A pandémia hatása az oktatásban – A szülők lehetőségei a tanulási képesség kifejlesztésében

(Budaörs, 2020. szeptember 9. – Budaörsi Infó) A pandémiás helyzet sok alapvető, egyéni problémára világított rá a gyermekek tanulásával kapcsolatban. Sokféle tapasztalat gyűlt össze, amit jelen cikksorozatunkban megpróbálunk megvilágítani, különösen abból a célból, hogy a szülők, a tanárok figyelmét ráirányítsuk azokra a mozzanatokra, amiből érzékelhető például a tanulási folyamatban való elakadás. Mindemellett a cél az is, hogy körbejárjuk a tanuláshoz szükséges alapképességek fejlesztésének mikéntjét az otthoni környezetben. A pandémia hatása az oktatásban cikk-sorozatunk szerzője Kontra Márta rendszertervező mérnök, fejlesztő tanár. Az első bevezető cikkünk ide kattintva érhető el.

 

 

Ígéretemhez híven, szeptembertől megpróbálom kiemelni, felnagyítani a tanuláshoz szükséges alapképességek otthoni fejlesztésének lehetőségeit. Célom, hogy a szülők figyelmét ráirányítsam, a gyermekek korai jelzéseire, az elakadások terén, hogy egy kevés ráhangolódással elkerülhetők legyenek a nagyobb lemaradások.

Ha tanulás közben megfigyeljük a gyermekek jelzéseit (pl. amikor olvassa a tananyagot, vagy fogalmaznia kell, vagy a matematikai feladatmegoldásban stb…) kiderülhetnek a hiányosságok. Ha nagyobb az elakadás és a szülő nem látja át a problémát, érdemes azonnal szakemberhez fordulni, hogy ne halmozódjanak a hiányosságok.

A legfontosabbnak azt tartom, hogy a szülő figyeljen és ne magyarázzon! Figyelje meg, hogyan olvas, mennyit ért meg belőle! Kérdések útján irányítsa a gyermeket a megértés felé. Az a cél, hogy a gyermek gondolkodjon, ne a szülő helyette! Ha olyan szülők vagyunk, akik mindig, mindent értelmeznek a gyermeküknek, nehezen fog fejlődni a gondolkodási/megértési képessége. A megértés a gyermek feladata, és hagyni kell, hogy a saját ütemében haladjon! Ilyenkor azt mondjuk neki, olvasd el még egyszer (mindig hangosan olvasson!), és mondd el, mit értettél meg!

 

onlineoktataswebre

 

Tapasztalatom szerint, az egyik általános probléma, hogy a gyermek kész válaszokat kap minden kérdésére, pedig ha nem is találkozott még egy szóval, a szövegkörnyezetből megérthető lenne a mondat értelme. A gyermekek remekül tudnak kérdezni, és nagyon könnyen csőbe húzzák a szülőket, mert gyors válasz kell neki, nem akarnak bajlódni a gondolkodással. Így az agytekervényeik nem fejlődnek, és kialakul egy szokás, a kérdezés. A szülők pedig segíteni akarnak, ám ezzel elveszik gyermeküktől a gondolkodási képesség fejlődési lehetőségét. Ha a szülő fegyelmezett és hagyja a gyermekét gondolkodni, elindíthatja az önálló tanulás irányába.

Hogy tud-e a gyermek önállóan tanulni, az nagymértékben függ a szülőktől. Azt kell végiggondolni, begyakoroltatták-e a gyermekükkel a tanulási folyamatot, megértette-e, és képes-e azt betartani?
Bármikor lehet ezeket korrigálni, de szeptember elején elengedhetetlen, hogy a hiányosságokat ne vigyük át az új tanévre, hanem változtassunk a szokásokon, keressünk eredményre vezető megoldásokat!

Persze, értem én, gyorsan akarnak mindent a gyerekek, hogy több idő maradjon a digitális térben való kószálásra. A szülőnek is gyorsabb, mert sok minden másra is kell még figyelnie.

Talán fölöslegesnek tűnhet a szülők számára a folyamatok boncolgatása, de ahhoz, hogy segítsünk az önálló tanulás kifejlesztésében, minden részletet górcső alá kell venni, ami a gyermek és a szülő szokásaiból tevődhet össze. Ha igazán meg akarjuk látni a probléma okát, (hogy miért nem képes a gyermek önállóan tanulni?), annak bizonyosan több összetevője lehet, mintsem ráfogjuk, hogy lusta, vagy nem érdekli az anyag. A gyermekek alapvetően érdeklődőek, akkor veszítik el a türelmüket, ha elakadnak és a következő témákat már nem értik. Ez a szülő felelőssége, hogy figyeljen az elakadásokra, és azonnal lendítse át a gyermeket, hogy örömmel foglalkozzon a tananyaggal.

A tantárgyak begyakorlása, a készségek kialakítása az nagyobb részben otthon történik, (az iskola az elindulást és az irányt mutatja). A készségeket rövid idő alatt ki lehet alakítani, jártasságot lehet szerezni a tananyagban, viszont folyamatosan, napról – napra gyakorolni kell, mert különben elhalványulnak. Ilyen például az olvasási készség, a helyesírási készség, a fogalmazási készség.

Értenünk kell szülőként, hogy a készségek több év múlva válnak szilárd képességekké. Például a gondolkodási képesség. De ha egyszer kialakul az örökre megmarad.

Tehát képességek fejlesztéséről nem beszélhetünk addig, amíg az alapkészségek ki nem alakultak. Erre épül az általános iskolai tanrend, a gyakoroltatás pedig a szülők feladata.

 

 

tanulni_tanulas_karier_lifelong_learning

 

A tanulási képesség (leegyszerűsítve) az a potenciál, amikor egy tanuló képessé válik a tananyagok önálló megértésére, feldolgozására, és a tananyagtól függetlenül, ismeretlen közegben is kreatívan tudja alkalmazni.

Az általános iskolai feladatok arra épülnek, hogy az alapkészségek (értő olvasás, írás, helyesírás, fogalmazás, számolás, matematikai feladatmegoldások, stb…) kialakuljanak és jártasságot szerezzenek a tanulási folyamatokban. Hogy képesség lesz-e a tanulási folyamatból, vagy hagyjuk elhalványulni, az a szülői következetességtől függ.

Tapasztalatom szerint a diszfunkciós zavarok mögött is – sok esetben – a rendszertelen szokások és az alapkészségek gyakorlásának hiánya áll. Ha már megállapítottak valamilyen zavart a gyermeknél, itt az ideje azonnal megváltoztatni a tanulási szokásokat. Például amikor azt kapja a szülő, hogy a gyermek „egyedi nevelési igényű” – azt illik komolyan venni, és másként kell foglalkozni a gyermekkel otthon, mint ahogy eddig tették. Például a tanulási folyamatok rendszerbe foglalásával, az elakadások megfigyelésével, az alapkészségek állandó gyakorlásával, oly módon, ahogy a gyermek erre képes.

Sokszor megtapasztaltam már, hogy egyéni fejlesztés során – a tananyagon keresztül – folyamatosan nyílnak fel az addig érthetetlen összefüggések, nyílik a gondolkodás és az értelem. Bizonyos idő után, ha minden elakadás korrigálva van, és az alapkészségek terén jártasságot szerzett a tanuló, sokszor az élvonalba kerülnek a közösségükben. Nem kell megijedni a diszfunkciós zavaroktól, mert az legtöbbször a szülőnek figyelmeztetés, hogy elmaradt valami a korábbi nevelés során, és most a gyakorlásra kell a hangsúlyt fektetni. Nem feltétlenül a korrepetálás a fontos, hiszen a gyermek lemaradását ilyenkor már nehéz csak korrepetálással helyretenni.

Ha nem állapítottak meg semmilyen zavart, ám a szülő érzékeli a tanulási folyamat hiányosságait, érdemes azt megbeszélni fejlesztő tanárral, és rásegíteni a tanulásra.

 

 

otthontanulas_2020_digitalis_tanrend

 

Hogyan készüljünk a szeptemberi kezdésre, amikor újra szóba került a digitális oktatás? Érdemes lenne végig gondolni a elmúlt évi tapasztalatokat, és megtervezni az előttünk álló időszak feladatait a gyermekkel közösen.

 

 


 

Ismerve a felgyülemlett problémákat három fontos és alapvető feladatra helyezném a hangsúlyt:

 

1. A gyermekek idő- és feladatbeosztása. A tanórákon kívüli időbeosztás biztonságot és önbecsülést adhat a gyermeknek. A napközis időt is be kell osztani, mert itt rengeteg időveszteség tapasztalható. Az időt, megfelelő feladatokkal kell kitölteni. A tananyag adott, mindig a következő napra tanuljon a gyermek, úgy hogy először értelmezi a könyvet, majd a füzetet, és csak ezután írja meg a hf-ot, vagy további gyakorló feladatokat oldjon meg a könyvből. A cél, hogy megfelelő pihenés után, az értékes időt a tanulásra fordítsa. Ne este későn gyakoroljon, mert az fölösleges időtöltés. Nagyon fontos, hogy 21 óráig kerüljön ágyba, és 10 – 12 órát alvással töltsön. Nem csupán beosztani kell az időt, hanem betartani és betartatni! Addig alakítsuk, amíg az betartható a gyermek számára és megfelelő biztonságot nyújt neki.

 

2. Az időbeosztáshoz kapcsolódik, de külön kiemelném, hogy alakítsunk ki szokásokat és rutinokat a tanulás megkönnyítése érdekében. Ezzel segítjük a tanulási folyamatot és az eredményességet. Ahogy a tisztálkodási folyamatot is megtanítottuk a gyermeknek, és ma már önállóan végzi, ugyanúgy tanítsuk meg a tanulás folyamatát is. A tanulási folyamatba (ami szellemi tevékenység) iktassunk be fizikai tevékenységet is, minden napra.

Például ilyen segítő rutint lehet megalkotni, hogy minden anyagrészt ugyanígy dolgozzon fel:

– először 3x (hangosan) olvassa el, fejezetenként (v. bekezdésenként) a tankönyvet;

– értelmezze;

– nézze át a füzetét,

– majd memorizálja a lényegi elemeket;

– mondja el 3x magában az anyagot;

– majd írja meg a hf-ot;

– és további feladatokat oldjon meg, ami a témához kapcsolódik;

ezután pihenés;

Ezt a rutint, ha mindig ugyanígy elvégzi, nem lesz gondja az értelmezéssel. Begyakorolja, és készség szintre fejleszti a tanulási folyamatot. Ellenőrizni kell, és betartatni!

 

3. A napirendbe legyen beiktatva a tanuláshoz szükséges alapképességek fejlesztése! Mit értünk ez alatt? Itt a megfigyelt hiányosságokra, és az elakadásokra gondolok. Minden nap legyen gyakorlás valamelyik képesség tovább fejlesztésére. Egy idő után azt fogják tapasztalni, hogy egyetlen képesség fejlesztése húzza magával az összes többit is. Például írjon fogalmazást a szülőknek, olvasson el egy fejezetet a kapcsolódó olvasmányokból, stb… De oda kell figyelni, hogy az legyen kimunkálva, ne csupán elnagyolja a feladatot.

 


 

 

Összefoglalva, szeptember elején az a legfontosabb, hogy a gyermekünkkel egyetértésben megteremtsük a hatékony tanulás feltételeit. Persze tudom, hogy ez sokkal több energiát igényel az induláskor, mint a fizikai eszközök megvásárlása, de higgyék el, mindent megér, amikor a gyermekük szemében felcsillan a megértés tüze, és örömmel végzik a feladataikat.

Végtelen öröm az a szülőknek, amikor a gyermekben megjelenik a tudatosság, a felelősségvállalás saját tetteik iránt. El kell érni, hogy a belső motiváltság hajtsa a gyerekeket a tanulásban, az egyre jobb teljesítmény felé! Akkor érjük ezt el, ha a tanulási folyamat betartatásában következetesek a szülők, és amíg tanuló a gyermek, a tanulást tekintik a fő feladatnak.

A tanulást segítő elfoglaltságok is nagyon fontosak, mint például a sportok és a művészetek, aminek helyt kell adni az időbeosztás során, de nem a tanulóidő rovására.

 

iskola_lecke_leckeiras_tanulas_tanulo

 

Várom a hozzászólásokat (budaorsiinfo@starkiss.hu e-mail címen), igyekszem válaszolni minden felmerülő egyéni problémára, kérdésre.

 

Kontra Márta
rendszertervező mérnök
fejlesztő tanár

 

(Budaörsi Infó)

 

A sorozat cikkei:

A pandémia hatása a gyermekek fejlődésére – A szülők felelőssége és egyéni lehetőségei

facebook:

0 Komment

Válasz küldése

Be kell jelentkeznie, a komment írásához.