Árendás Péter – Dióhéjban az oktatáspolitikai eseményekről

(Budaörs, 2016. március 22. – Budaörsi Infó) Árendás Pétert, a budaörsi Illyés Gimnázium igazgatóját kértük, hogy értékelje az elmúlt idő oktatáspolitikai eseményeit a KLIK által fenntartott iskolák esetében.

“A Budaörsi Illyés Gyula Gimnázium és KSzKI igazgatójaként az elmúlt napok, hetek oktatáspolitikai eseményeit próbálom meg dióhéjban értékelni a KLIK által fenntartott iskolák esetében. Minimálisan négy „szereplő” szempontjából szükséges megtenni ezt az értékelést, jóllehet további szempontok is maximálisan indokoltak lennének, de erre ezen írás keretében nincs mód.

Szereplők – szempontok:

– az iskolavezetés, az iskolaigazgatók (az intézmény) szempontjából

– a pedagógusok szempontjából

– a diákok szempontjából

– a szülők szempontjából

Iskolavezetés, iskolaigazgatók (az oktatási rendszer, ill. az intézmény szempontjából):

Már a jelenleg érvényes közoktatási (köznevelési) törvény elfogadásának pillanatában (2011.) világosan látszott, hogy az összes állami fenntartásba vont intézményben a feladat – felelősség – hatáskör hármas egysége megszűnik.

A mi esetünkben a feladat és a felelősség továbbra is a diákok „eljuttatása” az érettségi vizsgáig és az érettségi vizsgán való (kiemelkedő) szereplés, ugyanakkor az ehhez szükséges tantestületi, iskolavezetési hatáskör (pl. a helyi tanterv rugalmas kialakítása, az ehhez szükséges tanárok kiválasztása) a tankerület igazgatójához, sőt jogilag a KLIK elnökéhez került.

Ő hozza meg ezeket a döntéseket Nyíregyházától Sopronig, ugyanis Magyarország összes KLIK által fenntartott iskolája egyetlen intézménnyé olvadt össze, ennek vezetője jogosult dönteni minden személyi kérdésben.

Ő dönti el azt is, hogy az öregségi nyugdíjkorhatárt a pl. április 21-én elérő, az osztályát ballagásra, érettségire vivő osztályfőnök befejezheti-e a tanévet és elballagtathatja-e az osztályát, vagy azonnal el kell „húznia” nyugdíjba.

A nyugdíjba vonuló, ill. küldött kolléga ráadásul „magával viszi” az álláshelyét is, azaz a kieső órákat nem lehet új pedagógussal elláttatni, azokat az ottmaradó kollégáknak kell ellátniuk.

Hatalmas beépített, időzített bomba az iskolák fenntartásába, működtetésébe éppen a fenntartás (KLIK) és a működtetés (önkormányzat) mesterséges kettéválasztása. Mivel a KLIK felállása és működése óta az iskoláknak megszűnt a költségvetése, ezáltal tervezhetetlenné és követhetetlenné vált az iskola pedagógiai programjának, éves munkatervének megvalósítása.

Két példa:

Mióta világ a világ, a fenntartó finanszírozza az egyik (városi szinten is) legkiemelkedőbb programunk, a szalagavató bálunk megrendezését (korábban Budaörs önkormányzata, az államosítás óta a KLIK).

Idén, néhány nappal a bál előtt derült ki, hogy a KLIK nem képes a bál finanszírozására (végül a költségek 20%-át vállalta). A Budaörsi Önkormányzat azonnali „gyorssegélye” nélkül nem tudtuk volna megrendezni ezt a nagyszerű rendezvényt, ami példátlan lett volna az iskola 50 éves fennállása óta.

Nem látjuk biztosítottnak a 30 éve folyamatosan 200-250 fővel megrendezett nyárvégi gólyatáborunk idei (2016-os) megtartását, mert a KLIK, a tavalyi (2015. augusztusi) gólyatáborunk költségeit 6 hónap óta, a mai napig nem egyenlítette ki, és a táborhely jelezte, hogy a történtek után nem kíván a partnerünk maradni. Ugyanez mondható el az összes személyszállítást vállaló partnerünkről (tanulmányi és sportversenyekre, osztálykirándulásokra diákokat szállítókról), hogy nem fogadnak el KLIK-es intézményektől semmilyen megrendelést, mert a KLIK hosszú hónapok óta semmit nem fizet ki.

A pedagógusok, a „szakma”:

A pedagógusok, az iskolai tantestületek döntő többsége értetlenül áll a tantervek és a tankönyvek kötelező egységesítése előtt. (korábban: 70% volt a központi tantervi előírás – 30% a saját, autonóm tantervi döntés; jelenleg: 90% a központi tantervi előírás – 10% az autonóm tantervi döntés).

A pedagógusok döntő többsége értetlenül áll a 18 évről 16 évre csökkentett tankötelezettségi korhatár előtt. A 16 éves korhatár nem példátlan Európában, de a (18 évről – 16 évre) csökkentése az! Sok kolléga félti azokat a 16 éves fiatalokat, akik akár önhibájukból, akár objektív okokból valamilyen zsákutcás képzési irányban indultak el, és emiatt akár évtizedekig a közmunka, vagy a munkanélküliség jut osztályrészükül.

A sikernek beharangozott pedagógus életpálya modell rengeteg sebből vérzik. Ennek kifejtése egy önálló, erről szóló írás keretében lenne lehetséges, most csak a pedagógusokat ért legnagyobb arculcsapást, a visszamenőlegesen történő alkalmazást említem.

Ennek lényege, hogy egy mondjuk 60 éves, 36 éve a pályán levő pedagógus ugyanúgy a tanár I. életpálya kategóriában találta magát, mint egy 27 éves, 3 éve a pályán levő pályakezdő, függetlenül attól, mit tett le az asztalra az elmúlt évtizedekben (pl. tantervfejlesztések, tankönyvek-, segédletek írása, pályázatmenedzselések, előadások, stb.).

A diákok:

Arra a kérdésre, hogy mennyire képesek a diákok a mai magyarországi közoktatási, közoktatás-politikai helyzet megértésére, megítélésére és arra, hogy autentikus következtetéseket vonjanak le, erre – azt hiszem – iskolája és diákja válogatja a megfelelő válasz. Én, a mi iskolánk esetében számos, alapos tájékozottságról és végiggondoltságról tanúskodó diákvéleménnyel találkoztam és találkozom.

Ennek, azon kívül, hogy százas nagyságrendben van nagykorú, felnőtt állampolgár tanulónk, azt hiszem az is oka, hogy az iskolai autonómia, a diákjogok érvényesítése, az önkormányzatiság, így a diák-önkormányzatiság is évtizedek óta kiemelt érték iskolánkban.

A diákok elsősorban a tanulói (és tanári!) túlterhelést, a helyi tanterv központilag előírt merevségét, uniformizáltságát, a korábbi iskolai programok, tanórán kívüli rendezvények elmaradását, bizonytalanná válását nehezményezik. Megfogalmazzák, hogy bürokraták által irányítottnak, túlzottan centralizáltnak érzik a közoktatást, nagyobb beleszólási lehetőséget kérnek tanáraiknak az oktatási folyamatok irányításába.

Kockásinges demonstrációjukkal való kiállásukat tanáraik mellet, csakúgy, mint a véleményüket megfogalmazó videó filmjüket teljesen önállóan szervezték és hozták létre, emiatt különösen büszke vagyok rájuk.

A szülők:

Napról-napra egyre több szülő ismeri fel és fogalmazza meg, hogy szülői támogatás nélkül nem lehet eredményes a pedagógusok jobbítási-változtatási törekvése, emiatt kész demonstrálni is támogatási szándékát. Ez már a Kossuth téren, az „esernyős tüntetésen” is megnyilvánult.

Most aktuálisan a február 29-ei „iskolába engedés – nem engedés” a legfontosabb szülői (egyben pedagógusi) dilemma. Legalább négy szempontot, megállapítást tartok fontosnak végiggondolni:

A pedagógusok a szülők támogatása nélkül semmilyen érdemi eredményt nem tudnak elérni, ezt a szülők tömegesen ismerik fel, és egyre többen készek a támogatásra.

Talán kivétel nélkül minden oktatáspolitikai, pedagógiai polémia, vita vezérelvéül szolgálhat „a tanuló mindenek fölötti érdeke” elve. Ez számomra azt jelenti, hogy a szülőnél ugyan ki lenne autentikusabb megítélni, hogy mi gyermeke (hosszú távú) közoktatás-politikai érdeke:
2016. február 29-én iskolába küldeni, vagy 2016. február 29-én otthon tartani gyermekét, ezzel demonstrálni a tiltakozó pedagógusok melletti kiállást.

Ami biztos: mindkét megoldást el kell fogadni a szülőtől, egyik sem járhat semmilyen előnnyel, és semmilyen hátránnyal a tanulóra nézve.

Bárhogyan dönt is a szülő gyermekének 2016. február 29-ei iskolába menéséről, ezt annak minősíteni, hogy saját gyermekét aktuálpolitikai, pártpolitikai célokra használta fel – rágalmazás, sőt ennél még sokkal több. Aki ilyet állít, azt állítja, hogy ő jobban tuja egy gyermek édesanyjánál és édesapjánál, hogy mi a gyermek érdeke.

Személyes véleményem szerint a február 29-ei „távolmaradási akció” több szempontból ambivalens:

– az influenza-járvány, a síszezon, valamint a korrekt adatnyilvántartás miatt nem lehet tudni, hogy ki, miért hiányzik

– a közvélemény sem szerez tudomást a célzott távollétről

Mára már nem csak az iskolavezetők és a pedagógusok, hanem a szülők és az oktatási-nevelési folyamatokat már értő és követő diákok egyre növekvő hányada látja és fogalmazza meg, hogy a pedagógiai-oktatási folyamatok, programok az elmúlt években lelassultak, elbürokratizálódtak.

Egyre többen látják, hogy nem lehet az ország összes iskoláját (leszámítva az alapítványi és az egyházi iskolákat) egyetlen hatalmas bürokratikus budapesti irodaházból (KLIK) irányítani.

Árendás Péter
igazgató
Budaörsi Illyés Gyula Gimnázium és KSZKI”

A cikk nyomtatásban a Budaörsi Infó márciusi számában jelent meg.

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment