Kell-e félni a denevértől? Mozikban az új Batman film

(Budaörs, 2022. március 16. – Budaörsi Infó) 10 év franchise pihentetés után ismét gondolt egy nagyot a DC jogdíjakat birtokló Warner Bros. Pictures stúdió, és leporolta minden idők legnagyobb szuperhős detektívjének történetét, és új egész-estés Batman-filmet készített, méghozzá mindenfajta alcím vagy számsor nélkül.

Az egyszerűen Batman (2022)-re (az évszámot szükséges jelezni, mert ezt a címet kapta az 1989-es első globális Batman-film is) keresztelt munkát hazánkban március 3-án mutatták be, kis késéssel, ugyanis a covid-járvány nélkül már tavaly júniusban vetítésre került volna. A rendező neve, amit illik megjegyezni Matt Reeves.

Sok-sok kérdést vet fel ez a filmalkotás, és nagyon nehéz akár bármelyikre is megnyugtató választ adni. Talán rengeteg időt megspórolhatunk, ha a kritikát éppen a kérdés-füzér köré szerkesztjük, hiszen mint olvasni fogjuk, az idő fontos tényezője ennek a Denevérember alkotásnak.

Miért készült?

A válasz gazdasági értelemben könnyű kérdés: profitért. De kulturális értelemben, magának a Batman-névnek a nimbuszát figyelembe véve a kérdés hosszabb választ kíván.  Az első, világmozikba kerülő 1989-es Batman film óta – amelyet Jack Nicholson Joker karaktere és Tim Burton rendezői atmoszférája jellemez – szinte íratlan szabályként alakult ki a rendezői felosztás, amelyek egymástól könnyen disztingválható Batman-verziókat is jelentenek. Egy inkább megfilmesített torz rajzfilmre hasonlító Tim Burton-féle Batman alkotások semmilyen szinten nem egyeztethetők össze mondjuk a Christopher Nolan-féle realisztikus történetvezetéssel és látvánnyal, bár előbbit Joel Schumacher vitte szinte tökélyre a Mindörökké Batman (1995) munkájával. Így biztosak lehetünk benne, hogy azért készült kerek 10 évvel az utolsó trilógiai befejezése (A sötét lovag –felemelkedés, 2012) után egy új, hogy korszerűsítse a DC univerzum ikonikus szuperhősét és egy kissé eltávolítsa a szuperhősös-ligás gyenge változataitól a Bob Kane által 83 éve alkotott karaktert.

Mi az egyedi benne?

Mint említve volt, közismert, hogy a rendezők köré kiépített Batman-világok egymástól jól megkülönböztethetők, és ez adja az erejüket is: mindig aktualizálásra kerülnek így nem fárad el a téma. A 2022-es Batman digitálisan korszerű: az interneten való posztolás, mint kommunikációs-felület erős szerepet kap a dramaturgiában, és már egyáltalán nem tűnik az okostelefon technikai kütyünek benne, mint akár 10 évvel ezelőtt. A megjelenés minden Batman-filmben új, hiszen a kosztümnek mindig más és más szerep jut, több technika is kerül bele, ebben éppen mindenhol golyóálló. Újdonság, hogy a hi-tech nincs kiemelve, sőt, hanyagolva van leszámítva egy GoPro-kontaktlencsét. A Batman videójátékok hatása is érződik (pld. Batman: Arkham Asylum; Batman: Arkham City) főleg a verekedő-jelenetekben, ún. kombókban és nyersességben. Az eredettörténetben is változtattak apróságokat, például ebben 2001-ben ölték meg Bruce Wayne szüleit, apja indult polgármesternek, anyai ágon bekerül az Arkham-dinasztia is.

Mennyire hozza a „Batman”-érzést?

Erre a válasz attól függ, mit értünk alatta. Minden Batman-film kicsit elüt a többitől, de a közös alapja, miszerint egy szupererővel nem rendelkező újgazdag küzdősportoló denevérembernek álcázva magát éjszakánként önbíráskodik egy igen kriminális metropoliszban, mindig azonos. Van, ahol varázslatos elemek és szereplők vannak, van, ahol túlzottan mindennapiak. Az idei Matt Reeves-változat az utóbbihoz húz, minden benne található karakter emberi, és az ún. fő-gonosz pedig valójában egy szánalmas alak. A Nolan-kézjegy hagyatéka, hogy nehéz azonosulni bárkivel is a szereplők közül, az állandó éjszakai eső és a zárt, sötét terekben való cselekményábrázolás, amely inkább egy akció-detektív történet, a film-noir műfajba sorolja.

Miért ilyen hosszú (175 perc)?

Erre a kérdésre az alkotók se tudják biztosan a választ. A nyomasztó hangulat, a mély hangszínekben vibráló háttérzene dübörgő molljai egy bizonyos idő után nem tartják fenn a figyelmet, unottá teszi az atmoszférát. Akciófilmhez képest hosszú vágások, a vontatott párbeszédek, a kiegyensúlyozatlan akciójelenetek ásítják a nagyérdeműt. Mindez nyakon öntve az elidegenedett szereplőkkel, a sokszor feleslegesnek tűnő karakterekkel, a drukkolás-hiánya és a motivációk kusza valója kétszer hosszabb érzülettel ruházza fel a játékidőt. Úgy érezni, semmi se történne, ha kiderülne, ki is rejtőzik a denevérálarc mögött, vagy ha Selina Kyle, alias „Macskanő” kitörlésre került volna a vágóasztalon, akkor is működne a film cselekménye. És mindezt búgó, szomorú brácsazene kíséri. Nem hozza meg a kedvet a másodszori megtekintésre. Pedig ebből is lenne profit…

Megéri megtekinteni?

Aki kedveli a Batman-világot, annak érdemes „behúznia”, még akkor is, ha a vetítőteremből kifelé menet nem is gondol többet a látottakra. A melankolikus-depresszív hangulat egyáltalán nem szórakoztató jellegű, de arra viszont nem elég, hogy magába szálljon a néző, mivel nincs benne kérdésfeltevés vagy mély életfilozófia. A kiemelkedő jeleneteket pedig egytől-egyig hozza az előzetes, ami azt jelzi, nem sok tartalékkal rendelkezik az alkotás. Talán altatni akarnak a készítők, hogy a szokásos módon, a film végén található folytatásra való utalásra építve a következő rész az izgalomtól és a látványvilágtól kiugrassza a gatyájából is a nézőt. De ha nem hozza a várt számokat ez a rész, netalán bukásnak könyvelik el, érdemes-e második részt fabrikálni neki?

Az utolsó kérdés költői és végig kísérti a Batman-alkotásokat: minden Denevérbarlangban csak úgy viharzanak a denevérek, de az ott tárolt korát meghaladó technikai berendezéseken miért nem látni sose guanót?

Adams

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment