Márai est volt Budaörsön

Aki az államot szereti, egy érdeket szeret.
Aki a hazát szereti, egy végzetet szeret.

Márai Sándor

(Budaörs – 2013. november 16., Budaörsi Infó) Márai Sándor szelleme Budaörsön járt november 15-én! Méghozzá Bálint András jóvoltából, aki a XX. század egyik legnagyobb magyar írójának naplóiból, és a Napló által említett, különböző költők verseiből tartott a hallgatóság minden tagjának lelkét megindító előadást. Ennek ellenére eme lelkekből sajnos kevés akadt azon a péntek este, és ennél még inkább szomorúbb, hogy a legfogékonyabb, a jövőnket leginkább befolyásolni képes fiatalság nem is volt jelen (kivéve egy-két hazulról ’elhurcoltat’).

 

Úgy tűnik, az a generáció, amelyik éppen tanul róla és a vizsgák okán meg is ismeri, az nem mutat napjainkban érdeklődést iránta, csak a társadalom gerincét adó középkorúak, és a tisztes kort megéltek teszik ezt, akik megismervén az írót, az érett gondolatok felnőtt világában meg is szerették őt. A közönség üres széksorai a mai átlagos fiatal mementójaként vonul a város színházának történetébe, akik ugyan hivatásból olvassák Márait, de az előadás alatt inkább otthon, a képernyő előtt bambultak valami tarka feleslegen.

A polgári író naplóbejegyzései tiszta és őszinte tárháza az adott korszak történelmi és kulturális, de főleg szellemi eseményeinek, méghozzá költőiséggel átitatódva. A non-fiction irányultság helyet ad a szerző személyes benyomásainak szinte négyszemközti, fesztelen megnyilvánulásainak. A napló, mint egyfajta konzervált jelen, vagy időkapszula, a legnagyobb hitelességgel mutatja be az adott időszak eseményeinek hatását olyannyira, hogy a színházteremben megelevenedett az 1945-től az író váratlan hazaelhagyásáig tartó 4 év. Márai ekkor nem hazát váltott, hanem csak otthont, és az emigrációban a haláláig e magyar nyelv szerelmese sokkal nagyobb magyarként viselkedett, mint azok, akik politikája miatt vette a kabátját, és felült egy nyugatra tartó vonatra.

balint_andras_1

Bálint András által válogatott naplóbejegyzések a haza iránti szeretet, aggodalom, és az íróra oly jellemző sztoicizmus hangvétele (amely a római filozófus császár, Marcus Aurelius, Márai egyik legkedveltebb szerzőjének hatása) érzületeitől cseppet sem mentesek. Ehhez hozzájárult a színigazgató interpretőr áhítatos, néhol szenvedélyes előadása. Azt írta valahol a Füves könyvében, hogy – Ha csak teheted, élj mindig úgy, hogy az emberi szellem kristályba faragott remekműveinek egyikét mindennap megszemléld, s ha néhány pillanatra is! E megfogalmazás óta eltelt időben bebizonyosodott, hogy Márai munkássága is remekműként értékelhető, és az előadás alatt a hallgatóság eleget tett – méghozzá a szerző segedelmével – e roppant derék napi penzumon. Mindazonáltal, jogos pironkodással érezhetjük úgy, hogy nagyot lendítene a magyar társadalom sorsán, ha a fiataljai is inkább a remekművek bűvöletében fogyasztanák el életük legbecsesebb korszakának napjait.

Adams

facebook:

0 Komment

Válasz küldése

Be kell jelentkeznie, a komment írásához.