A hónap tehetsége: Soproni Kiss Sándor

(Budaörs, 2017. október 7.  – Budaörsi Infó) 2017. október 6-án nyílt meg a Városi Ifjúsági Klubban Soproni Kiss Sándor festőművész kiállítása. Az alkotások egy hónapon keresztül megtekinthetőek. 

Soproni Kiss Sándor festményeit a WANTED tehetségkutató sorozat keretén belül mutatták be Budaörsön. A budaörsi tárlat megnyitóján akciófestésre is sor került.

Cseke Szabolcs hangdrum-művész mindehhez jó hangulatot varázsolt.

Soproni Kiss Sándor a Budaörsi Infónak elmondta, hogy élt kisvárosban, nagyvárosban, falun és tanyán, de személy szerint a kisvárosi léthez vonzódik.

“Oroszlányon születtem 1973-ban, majd négy éves koromtól életem ifjúkorát Sopronban töltöttem.

Sopronhoz köthető a kezdet, mely a mai napig kedvenc témáim között szerepel. Itt tanultam meg az akvarellezés és a hagyományos festészet alapjait.

Mesterem ekkor Magyarné Derszib Etelka volt. A főiskola elvégzése után itt kezdem tanítani, mint rajz-történelem tanár. Megnősültem, így kerültem Székesfehérvárra, itt született első gyermekem: Dániel.

Számos kiállításom volt a városban és környékén, de távolabbi városokban is, mint pl. Pécs, Tamási, Eisenstadt (Kismarton), a karintiai Wolfsberg, Budapesten is több alkalommal.

Ebben az időszakban is folytatódott a vándorművész életmódom, festészettel és belsőépítészettel foglalkoztam szerte az országban. Kipróbáltam a természetközeli életmódot is, éltem Csákváron és Vértesbogláron, onnan kerültem 2012-ben Budafok-Téténybe, ahol megszületett második gyermekem: Zsófia.

De itt született meg még egy meghatározó dolog, mégpedig az a szemléletmód, stílus, amire azt mondhatom, hogy megtaláltam valamit, ami én vagyok. Mindemellett nagyon szeretem a hagyományosnak mondható akvarelleket, ezek városok, tájak, portrék.

Úgy gondolom, vannak élhető és létidegen dolgok, terek. Korunkban kevés az, ami harmonikus, de fellelhető, elsajátítható. Ma már nehéz beleszületni, de a vágy ezek után mindenkiben ott él. Elmúlt korok még meglévő emlékei felgyorsult világunkban valóságos kincsek, harmonikus, élhető formák.

Úgy is mondhatnánk eredet, létünk gyökere,- ugyanakkor játék. Kiszámíthatatlan, görbe, játékos, életszerű – és így is jó. Ilyen egy kisváros, vagy egy kisgyerek, egy vers…

Jelenleg ez áll érdeklődésem középpontjában, erről próbálok mesélni színekkel, formákkal, hangulatokkal, vagy akár ellentétekkel.”

Soproni Kiss Sándor képeit egy hónapon át tekinthetik meg az érdeklődők. 

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment