Iránban első a baráti és családi kapcsolat és utána jön az Iphone 4

(Budaörs, 2015. február 20. – Budaörsi Infó) Cseh Zsombor már többször tartott előadást kalandos útjairól. Legutóbb Iránba kalauzolt el bennünket a budaörsi Jókai Mór Művelődési Központ “Világjárók” programsorozata keretében. Cikkünkben olvashatnak az európai mentalistásról, az iráni családi hálóról és arról is, hogy miért jó, ha valaki különböző kultúrákkal ismerkedik meg és nem hisz el mindent, amit a médiában hall.

 

 

Cseh Zsombort ismerhetjük világutazóként, viszont a Sound of Streets zenekar zenészeként is szórakoztatta már a budaörsieket, például a Budaörsi Vigasságok alkalmával.

 

budaorsi_vigassagok40

Sound of Streets – Budaörsi Vigasságok

 

budaorsi_vigassagok43

Sound of Streets – Budaörsi Vigasságok

 

Most azonban nem ebből az apropóból kerestük fel őt, hanem azért, mert elcsábította egy különleges világ, méghozzá Irán. Zsombor eddig megközelítőleg 20-30 országban járt élete során és tervei szerint nem kíván itt megállni. Utazásszervezéssel foglalkozik, viszont a munkája nem annyiból áll, hogy segít a turistáknak kiválasztani a megfelelő úti célt, és lefoglalja a jegyeket, hanem ő is ugyanúgy utazik velük, és körbekalauzolja a látogatókat a kiválasztott városon.

Legutolsó útja Iránban vezetett, amiről nemrégiben tartott egy képes beszámolót is a Jókai Mór Művelődési Központban. Azonban mi szerettünk volna kicsit többet megtudni a mások által ijesztőnek gondolt kultúráról, ezért szerkesztőségünkbe hívtuk, hogy ossza meg velünk és olvasóinkkal tapasztalatait.

Cseh Zsombor a Budaörsi Infónak elmondta, hogy nagyon szeret utazni, és különböző kultúrákat megismerni. Irán azonban több szempontból is különleges számára. Elbűvöli a kultúra, a család intézménye és az emberek kedvessége.

“Irán, mint úti cél kevésbé közkedvelt mint más országok, hisz a média csak és kizárólag olyan hírekkel van teli, ami elriasztja a turistákat attól, hogy oda látogassanak, azonban szerencsére mégis vannak olyan emberek, akik dacolva a média nyomásával mégis bevállalják.

Két típusa van azoknak, akik Iránba mennek: az első típusba tartoznak bele, akik keleten keresik a megvilágosodást, akik szeretnének olyan országba menni, ami nincs elárasztva turistákkal. Számukra Irán kiváló célpont.

1979 óta rossz híre van Iránnak, méltatlanul. Mindennek van valóságalapja, de azért a nyugati média, amiből mi 90%-ban kapjuk az információkat, nagyon rossz képet fest az országról. Az átlag turistát ez visszatartja, hogy elmenjen és megnézze ezt a különleges világot.

A másik típus, aki azt mondja elhiszi, hogy itt van ez a sok rossz, de ő akkor is meg akarja nézni. Egyszerűen reális képet szeretne látni.

Amikor hazajövünk egy-egy útról azt mondják, akikkel kint voltam, hogy bár a kintlétünk alatt a politikai életbe nem látunk bele, viszont a helyiekkel való találkozás 100%-osan pozitív csalódás.

 

Miben más Irán, mint amilyennek gondoljuk?

“Az első kép, amit gondolnak az irániakról, hogy tevével közlekednek, vályogházakban laknak és még csak azt sem tudják, hogy mi az a TV.

Mi kimegyünk és azt látjuk, hogy minden második embernek Iphone van a kezében, nagy plazma TV van bent a házban. Tényleg vályogházban laknak, viszont nem azért, mert szegények, hanem azért mert ez a hagyomány. Egy ilyen típusú házat rendben tartani drágább, mint egy panel lakást fenntartani. Ha bemegyünk a házaikba, akkor azt látjuk, hogy a berendezéseik fényűzőek és ízlésesek, a legkiválóbb perzsa szőnyegek vannak a földön.”

 

iran7

 

Iránban is használnak közösségi oldalakat?

“Hivatalosan tiltott a Facebook-használat náluk, viszont gyakorlatilag mindenki Facebookozik.

1979 után nagyot fordult az élet Iránnal. A korlátozásokkal a vezetőknek az a fő céljuk, hogy a negatív hatások, azok a negatív hatások, amiket mi itt nyugaton megfogalmazunk, és mi is próbálunk megküzdeni vele, azok ne jöjjenek elő. Szerintük több rossz dolgot okoz a közösségi oldalakon való aktivitás, mint amennyi előnye van.

Vegyük példának azt, hogy felszállunk egy villamosra Budapesten. Mindenki nyomkodja a telefonját és magába zárkózik. Ezzel szemben ha Iránban szállunk fel a villamosra, akkor garantáltan elkezdenek minket körbevenni a helyiek, és elkezdődik a beszélgetés.

A reggeli munkába menés nem egy ilyen kómás féldepresszív állapotban zajlik, hanem feldobja a napunkat, mert beszélgetés van.

Ezeket a problémákat mi is megfogalmazzuk, és ők is, de azt mondják, hogy szerintük ez ártalmas és sokkal fontosabb a személyes kapcsolat mint a Facebook. Persze mindenki tudja, hogy ez már az élet része, ezért van az, hogy mindenki próbálja kikerülni a kormányzati tiltásokat.

Természetesen nem büntetik, ha valaki fent van a közösségi oldalon, csak akkor, ha komoly politikai véleménynyilvánításra adja a fejét. Amíg politikai alapon börtönöznek be embereket, addig nem beszélhetünk arról, hogy itt teljes szabadság van, de a helyzet mégsem olyan rossz, mint amilyennek lefestik.”

 

 

iran3

 

Tudsz mondani konkrét példát arra, hogy valakit a Facebook miatt büntettek meg?

“Tudok mondani egy példát, bár nem teljesen a Facebook miatt történt akkor a büntetés, de az is közrejátszott benne.

Nemrégiben nagy divat volt nálunk is, hogy Pharrell Williams Happy című zenéjére táncolnak és énekelnek az emberek, majd ezt feltöltik az internetre, és megosztják.

Ezt megcsináltak Teheránban is. A vezetés a videó alapján beazonosította az embereket és mindenkit börtönbe zártak.

Azért mert táncoltak az utcán, vidámak voltak és úgy viselkedtek, ami nem egy erkölcsös muszlimhoz vagy iránihoz méltó. Ez az, amit itthon hallunk, és csak ezeket halljuk.”

 

 

iran6

 

Amikor kint vagytok Iránban, akkor mit tapasztaltok, milyenek az emberek?

“Hogyha sétálunk az utcán, akkor mindenki kedves. Fel se merül bennünk az, hogy mi is találkozhatnánk ezzel az elnyomással kapcsolatos világgal. Amíg csak rövid időszakra megyünk, addig csak a pozitív dolgokat tapasztaljuk, itthonról, a sajtón keresztül meg csak a negatívumokat. El sem hisszük, hogy azonos országról van szó.

Ha beszélünk az irániakkal, elsőként mindenképp azt fogják kiemelni, hogy ők nagyon büszke irániak, ezt mindig hangsúlyozzák függetlenül a mindig aktuális rezsimtől.

Nekik van egy többezer éves történelmük. Ezekről a dolgokról nem hallunk. Hatalmas civilizációról van szó. Nem révednek a múltba, de nagyon büszkék arra, hogy gazdag a kultúrájuk.

Bár nagyon sok rosszat lehet hallani az iszlám vallásról, főleg most a párizsi események kapcsán, amire persze nincs mentség, de mivel megtörtént, nem mondhatjuk azt, hogy söpörjük le az asztalról, ez nem igaz.

Viszont én közel tíz éve járok a Közel-Keletre, és mindig hazajöttem épségben. Akármerre jártam, nem tapasztaltam, hogy terroristák vagy őrültek lettek volna körülöttem. Mivel van tapasztalatom, nem ülök már fel elsőre minden hírnek. “

 

cseh_zsombor

Cseh Zsombor

 

 

Gondoltál már arra, hogy kiköltözz Iránba?

“Többször felmerült, hogy nyelvtanulás céljából kimenjek, kipróbálnám, hogy milyen kint lakni, s nem csak utazni, de pillanatnyilag van fontosabb is, mint hogy fél vagy egy évet kint töltsek Iránban.”

 

Milyen az iráni vendégszeretet? Mi az amire kint oda kell figyelni turistaként?

“Ha megérkezünk agy szállodába, akkor le kell adnunk az útlevelünket, mert a titkosszolgálat emberei mindenkit ellenőriznek. Sose lehet tudni, hogy ott van-e velünk egy titkosszolgálati ember. Mindig úgy kell válaszolni, hogy ne bíráljuk a politikát, mert könnyen előfordulhat az ellenkező esetben, hogy emiatt behívjanak egy hosszabb beszélgetésre.

Viszont Iránról mégis mindig azt mondják, hogy első a vendégszeretetben. A vallásban és a kultúrkörben benne van az, hogy az utazót és a vendéget a legmagasabb szintű elbánásban kell részesíteni, mintha családtag lenne.

Az ott a filozófia, hogy az utazó azért jött el hozzánk, hogy megismerje a kultúránkat, ezért adjunk meg neki minden lehetőséget és támogatást, hogy erre lehetősége legyen.

Veszélyben nem kell magunkat éreznünk, még akkor sem, ha például összetűzésbe kerülünk egy eladóval a bazárban vagy taxissal. Ha a helyiek látják, hogy gond van, akkor odajönnek és elkezdődik a vita, hogy mi történt, és a legkevesebb esetben szokott ki jönni a turista rosszul. Nem feltételezik azt, hogy a turista rossz szándékkal jött.

Viszont, ami a leges legfontosabb, hogyha Iránba utazunk, akkor az európai mentalitásunkat mindenképpen hagyjuk otthon. Iránban és az egész Keleten az nem működik, hogy az európai pökhendiségemmel és felsőbbrendűségi érzetemmel megyek oda, hogy majd engem mindenki kiszolgáljon.

Az irániakban van egy olyan büszkeség, hogyha valaki alacsonyabb rendűnek titulálja őket, akkor nagyon dühösek tudnak lenni. De ha azt éreztetjük velük, hogy azért jöttünk hogy megismerjük őket, akkor a szívükbe zárnak.”

 

iran5

 

 

Mi az ami még más Iránban, mint például Magyarországon?

“A közbiztonság. A tulajdon tisztelete Iránban nagyon nagy. Nem kell félnünk attól, hogy átugranak a kerítésünkön, ellopják az autónkat, kizsebelnek.

Persze vannak olyan bazárok, ahol vigyázni kell, de ismerjük, hogy nálunk milyen taktikával lopnak, piros lámpánál kinyitják a csomagtartót, ott meg még csak hasonló sincs.

Ha például bemegyünk egy étterembe, ahol lehet internetezni, akkor én ott merem hagyni a laptopomat, ha kimegyek néhány percre.

Az embereket tényleg itt Európában arra kényszerítik, hogy mindenüket lezárják. Néha Budapesten sötétedés után félek fényképezőgéppel kimenni. Ott meg néha a legkeményebb helyekre megyek be.

Az irániak nem azt látják, hogy jön a „fehér európai törzsfőnök” és osztja az észt, hanem azt látják, hogy azért jöttem hogy megismerjem a kultúrájukat. Megnéznek engem, de ha odamegyek valakihez és kérdezek, akkor azonnal segítenek.

Ezen kívül még a közvetlenséget és a bizalmat szeretem bennük, amit itthon nem tapasztalok annyira gyakran.”

 

 

iran2

 

Mit tapasztaltál, milyenek voltak az iráni nők? Hogyan élik meg a csador viselését?

“A Koránban egy betű nincs arról, hogy a nőknek fekete csadorba kellene öltözködniük. 1979 előtt eltörölték a kendőviseletet, viszont azt mondta a vezetés, hogy a családnak van joga meghatározni, hogy szeretné-e tovább vinni ezt a hagyományt. A legtöbb esetben családfők dönthetnek így arról, hogy az asszonyaiknak kell e viselnie fekete kendőt vagy sem. Többnyire viszont ez mellett döntenek. Természetesen a nők között vannak olyanok akik ezt ellenzik, és lázadnak is ellene, viszont sokaknak ez az élete része. Miért is mutogatnák magukat másnak. 

Az iszlám azt mondja, hogy egy nő és egy férfi nem lehet egyenértékű, mert mindkettőnek más a szerepköre. A férfi az aki dolgozik, a nő az aki adja a ház melegét és ő a ház úrnője.

Azt gondoljuk, hogy amiatt, hogy fekete csadorban közlekednek, azért el vannak nyomva. De sokan úgy gondolják, hogy ez az erkölcsi értékrendjük része, hogy nem mutogatják meg magukat mindenkinek. Mi viszont ezt nem értjük meg az európai gondolkodásmódunkkal.

Ha megnézzük a szociális rendszert, hogy itthon sokszor félnek a nők elmenni szülni, mert tartanak attól, hogy kirúgják őket a munkahelyükről, Iránban ilyen nincs, mert visszavárják őket. Az anyaság intézménye ott nagyon erős. és nem egy pillanatnyi politikai rezsim gondolatai alapján, hanem az iszlám tradíció miatt.

Viszont, ha a női jogoknak a teljes megsértéséről beszélünk, és arra keresünk példát, akkor Szaúd-Arábiába kell mennünk. Ott a nők tényleg csak lakásban lehetnek. Nem vezethetnek, nem mehetnek ki az utcára.

Iránban erről szó sincsen. Az egyetemeken aránylag több nő tanul mint Magyarországon. A nőket tényleg felemeli a rendszer ilyen szempontból. A nőkben sokkal nagyobb a bátorság és a nyitottság ott.

Ne felejtsük el, hogy nagyszüleink, dédszüleink egészen napjainkig viselik a kendőt vidéken, falun, mert az a természetesen. Gondoljunk két szép magyar kifejezésre: „hajadon”, az a lány, akit még nem adtak férjhez; „bekötik a fejét” az a lány, aki férjhez adtak, utalva arra, hogy a házasságtól kezdve kendőt kell viselni.

A női jogokkal, emancipációval kapcsolatban pedig felhívnám a figyelmet a következőkre. Magyarországon a parlamenti képviselők között alig találunk hölgyeket (Kuvaitban nagyobb az arányuk), továbbá Svájc volt az az ország, amely a nyugati demokráciák közül utolsóként, csak 1971-ben adta meg a nőknek a szavazati jogot. Ha ezeket a tényeket ismerjük, máshogy ítélkezünk az iszlám civilizáció szokásairól, politikai hagyományairól, jellegzetességeiről.

Ha elmegyünk Iránba, nem találunk olyan plakátokat, amiknek az a mondanivalója, hogy valósítsd meg önmagad, olyat, ami a teljes individualizmusra építene, nálunk meg ez van.

Mi úgy érezzük, hogy mennyire jó, hogy ilyen kocsink van, meg ennyi pénzünk van. Látjuk hogy nincsen minden rendben, és ezt ők is tisztán látják, hogy hajszolunk bizonyos dolgokat, de alapvető dolgokban boldogtalanok vagyunk.”

 

 cseh_zsombor2

 

Hogyan randevúznak vagy házasodnak az irániak?

“Az irániak az alapvető dolgokban boldogok, mert a család intézménye más. Nincs az az időhúzás, hogy 10 év míg megházasodnak. Ott megtörténik ez viszonylag hamar.

A családfők felmérik terepet és kiválasztanak egy lányt és egy fiút, de nincs kényszer. Ha látható, hogy nem fog működni a kapcsolat a két gyerek között, akkor keresnek mást.

Iránban érdekesen működik a randevúzás is. Például az egyetemeken van párközvetítő szolgálat. Ha van egy lány, aki tetszik egy fiúnak, akkor bemegy az irodába és felveszik az adatait, és az édesapa szülei megkeresik a lány szüleit és összehoznak egy találkozót.

Ez a találkozó nem úgy működik, hogy kettesben maradnak a fiatalok, hanem a lány és a fiú baráti köre is ott van. Csoportosan csinálnak mindent, amiatt ha bármi baj van, akkor probléma mentesen el tudjanak válni egymástól.

Viszont kézen fogva nem lehet menni az utcákon, sem pedig csókolózni.  A fiatalok persze keresik az eldugott helyeket, ahol megélhetik a romantikus vágyaikat, de ott nincs olyan, hogy a buszmegállóban „egymásnak esnek” a párok.

Lehet ezért az embereket konzervatívnak gondolni mert, hogy jaj ez idejét múlt, de ha látjuk hogy működik, nem biztos, hogy le kellene szólni.

Mi üldözzük az anyagi javakat és minden személyes kapcsolatunkat háttérbe szorítjuk, és tönkre is mennek. Ott első a baráti és családi kapcsolat és utána jön az Iphone 4.

Nincs házasság előtti együttlét sem. Ha azt nézzük, nálunk is 150-200 évvel ez volt, akkor úgy gondolom, hogy nem azt kellene mondanunk, hogy le vannak maradva, hanem hogy mi léptünk tovább. Mindezek mellett én nem hallottam arról, hogy ennek a módszernek köszönhetően több válás lett volna.”

 

Mi az amit tanulságként le tudsz vonni az eddigi utazásaidból?

“Ha az ember utazik, akkor sokkal jobban megérti a világot. Panaszkodunk arra, hogy rossz a kaja, és ha elmegyünk máshová, Európán kívül és látjuk, hogy nincs tiszta ivóvíz vagy étel, akkor rájövünk, hogy mégsem olyan nagy baj, ha egy nap után lemerül az Iphone-unk.”

 

(Budaörsi Infó)

 

 

 

 

facebook:

0 Komment

Válasz küldése

Be kell jelentkeznie, a komment írásához.