A víz alatti erdők genetikai sokféleségére jelenthetnek fenyegetést az óceáni hőhullámok

A nyugat-ausztráliai partoknál lévő víz alatti hínárerdők genetikai sokféleségének drasztikus csökkenését okozta a térségben mért eddigi legsúlyosabb óceáni hőhullám – állapította meg egy nemzetközi szakemberekből álló kutatócsoport.

 

 

A Current Biology című folyóiratban publikált tanulmány szerint a víz alatti tengerialga-erdőségek átlagos genetikai diverzitásának 30-65 százaléka veszett oda Nyugat-Ausztrália állam 800 kilométeres partvonalának egyes részeinél – olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.

A Nyugat-Ausztráliai Egyetem munkatársa, Thomas Wernberg szerint azt eredmények azt mutatják, hogy az óceáni hőhullámok veszélyeztethetik a hínárerdők azon képességét, hogy hatékonyan reagáljanak a jövőbeli klímaváltozásra.

“Noha a szélsőséges éghajlati események ökológiai hatásai gyakran egyértelműek és jól dokumentáltak, keveset tudni arról, hogy ezek az események miként befolyásolják a genetikai sokféleséget és az alkalmazkodási képességet” – mutatott rá a szakember.

Wernberg szerint a vizsgálat során olyan genetikai adatokkal dolgoztak, amelyeket korábban teljesen más célból gyűjtöttek be, ám most ezeknek köszönhetően első ízben sikerült észlelni az óceáni hőhullámok genetikai sokféleségre gyakorolt hatását.

Az óceáni hőhullámok szélsőséges melegedési jelenségek, amelyeknek gyakorisága világszerte növekszik, jelentősen befolyásolva a partmenti területeknél élő tengeri fajokat.

A mostani tanulmány fókuszában egy példa nélküli 2011-es óceáni hőhullám állt, amely nagyjából 2 ezer kilométernyi partszakaszt érintett Nyugat-Ausztrália államban.

“Két hínárfaj, a Sargassum fallax és a Scytothalia dorycarpa volt érintett, néhány területen ezek 100 százalékban kipusztultak” – mondta Melinda Coleman, az egyetem munkatársa. MTI

 

facebook:

0 Komment

Válasz küldése

Be kell jelentkeznie, a komment írásához.