A télapó kislánya – Hull a pelyhes mese-sorozat

(Budaörs, 2014. december 14. – Budaörsi Infó) 2014. december 13-án volt a “Hull a pelyhes” mese és rajzpályázat eredményhirdetése. A Budaörsi Infó úgy döntött, hogy felkarolja ezt a pályázatot, és bemutatja az olvasóinak az elkészült írásokat és rajzokat. Megéri megnézni.

1. helyezett mese

Bleyer Jakab Általános Iskola (3. n osztály)

A télapó kislánya

alkotók:

Argyelán Roxána

Nagy Boglárka

Katona Virág

Szilágyi Kitti

Balázs Dorina

felkészítő tanár: Michelberger Katalin

A télapó kislánya

Egy idős télapó nagyon szeretett volna egy kislányt. Egyszer az angyalok meghallották a sóhaját. Leszálltak hozzá az angyalok és hoztak neki egy kislányt.

A kislány csak nőtt, nőtt és segített az édesapjának, a Télapónak. Eljött a szenteste. A Télapó nem akarta, hogy a lánya vele jöjjön. A lányka egyedül maradt a házban.

Felfedezem a házat! – gondolta. Ahogy így tűnődött, rátalált egy folyosóra és elindult rajta. Nagyon hosszú csigalépcső tárult a szeme elé.

Elindulok rajta! – suttogta Vadócnak a cicájának. – Miáu! – ez azt jelentette, hogy: indulhatunk. Nagyon sokáig gyalogolt szegényke, mire felért, tisztára kifulladt. Legalább fél óráig csak ment felfelé.

Mikor érünk már oda? – kérdezte Vadóctól. – Miáu! Miáu! „nem tudom, de valószínű, nem sokára.”

Végre! Egy ajtó. Kinyitotta az ajtót. – De gyönyörű! Hát ez fantasztikus! De hiszen ez a papa gyára! Hogy ezt még sose említette! Szerinted bemenjünk, Vadóc? Miáááu! „hát persze”.

Ahogy belépett, olyan ragyogás, csillogás volt, hogy csak úgy káprázott a szeme. Itt voltak a játékok, ajándékok. Volt egy nagy gép, amibe be lehetett pötyögtetni, amit szeretnél. Meg még volt egy nagy asztal, ami telis-tele volt a gyerekek levelével. – De vajon miért nem említette? Volt a sarokban egy kis emeletes ágy, ami mindjárt kész volt. – Bárcsak nekem is lenne ilyenem!

– Majd megkérdezem a papát. Azt a gépet biztos arra használja a papa, hogy amiket a gyerekek írtak neki, azt teljesítse. Olyan gyönyörű ez az ágy! Vajon kinek csinálja?

Azzal odament a levelekkel teli asztalra, és elkezdte keresni azt a levelet, amelyikre az van ráírva, hogy : „szeretnék egy emeletes ágyat”, mert emeletes ágy volt. De hiába kereste, kutatta nem találta.

– Hm… mindegy nem találom, de akkor megnézem közelebbről. Ahogy odalépett, egy kis cetli csúszott a lába elé. Egy kis írás is volt rajta. Ez állt rajta: „Lindának”! De hiszen engem hívnak így! Szóval a papa azért nem említette! Mert ha említette volna, akkor nem lett volna meglepetés! De akkor most mit csináljak, Vadóc? Rrrrr…. dorombolt Vadóc.

Ez mit jelentsen? Rrrrr…. ”Kövess.” – Jó. Vadócot már jó ideje követte Linda. Egy idő elteltével Linda ezt kérdezte: Vadóc, hova megyünk? És mikor érünk oda? – „Majd meglátod, és ne kérdezősködj ennyit!” Kis idő elteltével egy pihe-puha takarón feküdtek. És az emeletes ágyon feküdtek! – Vadóc, miért kellett egy ekkora kerülőutat tennünk?” – Azért, mert egy láthatatlan fallal van bekeretezve, és ezért kellett kerülőutat tennünk.” Csöngettek. – Ez biztos a papa! Megérkezett!

Vadóc és Linda villámgyorsan lerobogott a lépcsőn. – Szia papa! Milyen volt? Jó! De gyere Linda, mutatok valamit! Aztán megint fel a lépcsőn be az ajtón. Nézd, Linda! Ezt neked csináltam! Jaj, papa! Ez nagyon szép! Köszönöm papa! Boldog Karácsonyt mindenkinek!

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment