgunk?

Az hogy az értékeinkből, az elveinkből, az intézményeinkből, a hitünkből, a tartásunkból, amit csak lehet minél többet megőrizzünk és megmentsünk. József Attila után szabadon ez a mi munkánk, és nem is kevés.

Így fejeztem be három éve: ha harcolsz veszíthetsz, ha nem harcolsz már vesztettél!

Tollner József tanár beszéde: 

Jó estét kívánok, sziasztok. Szeretettel köszöntök mindenkit. Köszönöm a szervezőknek a meghívást.

Engedjék meg hogy mielőtt a saját mondandómhoz hozzákezdek, had mondjam el önöknek, hogy nagyon sok pedagógus, szakmai szervezet, szakszervezet, szolidaritását fejezte ki honlapjukon ezzel a mai eseménnyel kapcsolatos szolidaritási nyilatkozattal.

Igazságtalanul, de háromból néhány mondatok szeretnék elmondani.

Mindannyian budaörsiek vagyunk –  ez a Pedagógusok Szakszervezetének nyitó mondata.

Csak beleolvasok:

Egyetértünk. Tiltakozásra tényleg van elegendő ok, ugyanis elvették az oktatás szabadságát a szülők választási jogát gyermekeik szabad oktatásáról. A helyi társadalom beleszólásának jogát, a gyermekeink jövőjét meghatározó iskola életének alakításáról.

Nagy örömömre Szabó Zsuzsa elnök, Gosztonyi Gábor alelnök és Totyik Tamás alelnök személyesen itt van.

A másik szakszervezet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete is szolidaritási nyilatkozatot tett közzé. Beleolvasok:

Október 1-jére demonstrációt hirdettek a közoktatás egészét sújtó intézkedések és a budaörsi intézményvezetői megbízások körül kialakult ügyekben, melyek önmagukban is szemléltetik azokat az akarnok politikát, melyet az oktatás irányítás napjainkban folytat – írja többek között a PDSZ.

Nagy örömömre Szűcs Tamás elnök, Mendrey László volt elnök is itt van ezen az eseményen.

A harmadik amibe beleolvasok, az ő írója nincs itt. Üzent nekünk:

Kedves résztvevők sajnálom, hogy nem lehetek veletek ma, de mindenképpen szeretnék minden megjelentet köszönteni a Tanítanék és a magam nevében is. Rendkívül fontosak azok az értékek melyek mellett ma kiálltok. A Tanítanék Mozgalom küzdelmeinek központjában is ezek álltak és állnak ma is. Fontos a kiállás az autonómiáért a szabadságért, iskoláinkért, a szakmánk méltóságáért, a demokráciáért, gyermekeink jövőjéért. Szeretettel: Törley Kata.

A szervezők négy mondattal hirdették ezt a demonstrációt, amik rajta vannak a plakátjaikon. A négy közül háromról mi már nagyon sokszor beszéltünk, tüntettünk. Ezen a téren is volt már róla szó. Én ebből egyet emelnék ki a legaktuálisabbat: az igazgatóválasztással kapcsolatos dolgot, az igazgatók ügyét.

170 vegyes típusú iskola közül – ez azt jelenti hogy gimnázium és szakközép iskola – a budaörsi gimnázium a 162. Ha az összes intézményt nézzük, körülbelül 700, azok közül nagyjából a budaörsi gimnázium a 680.

Én egy 1988-as adatot mondtam az előbb. 1988-ban ezt a gimnáziumot meg akarták szüntetni. 1989 óta vezetője ennek a gimnáziumnak Árendás Péter. Szándékosan vezetőt mondtam és nem a hivatalos titulusát. Ő igazgató helyettes volt az első 15 évben, de Tóth Béla igazgató úrral, akinek az érdemeiből ezt semmit nem von le, ők teljesen egyenrangú vezetőkként vezették ezt az iskolát.

Olyan szinten, hogy Tóth Béla igazgató úr minden egyes pályázás előtt megkérdezte, felajánlotta Péternek, hogy pályázzon ő. Péter ezt háromszor visszautasította. Három cikluson keresztül Tóth Béla igazgató úr vezette az iskolát. És az elmúlt 15 évben Árendás Péter igazgató úr. Azokhoz az adatokhoz képest, amiket az előbb elmondtam, mindenki tudja a jelenlegit. A helyezést az országban.

Én abban az időben kezdtem el itt tanítani, amikor szeptember közepén lehetett még idejönni. Amikor a gyerekek már végigpróbálták a körtéri meg a budapesti iskolákat és nem találtak kedvükre valót, akkor szeptemberben még lehetett jönni a budaörsi gimnáziumba. Ehhez képest most itt van ez a nagy tülekedés, amiről mindannyian hallottak, és mindenfelől jönnek. Hatalmas távolságokból. Számomra megható, hogy az emberek honnan el nem jönnek ide. Én most egy diákrendezvényről jöttem, az osztályomban három diákom van: az egyik diák Angyalföldről jött, egy másik Zuglóról, egy másik pedig Százhalombattáról.

Itt van ez az ember: Árendás Péter igazgató úr, aki az életét tette fel arra, hogy ilyen legyen ez az iskola. És nem csak ez az iskola. Péter rengeteg szakmai szervezetnek a tagja. Némelyiknek alapítója is. Tehát nem csak arról szólt az élete, hogy csak a budaörsi gimnázium jó legyen, hanem arról, hogy az egész budaörsi és az országos oktatási rendszer is. Rengetegen kérik a véleményét, rengetegen támaszkodnak az ő tapasztalatára. Kérdezem Kásper Miklós miniszter urat: miniszter úr, hogy merte ezt megtenni?

Hogy mert aláírni egy olyan levelet, amiben az szerepel, hogy nem meggyőző a pályázat. Hogy nem meggyőző ön számára ez az ember? Hogy meri ezt megtenni? Megkérdezett erről valakit? Tudja, hogy mi a helyzet Budaörsön? Szemébe merne nézni? El merné mondani ennek az embernek, hogy nem vagy meggyőző és ezért nem nevezlek ki? Szégyelljék magukat!

Valószínű elé toltak egy levelet, amit aláírt. Azóta már biztosan pontosan tudja, – hála istennek foglalkozott velünk annyit az országos média -, hogy most már biztosan tudja, hogy mi újság Budaörsön és mit tett Árendás Péter.

Talán egy kicsit méltatlan Turcsik Viktorhoz, hogy eddig nem ejtettem róla szót. Természetesen, amit ő csinál azzal is tisztában vagyunk. Én ott kezdtem abban az iskolában, akkor még nem Hermannak hívták. Négy év ottani tanítás után jöttem át a gimibe. Ez már maga elég lenne, hogy az ember figyelemmel kövesse, hogy mi történik ott. Feleségem is ott dolgozik és tudom azt, hogy oda is mekkora túljelentkezés van, hogy a környéken lévő településekről megpróbálnak átjelentkezni ideiglenes lakcímmel, hogy bekerülhessenek abba az iskolába.

Nem igazán tudok, mit mondani tisztelt miniszter úr, hogy ezt megtette!

Követeljük – lehet hogy naiv vagyok -, követeljük, hogy vonja vissza a döntését, hogy változtassa meg a döntését!

Turcsik Viktor igazgató beszéde: 

Mi ez az elégedetlenkedés itt? Mi ez a lázadozás? Mi ez a hisztériakeltés, ráadásul ideológiai alapon?

Miért nem lehet szépen elviselni azt, ami van? Nehogy már egy budaörsi iskola jobban finanszírozott legyen, mint a többi! Máshol nem volt ám pótlék, meg jutalom, meg cafeteria… bármit is jelentsenek ezek a kifejezések! Ennyi saját bevételből persze könnyű volt, most meg sírunk!

Kedves budaörsiek és még kedvesebb nem budaörsiek, akik itt vagytok! Üdvözöllek benneteket a Fekete Listáról!

Be kellene fognom a szám! Kussolnom kellene, hátha akkor megkönyörülne rajtam nem tudom ki, és nem csuklóztatnának, hogy írjak évente egy nagyon meggyőző igazgatói pályázatot. Talán, ha nem mondanék véleményt, nem kritizálnám az iskoláink körül kialakult helyzetet, és hagynám nyugodtan dolgozni a köznevelési rendszer kreátorait, akkor…

– több pénzt kapnánk karbantartásra és fejlesztésre

– szélesebb tankönyvválaszték lenne

– több lelkes kolléga venne körül

– több önálló döntést hozhatnánk saját sorsunkról

– esetleg néha-néha szólhatnánk közvetlenül a döntéshozókhoz…

Tudom, hogy valakik így gondolják. Joguk van hozzá. Joguk van hinni egy szebb jövőben. Bár Budaörsön élek, de sokat járok az ország más pontjain, szóba állok a szegényebb településeken dolgozó kollégáimmal. Nekik 10 éve is nagyon nehéz volt… de ma talán könnyebb?

Valaki azt mondta nekem, hogy ne harcoljak, mert a végén úgyis egyedül maradok. Nos, elárulom, hogy ez a valaki nem budaörsi volt. Ő sohasem érezte talán azt, hogy lehet saját véleménye és azt meg is hallgatják… sőt néha még változtatnak is a dolgok folyásán, ha a szakma úgy látja jobbnak.

Bocsánat, de visszasírom azokat az időket, amikor Budaörs Város Önkormányzata volt a Herman fenntartója. Visszasírom azokat az időket, amikor ennek a városnak a polgármestere volt a kinevezőm és munkáltatóm. Visszasírom azokat az időket, amikor leültettek a döntéshozók asztalához, amikor azokkal vitatkozhattam, akik a forrásokról döntöttek. Visszasírom a szakmailag és gazdálkodásban autonóm, önálló jogi személyiséggel rendelkező Herman Ottó Általános Iskolát.

Soha nem mondtam, hogy egyetértek az iskolák államosításával, sőt felemeltem a hangom ellene, de tettem a dolgom, és jó iskolát csináltunk Budaörsön. Az iskolahasználók szeretik a Hermant. Dolgozom a legjobb tudásom szerint és közben elmondom a véleményem a szakmám problémáiról. Elmondom ország-világ előtt is, mert ez nem titok, és szerintem még jogom is van hozzá.

Egyesek szerint nincs jogom. Egyesek szerint, ha így folytatom, rövidesen nem lehetek iskolaigazgató. Lehet, hogy egyeseknek igazuk van? Lehet, hogy van még feketébb lista is? Hé, Medve Úr! Nem lehetne engem onnan kihúzni?

Wittinghoff Tamás polgármester beszéde: 

Nagyon sok szeretettel köszöntök én is mindenkit, és nagyon jó látni, hogy ilyen sokan eljöttek. Nagyon nehéz megszólalni ilyen fantasztikus beszédek után.

Kezdem megérteni a döntéshozókat, tényleg veszélyes lehet egy olyan hely mint Budaörs, ahol az intézmények úgy gondolják, hogy önállóak, ahol szabadon szeretnének gondolkodni és a gondolataikat még meg is fogalmazzák és el is mondják.

Nap mint nap szembesülünk olyan döntésekkel, melyekről korábban azt gondoltuk, ilyen nem lehetséges. És ahogy züllesztik le a közmorált, nap mint nap tesszük fel magunknak a kérdést, mi a helyes.

Álláspontom szerint, aki hallgat, az cinkossá válik, vagy, ahogy Illyés Gyula fogalmaz, az is „szem a láncban”…

Nyáron épp a róla elnevezett gimnáziummal és a Herman Ottó általános iskolával kapcsolatban született megdöbbentő döntés.

A miniszter visszadobta a két igazgató pályázatát. Két olyan emberét, akik alatt az iskolák fantasztikus eredményeket értek el, akik egyedül pályáztak, s akiket minden létező véleményező fórum támogatott.

Itt egy megjegyzést szeretnék mondani:

Turcsik Viktor azt mondta, hogy visszasírja azokat az időket, amikor én voltam a kinevezője. Nem én voltam a kinevezője. Az Önkormányzat volt a kinevezője, én csak azt a döntést hajtottam végre, amit az Önkormányzat a megelőző véleményező fórumok véleményét kikérve és elfogadva hozott meg. Azaz mi minden egyes alkalommal, minden egyes intézménynél a lehető legszigorúbban gondoljuk azt hogy az autonómia egészen az egyéntől az önkormányzattól megillet, és hogy az önkormányzatnak nincs joga beledumálni egy intézmény működtetésébe, mert akik azt működtetik azok értenek a legjobban hozzá. Egy kötelezettsége van egy önkormányzatnak, hogy figyelje az eredményeket és ha esetleg van gond akkor ott avatkozzék be. Hát itt gondokról sok szó nem eshetett.

Politikai ellenfeleim azzal vádoltak, hogy hisztériát keltettem, amikor úgy fogalmaztam a hír hallatán, hogy most már tényleg elég volt!

Természetesen azonnal kiderült, hogy nem voltam egyedül az úgynevezett hisztériámmal, velem együtt hisztériázott sok-sok ezernyi olyan budaörsi, aki az Illyés gimnáziumba, vagy a Herman iskolába járt, vagy most is ott tanul, vagy ezen gyerekeknek a szülei, vagy olyanok, akik egyszerűen csak tudnak ezeknek az iskoláknak az egészen kimagasló eredményeiről.

Milyen épeszű érvet lehet felhozni egy olyan igazgató ellen, akinek az iskolájában, a legutolsó tanévben a végzős osztályok tanulmányi átlaga 4.82, az érettségizők átlaga 4.78, míg az emelt szinten érettségizőké 4.91 volt. Most természetesen Árendás Péterről beszélek. De csak felsőfokon lehet szólni a Hermanról is, melyet Turcsik Viktor vezet. A fantasztikusan összetartó tantestületének munkája nyomán csodálatos eredményeket érnek el a diákjaik.

Mi mással bizonyíthatnák alkalmasságukat, mint azzal, hogy az iskoláikból kikerülő gyerekeknek kimagasló tanulmányi eredményeik vannak. És emellett még jól is érzik magukat a suliban.

Abban a döntésben, hogy nem hosszabbították meg a szerződésüket újabb 5 évre, holott valamennyi mutatóban kiválóan teljesítenek, minden benne van a mai oktatási és politikai rendszerről.

Miközben ezer sebből vérzik az államosított iskolarendszer, azokon állnak bosszút a saját kudarcaikért, tehetetlenségükért, akik még gúzsba kötve is képesek kimagasló teljesítményre.

Nem fogom részletezni a jelenlegi oktatási rendszer problémáit, hiszen akik eljöttek egy ilyen tüntetésre, valamennyien tisztában vannak ezekkel a tényekkel.

Így hát csak címszavakban:

A gyerekek rettenetesen túlterheltek, fáradtak, felesleges mennyiségű lexikális tudást erőltetnek rájuk. Nagy átlagban többet dolgoznak, mint a felnőttek. Elveszik tőlük a gyerekkorukat.

A tanárok méltatlanul alul vannak fizetve, kizsigerelik őket, felesleges bürokratikus terhekkel nehezítik a munkájukat. Elveszik az autonómiájukat, az önállóságukat, kiskorúnak nézik őket, amikor az állam szabja meg, hogy milyen tankönyvekből taníthatnak, és mennyire térhetnek el a kötelező tantervtől.

Az egész rendszer alulfinanszírozott. Például az Illyés napjainkban – az inflációt is figyelembe véve – egyharmaddal kevesebb pénzt kap, mint 10 évvel ezelőtt. Az állam által átvett iskolák lerohadnak, a kötelező karbantartásokat sem végzik el. Ha azt akarjuk, hogy a minőségi programok ne hiányozzanak az iskolákból, akkor az önkormányzatnak kell pénzt adnia ehhez. Mint ahogyan nekünk kell a tanárok fizetését is kiegészíteni, hogy meg tudjuk tartani őket.

A nemzetközi felmérések, például a PISA jelentések, rendre azt mutatják, hogy csúszunk le a ranglistákon, vagyis semmi nem igazolja azokat az átalakításokat, amelyeket a kormány erőltetett.

A végzős középiskolások egy jelentős része nem akar magyar egyetemeken továbbtanulni. Egy friss felmérés szerint a Magyar Tudományos Akadémia fiatal kutatóinak 80 százaléka fontolgatja, hogy elmegy Magyarországról. Hát mi folyik itt szakmailag, és mi folyik itt politikailag?

Amit látunk, az a demokrácia szabályainak semmibe vétele. A kormány nem egyeztet senkivel, nem kéri ki a szakértők véleményét, nem érdeklik őket sem a visszajelzések sem a segélykiáltások. Ezerszer meghaladott, kudarcot vallott, másutt már rég elfelejtett 19. századi mintákat erőltetnek a 21. században.

Legújabban már törvényt hoztak arról, hogy az igazgatók kinevezésénél nem számít se a pedagógusok, se a szülők, se a gyerekek, se az önkormányzatok véleménye. De akkor kinek a véleménye számít? Hogyan tudja eldönteni egyetlen miniszter, hogy ki a legalkalmasabb iskolaigazgató a magyar települések ezrein? És milyen alapon vesznek el minden döntést a saját sorsunkról? Miért az állam akarja meghatározni a gyerekeink jövőjét?

Mindannyian tudjuk a válaszokat.

Bár nemrég a kihívóm azt mondta, hogy nagyon jó lesz az ha a polgármester nem szólhat bele abba, hogy ki lesz az iskola igazgató, mert akkor legalább függetlenek lesznek az intézmények.

Komoly erkölcsi dilemma előtt állunk valamennyien. Nyilvánvaló, hogy az igazgatóinkat azért nevezték ki csak ideiglenesen egy évre, hogy fenyegetettségben éljenek. Hogy azt érezzék, idézőjelbe téve, hogy „rendesen” kell viselkedniük, ha hosszabbítást szeretnének. Félelemben akarják tartani őket, mint az országban oly sok embert más területeken is.

Évszázados már nálunk ez az erkölcsi dilemma. Tudott erről József Attila is, amikor azt írta:

„Miért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Miért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.”

Én azt gondolom, mi legyünk tisztességesek, mi álljunk ki és védjük meg az iskoláinkat.

Árendás Péter, az Illyés igazgatója – mintha előre sejtette volna – az utolsó tanévzáró ünnepélyen így fogalmazott erről a dilemmáról: „Legkésőbb a felnőtté válás küszöbén mindenkinek el kell döntenie – értékek szerint akar-e élni, vagy érdekek szerint!”

Persze főleg a végzős diákokhoz szólt, de világossá tette a saját értékrendjét is.

De ezt a kérdést önmagunknak is fel kell tennünk. Hogyan fogunk mi viselkedni? Mit tehetünk? Nem vagyunk-e máris késében?

A szándékosan nyárra időzített bejelentéssel kapcsolatos számítások nem jöttek be, hiába az iskolaszünet, a felháborodás olyan elemi erejű volt Budaörsön, ami minden bizonnyal szerepet játszott abban, hogy legalább egy évvel hosszabbítsanak.

Ma itt, a személyes jelenlétünkkel újra hitet teszünk amellett, hogy nem engedjük el egy pillanatra sem az igazgatóink kezét. Az iskolák szülői munkaközösségei, a diákok és a tanárok, ennek a tüntetésnek a megszervezésével jelzik, hogy nem felejtenek.

Sokan pesszimisták ma Magyarországon, hogy lehet-e tenni valamit ilyen helyzetekben. Én nem tartozom közéjük. Van gyakorlatom benne.

A hatalommal visszaélőket ugyanis meg lehet állítani. Ennek az eszköze pedig egy határozott NEM-nek a kimondása. De ezt a NEM-et sok embernek kell egyszerre kimondania.

Itt teszem hozzá, hogy egy nemrég készült vizsgálatunk alapján a budaörsiek 95%-a nem értett egyet azzal, hogy ezt a két igazgatót nem nevezték ki újabb öt évre.

Aztán pedig egzisztenciális kockázatot is vállalva, újra és újra ki kell állni azért, hogy tényleg nem hagyjuk tönkretenni az intézményeinket és nem engedjük eltávolítani a köztiszteletben álló igazgatóinkat.

Vagyis ez a tüntetés csak az első lépés ezen az úton.
Köszönöm a meghívást, köszönöm, hogy ilyen sokan eljöttek. Mindenkire szükségünk lesz, ha ezt a NEM-et tényleg komolyan gondoljuk.

A beszédeket követően a szervezők azt kérték a jelenlévőktől, hogyha van személyes mondanivalójuk, üzenetük, kérésük, akkor azt korrekt formában írják le, akár név nélkül is.

Azt ígérték, hogyha bedobják a demonstráción kihelyezett dobozba, akkor azt a petícióval együtt eljuttatják Kásler Miklóshoz.

Korábbi cikkeink a témával kapcsolatban:

Demonstrációra hívnak Budaörsön az iskolákért, az igazgatókért, az önrendelkezésért

Még egy hétig várják az aláírásokat – Három percet kértek a nyílt levél átadására a budaörsi pedagógusok Orbán Viktortól

Fejlemények az Orbán Viktornak írt nyílt levél ügyében – Megfenyegették a budaörsi pedagógusokat

Nyílt levél Orbán Viktornak – 273 budaörsi pedagógus követelése

Újabb kormányzati támadásnak tekinthető Budaörs ellen az iskolaigazgatók ügye

Az Illyés tantestülete felkészül a következő évre és szembe fog nézni a kihívásokkal

Árendás Péter számít a budaörsiek támogatására az Illyés értékeinek megóvásában

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment