Emkékező szentmise az aradi vértanúkra Budaörsön október 6-án

Az erőszakkal eltiport 1848-49-es forradalom és szabadságharc Aradot fájdalmasan nevezetes hellyé tette. A mártírként meghalt 13 tábornok és az első felelős magyar kormány kivégzett miniszterelnöke emlékére a 164 évforduló napján, október 6.-án, emlékező mise lesz a Budaörsi Római Katolikus templomban, a szokásos miserendhez igazodva este 6 órakor. A gyászistentiszteletet ugyanúgy, mint az 1800-as évek utolsó évtizedeiben kóruskísérettel tartjuk meg – írta meg Leipán Tibor önkormányzati képviselő lapunknak megemlékező írásában, amit teljes terjedelmében közlünk.

 

 

 

Minden időben tiltakozott a történelem és tiltakozni is fog az olyan eljárásokkal szemben, ahogyan a külső segítséget igénybe vevő osztrák hadurak 1849-ben és ezt követően is a hazájukat legjobban szerető fiaival szemben eljártak!

Az erőszakkal eltiport 1848-49-es forradalom és szabadságharc Aradot fájdalmasan nevezetes hellyé tette. A mártírként meghalt 13 tábornok és az első felelős magyar kormány kivégzett miniszterelnöke emlékére a 164 évforduló napján, október 6.-án emlékező misét tartunk a Budaörsi Római Katolikus templomban, a szokásos miserendhez igazodva este 6 órakor. A gyászistentiszteletet ugyanúgy, mint az 1800-as évek utolsó évtizedeiben kóruskísérettel tartjuk meg.

A gyászénekeket előadó kórus az 1984-ben alakult Budaörsi Pro Musica Kórus lesz, amely 2013 júniusáig szerepelt ezen a néven, és amely kórus a napokban felvette az alapító karnagyának Sapszon Ferencnek a nevét. Vezényel Krasznai Gáspár karnagy.

A megemlékező misére minden kedves budaörsi lakost szeretettel várjuk!

Az a fátyol, amely 1849. október 6.-án Magyarország egét beborította, azt a haladó idő csak nagyon lassan oszlatta szét. A sokat szenvedett, de saját erejéből felvirágzó nemzet az 1867-es kiegyezésig nem is emlékezhetett meg mártírhalált halt tábornokainkról és a Budapesten kivégzett Batthány Lajos miniszterelnökünkről.

Magyarország megszállása egy kevésbé ismert epizóddal kezdődött, amely előrevetítette a későbbi történéseket. Amikor Paskievics orosz tábornok csapatai élén bevonult Debrecenbe, akkor az orosz főhadiszálláson díszebéddel fogadták az osztrák küldöttséget. A díszebédhez azonban zeneszó is kellett a megszállóknak, ezért berendelték Boka Károly és zenekarát játszani. Boka vezetésével a zenekar rázendített az első dalra, amely így hangzott:

„Megvirrad még valaha,
Nem lesz mindig éjszaka”

Így a „díszvendégek” (akiket senki sem hívott meg) már az első pillanatban is érezhették a nemzet lefogott karjának erejét, amelyet a későbbi viszontagságok sem tudtak megtörni.

Az Aradi Vértanúk első emlékműve egy 13 ágú eperfa volt, amelyet három asztaloslegény ásott be a földbe a kivégzés helyén, és amely a szellem és erkölcs diadaljele volt a nyers erő felett. Valamennyi ág egy papírlapot is tartalmazott a tábornokok neveivel. A legvastagabb ágon levő papírlapon Damjanich János tábornok neve szerepelt, aki csatát sohasem veszített.

1868.-tól kezdve minden év október 6.-án gyászünnepséget tartottak az aradi Honvédegylet vezetésével. Fekete zászlókat lengetett a szél az évforduló minden napján a házakon és a minorita rend tornyán is, ahol a gyászmisét megtartották. A templom hajójában állították fel a 13 tábornok arcképét, körülvéve a gyertyák csillogó koszorújával emlékezve azokra, akiknek az életlángját kioltották. Legmeghatóbb látványt viszont a szabadságharc egykori katonái alkották. A templom mindig szűknek bizonyult, ezért az emberek ezrei a templom előtti téren hallgatta végig az istentiszteletet és a kórus szebbnél szebb gyászénekeit. Az istentisztelet után hosszú négyes sorokban indult meg a gyászmenet a Vesztőhelyre, ahol a ma is látható gránit obeliszk emelkedik.

De nemcsak hazánk fiait ébresztették kegyeletre a Vesztőhely hantjai, eljöttek más népek képviselői is, hogy leróják kegyeletüket. 1885 augusztusában Aradon járt egy francia küldöttség a világhírű Ferdinánd Lesseps vezetésével, aki a Suezi csatorna építője volt. A franciák a gomblyukaikba és a kalapjaikra tűzött virágbokrétákat leszedték, és mély meghajlással helyezték el az emlékoszlop talapzatára.

Nemzeti igényként merült fel, hogy az Aradon kivégzett tábornokainknak szobrot emeljenek. Az eredeti tervekkel ellentétben a szobor 1889.-re a negyvenéves évfordulóra nem készült el csak az ezt követő évben 1890.-ben. A nemzeti kegyelet jelképét betöltő szobor felavatása előtt egy küldöttség kereste fel Kossuth Lajost Torinóban, azért hogy hangfelvételt készítsenek, amelyet majd a szoboravató ünnepségen lejátszhassanak.

Kossuth Lajos – részleteiben ma is hallható – örökérvényű, visszafogott pátosszal telített hangfelvételéből idézek:

„Nem néma az a kőszobor mely amott a magyar Golgotán a halhatatlan vértanú halottak emlékének emeltetett. Én hozzám a kitaszított élő halotthoz ki egykor zászlótartója valék Magyarország függetlenségének, melyért ők a lehóhérolt hősök annyit küzdöttek és mártír halált haltanak, én hozzám elhozták a múltak szellemei a velőkig ható szózatot, mely amaz emlékszobor kimagasló alakjának Hungáriának hallgatag ajkairól zeng…”

Az Aradi Vértanúk szobrát 1890. október 6.-án avatták fel, több ezres lelkes tömeg előtt. A monumentális alkotás tisztán, mindenki által érthető módon fejezi ki a szabadságvágy gondolatát, szép körvonalai hódolatot mutatnak a művészet örök törvényei iránt, arányai pedig éreztetik azt a kegyeletet, amelyet tanúsítani kívánt az emléket létesítő nemzedék.

Visszatértek hát a tábornokaink a hosszú száműzetésükből, azért hogy az irántuk érzett tisztelet erejével visszafoglalhassák azokat a területeket, amelyekért tántoríthatatlan hűséggel katonához méltó módon harcoltak. Birodalmuk pedig egyre tágul, amely ma már a Vereckei hágótól Erdély bércein át egészen Dévény kapujáig terjed.

Leipán Tibor
képviselő

facebook:

0 Komment

Válasz küldése

Be kell jelentkeznie, a komment írásához.